Eachine EAT09 és EAT13 távirányítós autók tesztje

A címben szereplő két autó felépítése igen hasonló, ezért úgy tartottuk logikusnak, hogy együtt teszteljük, egyúttal össze is hasonlítsuk őket. Persze külsőre van pár szembetűnő eltérés, hiszen a 13-as kasztnija kicsit nagyobb, lila dukkózást kapott, ami még jól is áll neki, ráadásul ehhez a modellhez elérhető egy piros karosszéria is, ha valaki le szeretné cserélni a későbbiekben. A EAT09-es modell letisztult kék festéssel rendelkezik és méretileg is kisebb. Természetesen a kisfiam egyből elmarta magának a nagyobb autót, nekem maradt az EAT09, így általában csak utána kulloghattam, mivel ennek a modellnek a sebessége azért jóval elmarad a nagyobb testvérétől. Megfogva, mindkét járgány anyagminősége jónak volt mondható, a műanyagok hozták az elvárható szintet. A gumik is rendben voltak, ebben a kategóriában tökéletesen megfelelőnek bizonyultak.

A két kisautó távirányítója, akkumulátora és a töltője is teljesen megegyezik. Az kontrollerek ennek ellenére csak szigorúan a hozzájuk rendelt autót irányították, nem volt összeakadás. Azon ritka alkalmakkor, amikor véletlenül a 13-as távját vettem a kezembe, akkor élvezhettem vele a száguldást, de ez sajnos nem tartott sokáig, mert hamar ki lett csavarva a karmaim közül. Az aksik és az USB-s töltő kompatibilitása jól jött, mert tudtuk cserélgetni az autók között a telepeket, valamint csak egy USB slotot foglalt el a töltő, amivel mindkét autót meg tudtuk „tankolni”.

Eachine EAT13 távirányítós autó

A kisautó teljesen összeszerelve érkezett, mindössze az akkumulátor csatlakozóját kellett rádugni a kis műanyag fedél alatt megbúvóval, amihez egy darab csillagcsavar eltávolításával férhetünk hozzá. Az EAT13, ami már 1:20 méretarányú modell fürgébbnek bizonyult a tesztelés során, simán elkaristolt 25 km/órával, amit a gyártó ígér, ehhez feltűnően jó gyorsulás párosult, remekül lehetett vele farolgatni. A fordulékonysága is remek, a terepet is teljesen jól bírta, próbáltam apró kavicson, fűben, homokon, de nem akadt el egyik felületen sem. A távirányító minősége megfelelőnek mondható, a klasszikus pisztolyos, vagy fúrógép kialakítású. Ha magunk felé húzzuk a ravaszt, akkor előre,  ha eltoljuk, akkor hátrafelé indul el. Az irányváltásokat a közepén található kis kormánykerék tekerésével tudjuk eszközölni. A hatótávolságára sem lehet panasz, 80-100 méterről sem vesztette el a jelet, megvolt a kommunikáció. Akkuból itt csak egyet kapunk, de mivel ugyanazt a típust használja, mint az EAT09, ezért lehetett cserélgetni a kettő között. Üzemidőben hasonló értékeket produkált a két kisautó, talán picivel előbb merült le az EAT13, de ez valahol érthető a nagyobb sebesség miatt.

Viszont azután, hogy nagyjából 3 teljes akkuidőt játszottunk vele, úgy döntött, hogy őkelme megmakacsolja magát, márpedig tovább nem szeretne menni semerre. Egyszerű felhasználóként próbáltam az alap dolgokkal megoldani a helyzetet, de sehogy sem sikerült életre kelteni, szóval a teszt itt be is fejeződött. Azt nem tudom eldönteni, hogy egyszeri esetről van-e szó, vagy ez a modell nem olyan megbízható.