Vízminőségmérők összehasonlító tesztje

Elsősorban haltenyészetekben és akváriumokban (vízminőség), uszodákban (víz fertőtlenítése) lényeges,

mivel a sörfőzésben leggyakrabban az alkoholtartalom, a komlózás vagy egyszerűen a forralás megoldja ezt a problémát. Az utolsó paraméter pedig a sótartalom, a drágábbik eszköz ugyanis ezt is tudja mérni, de ez sem olyan érték, ami kiemelkedő érdeklődésre tartana számot.

Azért írtam egyszer 2, utána meg 3 eszközről, mert az egyik termék igazából egy csomag,

amelyben 2 különböző eszköz van (egy pH és egy TDS + EC mérő), míg a másik termék önmagában mér pH-t, EC-t, TDS-t, ORP-t és sótartalmat. Természetesen mindhárom automatikus hőmérsékletkorrekcióval rendelkezik, enélkül nem is lehetne pontos méréseket végezni a legtöbb esetben.

Számomra 2 érték az igazán mérvadó: a pH és a TDS, azaz a vizem kémhatása és keménysége. A többi azért nem annyira fontos, mert a szolgáltató, ha nem is tette közzé magától a csapvíz különböző paramétereit, de be lehet kérni tőle, így mérés nélkül is tudni, hogy milyen oldott anyagok vannak benne, és milyen mennyiségben literenként. Nekem nemcsak tudnom kell ezt, hanem beállítanom és újramérnem is. Magyarul van egy kiindulási alapom, ahonnan valahová el kell jutnom ahhoz, hogy a főzendő sörtípus tényleg olyan legyen, mint a nagykönyvben. Ezt pedig úgy lehet elérni, hogy elkérem a szolgáltatótól az adatokat, átengedem RO (fordított ozmózis) szűrőn, mérek, majd a kívánt értékekre „sózom” a vizet. Azaz hozzáadok konyhasót, kalcium-szulfátot, kalcium-kloridot, és magnézium-szulfátot a kívánt mértékben, vagy éppen tejsavat a pH csökkentése érdekében. Így készül a főzővíz.

Lássuk hát, hogy alkalmas-e az olcsóbb, 2 termékes szett (kreatívan TVIRD PH0-14 fantázianévvel ellátva) is a pH és vízkeménység mérésére, vagy érdemesebb beruházni egyetlen, többfunkciós, de drágább eszközbe (ez volna a C-600).

Hosszas tesztelgetés és különböző oldatokkal próbálgatás után azt tudom megállapítani, hogy a kalibráció sajátossága miatt savas tartományban mér nagyon pontosan, lúgosban kevésbé. Ez nekem pont kapóra jön, szóval a felhasználásban nem zavar, de azért nem túl szerencsés.

Párja, a TDS és EC mérő a sima csapvízre ~180 ppm értéket írt, azaz kb. 180 mg/l oldott anyag található benne 388 µS/cm vezetőképesség mellett. A szolgáltató adatai szerint 122 ppm és 428 µS/cm értékeket kellene produkálnia a víznek. Kétlem, hogy a mérő tévedne, ugyanis desztillált vízre hozta a 6 ppm-et és 13 µS/cm-t, ahogyan azt kell. A pH mérő a csapvízre kb. 7.6-ot mutatott a végén, az elég közel van a szolgáltató szerinti 7.7-es értékhez.

Mindebből azt szűröm le, hogy a 2 termékes PH0-14 esetében több pénz ment el fura tokok gyártására, mint amennyi a gyártás minőségére,

így hiába drágább a C-600, inkább azt venném, mert többet tud (bár számomra teljesen fölöslegesen) és még az alapokat is stabilabban, megbízhatóbban jelzi vissza. Plusz elég csak ezt az egy eszközt elemmel ellátni és nem elhagyni a lakásban, nemhogy kettőt. Amatőr felhasználókat persze kiszolgál az olcsóbb szett is, nagyon nagy butaságot azok sem írnak, de ha már mérünk, mérjünk minél pontosabban, ezt pedig a fehér eszköz hozza inkább.

Anyagminőségben egyik termékre sem lehet panasz, jó minőségű, kellemes tapintású műanyag házban kaptak helyet,

bár a C-600 mintha egy fokkal strapabíróbbnak tűnne. Mindkét eszköznek van háttérvilágítása – a C-600 esetében lehet kapni háttérvilágítás nélküli verziót is -, bár pH mérésnél például rendszerint kialudt a fény, mire végleg beálltak az értékek, illetve mindkettő tudja tartani (jegyezni) a kiírt értékeket, így nem kell rögtön papírra vetni, nyugodtan lehet méregetni.