Luxun F30070M csillagászati távcső teszt

A téma mélysége miatt a mostani teszt sok egyszerűsítést tartalmaz, a cél nem a mély szakmaiság megvalósítása, hanem a közérthetőség volt, ezért előre is elnézést kérünk azoktól, akiknek ez a szemét szúrja.

A Luxun F30070 egy lencsés távcső – vagyis egy refraktor -,

aminek a működési elve viszonylag egyszerű: a párhuzamosan beérkező fénycsóvákat egy kívülről nézve domború objektív lencse megtöri, és az okulárhoz – más néven szemlencse – vezeti. Ez utóbbi részegység az, amin keresztül belenéztek a távcsőbe. Gyorsan fejtsük meg a termék nevében szereplő számok jelentését. Ez valójában két különböző szám, az első a 300, ami azt jelenti, hogy 300 mm a gyújtótávolsága – a fókusza – a Luxun eszközének, míg a 70 a távcső objektívjének az átmérőjét mutatja milliméterben. Ez utóbbi határozza meg azt, hogy mennyi fényt képes beengedni a távcső, vagyis hogy az égbolton milyen halvány objektumok látszódnak majd.

Két fontos fogalmat kell még tisztáznunk, az egyik a fényerő, a másik a nagyítás.

Az előbbit úgy tudjátok kiszámolni, hogy az objektív fókusztávolságát elosztjátok az átmérőjével, ami ebben az esetben 300/70, vagyis f/4.2 lesz. A nagyítást pedig úgy kapjátok meg, hogy az objektív gyújtótávolságát elosztjátok az okulár gyújtótávolságával. Vagyis a 300 mm-es számot kell osztogatni az adott szemlencse méretével, ezért van ebből a dobozban kapásból három, illetve van benne 2 darab extender is – más néven Barlow-lencse –, amivel a fókusztávokat variálhatjátok. Hogy érthetőbb legyen, miről hadoválok, mutatom számadatokkal, hogy jön ki a leírásban látható 15-150-szeres nagyítás:

• 1 darab H20 mm-es okulár: 300/20=15x nagyítás
• 1 darab H12 mm-es okulár: 300/12=25x nagyítás
• 1 darab H6 mm-es okulár: 300/6=50x nagyítás
• 1 darab másfélszeres extender: 22,5x, 37,5x, 75x nagyítás
• 1 darab háromszoros extender: 45 x, 75x, 150x nagyítás

A másik fontos dolog pedig az állvány, amin a csillagászati távcső áll.

Általában két kategóriára oszlanak az állványok, az egyik az alt-azimutális – más néven AZ, és a fő tengelyét a föld forgására lehet állítani és így ívesen követni az égitesteket -, a másik pedig az ekvatoriális – más néven EQ -, amikkel X, Y koordinátákat lehet felvenni, vagyis bárhova állítható, de nem lehet vele köríveken mozogni, bővebben ezen a linken okosodhattok. Az EQ/AZ betűjelölések mögött szokott állni egy szám is, ez határozza meg a távcsőállványok stabilitását. A Luxunhoz nem egy csillagászati, hanem egy sima fotós állványt adnak, ami semmire nem jó, viszont itthon egy normális darab, mondjuk az EQ3 kategória bőven 100 000 Ft fölött van, szóval ez érthető egy ilyen árazású eszköznél. Most, hogy nagyjából tisztáztuk az alapfogalmakat, nézzük mit tud a Luxun távcsöve.

A kalandunk nem indult könnyen, pedig vidéken akartam kipróbálni, ahol sokkal kisebb a fényszennyezettség és sötétebb az ég, de a 5 napból 4-ben sűrű köd uralkodott, így csak utolsó napon tudtam a cuccot égitestek keresésére használni. Ahogy kibontottam a dobozt, nem volt teljesen egyértelmű, hogy mi mire is való, ezért vegyük gyorsan át, melyik részegység mit is csinál.

A doboz tartalma az alábbi:

• 3 darab okulár, amivel a nagyítást lehet állítgatni
• 2 darab extender – Barlow lencse -, ami szintén a nagyításhoz szükséges
• 1 darab star mirror, más néven kereső távcső, amibe belenézve a bolygókat lehet becélozni és a fő tubusra kell felszerelni
• 1 darab alumínium állvány (de véletlenül sem csillagászati)
• maga a távcső (más néven a tubus)
• leírás

A leírás igazi förtelem, A4-es lapok rossz sorrendben összetűzve,

így össze-vissza keveredik az angol és a francia szöveg, ráadásul egyáltalán nem informatív, nem segít a használatban. Az alumínium állvány maga a szánalom, rossz minőségű, szállítás közben meg is nyomódott, és rezeg, mint a nyárfalevél. Ez azért nem szerencsés, mert minél nagyobb nagyítást használtok, annál inkább remeg, illetve eltolódik a kép. Öröm az ürömben, hogy szabványos tripod menetet használ, tehát valami értelmesre tudtam volna cserélni, ha tele lenne ilyenekkel otthon a kisszoba. De nyilván nincsen, és egy jobb állvány sokkal többe kerül, mint az egész szett.

Ami a cucc fényerejét illeti, az f/4.2 nem is rossz,

viszont a lencsés távcsövek esetében, ha nagyobb lencseátmérőt és fókuszt alkalmaznának, akkor hatalmasra és iszonyatosan nehézre nőnének a berendezések, az árról nem is beszélve. Például egy SkyWatcher 114/900 EQ1 – ahol az objektív 114 mm és 900 mm a fókusztávolság – 13 kilogramm, és ez még csak egy belépő modell, ami a leggagyibb alumínium állványon áll, nem is egy komolyabbon. Szóval féltem, hogy az éjszakai égbolton az objektumok észlelése nem lesz annyira egyszerű, és hát nem is volt az. Szerencsére kitisztult az idő, így a Holdat szemügyre tudtam venni, ami tényleg gyönyörű, 50x nagyítás mellett látszanak a kráterek, 150x-es nagyításánál pedig a rojtos kráterszélek is, és mivel félhold volt, szépen elvált a sötét rész a világostól. Megpróbáltam lefényképezni, de mobillal, kézben tartva értékelhetetlen eredmények születtek, sajnos ehhez kellene egy jó állvány és egy telefontartó.

A többi bolygót viszont már nem nagyon tudtam befogni,

vagy pici, össze-vissza remegő pöttyöké silányultak az égen, vagy pedig valamelyik fényesebb égitest – jelen esetben a Hold – takarta őket ki. Élménynek viszont így is jó volt, és legalább abba belekóstolhattam, mit tudhat egy komolyabb távcső, ami a Luxunnál sajnos jóval többe kerül.