Ingco elektromos metszőolló teszt

A doboza és a rajta lévő papír „fedél” alapján egyébként echte Deko vagy Topshak fúrógépnek néz ki,

a műanyag táska is nagyon „ütvefúrós”, szóval egy igazi jóféle szerszámtáskát kaptok. Kár, hogy műanyag csatos, jobb lenne egy fém, de a plasztik fajtából legalább a masszívat kapjátok. A beltartalomban semmi meghökkentő nincsen, az elektromos metszőollón kívül van egy 2 Ah-s, 20 V-os akku és egy töltőállomás a dobozban, némi műszerészolaj egy pici tartóban, illetve egy fenőkő és egy leírás, ami a használatot taglalja.

Nem mintha nagyon kellene, mert ez a kapa és a lapát bonyolultságával vetekedő eszköz.

Egyetlen kallantyú van rajta, aminek a meghúzása összezárja az acélból készült éleket. Vicces, hogy a leírás svájci, SK-5 „rozsdamentes szénacélt” említ, ez az anyag hagyományosan japán – ez a kód ugyanis az amerikai 1080 jelölés japán megfelelője -. Meg hát a kifejezés sem állja meg a helyét, hiszen vagy szénacélról vagy rozsdamentesről van szó, mert a rozsdamenteseknek 13% krómot kell tartalmaznia, ami biztosítja a korrózióállóságot. A rozsdamentes acélhoz képest a szénacél általában puhább, de tartósabb fém, és tulajdonképpen csak az ötvözőanyagoktól függ, mennyire kopásálló, például a magas karbidtartalomtól lesz jó éltartó a penge.

De ne ragadjunk le a metallurgiai szakkifejezéseknél, hiszen az eszközt gyerekjáték használni. Mivel a brushless motoros metszőolló egy elég veszélyes szerszám, hiszen akár 25 mm-es faágakat – legalábbis puha fából – is át tud vágni, ezért az ujjatokat is simán lenyisszantja, ha felelőtlenül forgatjátok. Éppen ezért van hozzá egy műanyag élvédő elem, ami blokkolja a mechanika működését, illetve a bekapcsolást külön gombbal kell megtenni, aminek megtörténtére külön hangjelzéssel is figyelmeztet az Ingco. A fogása kifejezetten jó, a nyele gumírozott, eléggé indusztriális, de jó minőséget sugall az összhatás. Ez a narancs-fekete kombó pedig jól jön a jellemzően zöld színekkel telített szőlődombon, mert ha lerakjátok valahova, akkor utána könnyű megtalálni.

Az akkumulátoron van egy töltöttségjelző skála, ami három lépésben mutatja, mennyi delej van még benne,

illetve, hogy az Ingco harcra kész. Egyetlen kallantyú van rajta, ennek meghúzása zárja a pengéket, vagyis ekkor vág a szerkezet. Van továbbá egy fül a nyelén, ahová be lehet fűzni csuklópántot, de ilyet nem adnak hozzá, így ezt kicsit értelmetlennek éreztem. Mivel ez a szerkezet nem egy ördöglakat, jöhetett a teszt, de mivel messze van még a szüret, a metszési időszak meg már elmúlt, a kertben összeszedett ágak felaprításával teszteltem, igazat mondott-e a gyártó a keresztmetszet-átvágó képesség kapcsán.

Érdekesség, hogy a működtető ravasz meghúzásának ereje is befolyásolja, mennyire csukódik össze az olló, kicsire csak „bebólint” a penge, nagyra teljesen zár. Szóval fogtam egy rakat faágat, elvágtam őket, majd megmértem a keresztmetszetüket, és nem kellett csalódnom, az Ingco tudja, amit ígér. Szinte már ijesztő könnyűséggel vágta át az ágakat, érződik, hogy van még benne tartalék. Ami nem is baj, mert a nedves még élő fát mindig nehezebb átvágni, mint az élettelent. Kényelmes, hogy nem kell erőt kifejtenem a használathoz, az viszont feltűnt, hogy van rendesen tömege: 1157 grammot mutatott a konyhai mérleg. Az egyensúlya nagyon jó, így nem éreztem fáradtságnak a munkát, de nyilván az igazságra csak egy egész napos szüret tudna rávilágítani a szekszárdi szőlődombon. Körvonalazni viszont a kerti munka is tudja a lényeget: jó cucc ez, cserébe meg is kérik az árát.