EasyThreed K7 3D nyomtató teszt

Van továbbá egy quick start guide, amit érdemes elolvasni, és a benne foglaltakat végigpróbálgatni.

Természetesen van hozzá egy kézikönyv is, amiben több információt találtok majd, de ez a hobbi alapvetően elég sok önálló kutatást is igényel. Ami nem igazán tetszett az EasyThreed K7 3D nyomtatóban, az a filament tartó, ez ugyanis lötyög, és mivel nem adtak hozzá tartóhengert sem, ezért össze-vissza fut rajta a feltekert szál. Ráadásul a normál méretű tekercs el sem fér rajta, így előre le kell göngyölni róla azt a mennyiséget, amit nyomtatni szeretnétek.

De egyáltalán mi az a filament? Ez egy tekercs formára felcsévélt, jellemzően műanyagból vagy növényi alapanyagból készült matéria, amit a nyomtató feje megolvaszt, ebből készülnek a tárgyak. Az EasyThreed K7 3D nyomtató PLA-t – polyactic acid – használ, ami magyarul politejsavat jelent. Ez egy növényi alapú – pl. kukoricakeményítő -, komposztálható anyag, bővebben itt olvashattok róla. Kezdőknek tökéletes, mindenféle színben kapható, könnyen tapadnak a rétegek egymásra, de azért van pár hátránya. Nem bírja az UV sugárzást, így kültérre nem ajánlott, mint ahogy meleg, zárt helyre sem, mert 55-60 fok körül üvegesedni kezd. De beltéri tárgyak kreálására tökéletesen alkalmas, főleg kezdőknek.

Az EasyThreed K7 3D nyomtató funkcióiról – illetve inkább annak hiányából – is érdemes pár szót szólni.

Itt nincs önszintező, meg fűtött tárgyasztal,

viszont van rajta egy mágneses, elasztikus réteg, amit meg tudtok hajlítani azért, hogy a kinyomtatott tárgyat könnyebb legyen eltávolítani a tálcáról. Mondjuk a furatokban lévő csavarok nem igazán vannak a helyükön, hiába csavarkötésekben sosem voltak erősek a kínaiak. Ez azért is baj, mert ha idepöttyen a forró filament, fel tudja szedni a mágneses lemez szélét, még szerencse, hogy van hozzá Alin alkatrész. A PLA szálat felül kell bevezetni a fúvókába, ahol a fűtőszál felolvasztja a filamentet, és már mehet is a nyomtatás.

Szintén javaslom, hogy nézzétek meg a videókat, amiket a csomagban található 4 GB-os TF kártya tartalmaz, kismillió segédlettel együtt.

További jó hír, hogy vannak szabadon használható 3D modellek is a kártyán, így aki nem akar ilyet vadászni, annak 2 minta is a rendelkezésére áll. A nyomtatás megkezdése előtt be kell tölteni a PLA filamentet a nyomtatóba, amiben a felhasználói kézikönyv fog segíteni, de nem egy különösebben bonyolult művelet.

Miután sikerült az anyag betöltése, jöhet a vágószoftver tanulmányozása. Az EasyThreed saját fejlesztésű EasyWare vagy a más gépekhez való Cura slicerjét is használhatjátok. Előbbi annyival jobb, hogy az alapbeállításokat már hozzáigazították az EasyThreed gépeihez, cserébe kevesebbet tud. A csomagban lévő TF kártyán elvileg mindenféle szükséges fájl fent van, a valóságban viszont ezek eléggé elavultak, pl. Az EasyWare nálam el sem indult. Szerencsére az EasyThreed oldalán elérhető a legutolsó variáns, így használjátok inkább azt, ezzel nem volt gondom.

A PLA filament befűzésével nem volt különösebb probléma, így jöhetett a két minta kinyomtatása, az egyik egy rakéta, a másik pedig egy nagy fejű macska, amit Callicat néven ismer a 3D nyomtatós közösség, és tulajdonképpen kalibrálásra való.

Ha már belinkeltem a cikkbe a kaméleon tolltartót, azzal is tettem egy próbát – ehhez az EasyWare-t használtam -,

illetve megkértem testvéremet, hogy ő is nyomtassa ki a modellek egy részét a Creality Ender 3-jával, amit jelentősen felfejlesztett, így nagyjából 140 000 Ft volt a bekerülési költsége.

Ez durván háromszor annyi, mint az EasyThreed K7 nyomtató, így volt miért összehasonlítani a két nyomtatott tárgyat.

Az egyik legidegesítőbb tulajdonsága az EasyThreed K7 nyomtatónak, hogy nincs rajta kijelző,

így ha bedugjátok a micro SD kártyát, akkor nem tudjátok kiválasztani a kinyomtatandó modellt. Így adja magát a dolog, hogy vagy letöröljetek mindent róla és egyetlen qcode fájlt hagyjatok fent, ami maga a kiválasztott modell lesz, vagy pedig feldobjátok a slicerek valamelyikét és rádugjátok a 3D nyomtatót a gépre. Szerintem az utóbbi a hosszabbtávú és a jobb megoldás, és így más modellek is elvileg leküldhetők a K7-re. Gyakorlatban viszont nem találtam meg ezt az opciót, így maradtam a szoftveres feldarabolásnál, majd az SD kártyáról nyomtatásnál. Erről azt kell tudni, hogy dátum szerint mindig a legutolsó gcode fájlt fogja kinyomtatni, így tulajdonképpen nem szükséges az állományok letörlése.

De mivel az EasyThreed K7-et nem titkolt módon gyerekeknek (is) szánja a gyártó, ezért eleinte nem érdemes továbbmenni a felmásolgatós és fájlcserélgetős módszernél, hiszen alapvetően a témába belekóstolás a cél. Lássuk, mit adott ki a gyakorlat.

Azt azért cáfolnám, hogy a sajtóanyagban szereplő 8-10 éves gyereknek oda lehetne adni egy ilyen eszközt felügyelet nélkül, de szülői segédlettel szerintem remek móka, és viszonylag edukatív is a dolog. Viszont sajnos eléggé kellemetlen szaga van a folyamatnak, persze mit vár az ember a 180 fokon megolvasztott műanyagtól?

Az EasyThreed K7 váza meglepően masszív és mivel kis tömegek mozognak rövid úton, semennyire nem rángatta az asztalomat, simán tudtam dolgozni mellette és a nyomtatást sem zavartam a billentyűzet püfölésével. Így tulajdonképpen előny a kis méret, mindaddig, míg nagyobb tárgyakat nem akartok nyomtatni.

Először az EasyThreed modellkönyvtárából két ingyenes mintát – a képen látható rakétát és a Callicatet – nyomtattam ki, amiket kellően jó minőségben abszolvált, de azért csinált szálhibákat. Mivel másodpercenként 10-40 mm-t képes a fej mozogni, eléggé lassan nyomtat, vagyis alapvetően kis tárgyak elkészítésére jó. És a kicsit itt szó szerint kell érteni, a rakéta és a macska is alig nagyobb, mint egy 20 forintos, ahogy az a képeken is látszik.

A szűk funkcionalitás – nincs tárgyasztal állítás, előfűtött felület, kijelző, ha megszakad a nyomtatás, nem tudja folytatni stb. -, illetve a kicsi tárgyasztal méret behatárolja a lehetőségeket.

Viszont még 10×10 centibe is beleférnek például szerepjáték vagy asztali táblás játékok figurái, kisebb használati tárgyak, vagy néhány gyerekjáték. De egy váza vagy egy kupa már nem jön ki belőle, ehhez komolyabb gépekre van szükség.

Ezt követte egy tolltartó, ami már inkább egy használati tárgy, sem mint egy mintadarab.

Ez is szépen kijött, azóta is az asztalomon áll a cucc. Jöhetett az ellenpróba a Creality Ender 3 felpimpelt verziójával. Egymás mellé téve a 2 adagot, azért látszik a különbség, de nem háromszor jobb a drágább nyomtatóból kijövő modell, bár ez azért beállítás kérdése is. Viszont azt sokkal egyszerűbb kalibrálni, sokkal több mindent tud, nagyobb tárgyakat is kinyomtat, jobban paraméterezhető, cserélhetők a részegységei, és még az is csak a belépőkategória teteje, hiszen erre a témára is el lehet végtelen mennyiségű pénzt költeni.

Pár szó még röviden az EasyWare és a Cura slicerről. Ezek vágó és paraméterező szoftverek, amiből sokkal egyszerűbben lehet vezérelni a nyomtatót, nem mellesleg nem kell azon agyalni, hogy akkor mennyi a fúvókaméret, a sebesség, a rétegvastagság, és hasonlók. Mivel az EasyThreed K7 esetében olyan túl sok mindent nem lehet állítani, ezért a használatuk nem feltétlenül szükséges. Mivel más 3D nyomtatók is a Cura alapján dolgoznak, így nem baj, ha ezt is tanulmányozzátok. Sok adatot adnak vissza, fúvókaméret, rétegvastagság, és még sorolhatnám, illetve a netről leszedett STL fájlokat is gcode-dá kell alakítani valahogy. Ezen írás terjedelme nem teszi lehetővé, hogy mélyebben foglalkozzak a szoftverekkel, de ha már vettetek egy EasyThreed K7-et, érdemes feldobni a számítógépetekre ezeket és foglalkozni velük egy kicsit, különösen akkor, ha tervbe vettétek egy komolyabb gép beszerzését.