Karanténosdi a jóidőben

A lakás ragyog, a meló kész, jön a game!

hír szponzorált tartalom

írta: SonkaMod
2020-04-11

Karantén X-edik nap. Azért írok X-et, mert fogalmam sincs, hogy mióta is megy már ez az egész. Egy hete még nem éreztem vészesnek a bezártságot, de most már kezd egy kissé idegesíteni. Süt a nap, csiripelnek a madarak, őrülten szaladgálnak bennem a sejtjeim, HOGY MENJÜNK MÁR KI! De, nem szabad, így marad a kockulás, amíg még elviselem. Karanténnapló egy szerkesztő szemével, sajnos jelen pillanatban az enyémmel.

Írhatnék akár arról is, hogy ez a karantén mennyire frankó dolog, hisz sportolni ki lehet menni, és amúgy is akkora ’fun’ a sok online társasélet. Mégis valahogy nem ez jön a nyelvemre, pedig én rendszeresen járok futni, de ki tudja meddig. Két napja kinéztem a Margitszigetre, hisz remek futókör van ott, de annyian voltunk azon a csöpp pályán, hogy szabályosan rosszul éreztem magam a sok magamfajta karanténtól elcsigázott, elvárosiasodott polgárok között. Talán legközelebb nem oda megyek, hisz az egészség azért ennél fontosabb.

Ezen a héten elővettem a régebbi számítógépes játékaimat, és azokkal ütöttem el egy kis időt. Bár annyira nem volt egyszerű, hisz a régi CD-s játékokat – olvasó és keresgélési vágy híján – már nem tudom beolvasni, és lekalózkodni nem szerettem volna őket. Akkor csattogtam fel a különböző játékkulcsos oldalakra, és kerestem rá a címekre. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a hőn szeretett gémek, amikkel cirka 10-15 éve játszottam utoljára, nem kaphatók, csak a felújított változatuk. Valamiért a játékfejlesztőkre rájött a görcs a 2010-es évek derekán, hogy az összes kasszasiker alkotást újra kell kreálni. Az első gondolatom ezzel kapcsolatban, hogy aki képes elrontani a kedvenc játékaimat, annak letöröm a kezeit és lassú tűzön sütögetem meg, hogy aztán a disznók elé vessem, de mivel kultúrlénynek születtem, elvetettem ezt az ördögtől való gondolatot, és inkább befizettem az olcsóbb gémekre, hogy lássam, mit tudnak ezek a modernizált valamik.

Galéria

Nagy rajongója voltam a különböző építős játékoknak, engem inkább ezek fogtak meg, nem pedig a ’megyek és lövök’ típusú kreálmányok. Így esett a választásom az Age of Empires-re, a Sim City-re és a Roller Coaster Tycoon-ra.

Az Age of Empires-ön minimum egy, de lehet két generáció is felnőtt, hisz a sikere még a mai napig érződik, legalábbis szerintem. A játék egészen szofisztikált. Építeni kell egy falut, képezni kell egy csomó katonát, és leigázni az ellenfelet. Amennyire egyszerűnek hangzik, pont annyira nem az. Bár a Stronghold anno összetettebb volt, de az AoE-ben sem csalódtunk soha. Szinte az összes kiadásával játszottam, full offline módban is le tudott kötni órákra, és akkor a haverokkal való multizásról még nem is beszéltünk. Az Age of Empires: Definitive Edition-re esett a választásom, mert régen is az első rész volt a kedvencem, illetve ennek elég jó ára van most. Mindössze 2700 forintot perkáltam érte. Mondjuk ha jól érzékeltem, akkor csak a grafika változott, ugyanaz a játékmenet maradt, mint 20-25 éve. Ennek én nagyon megörültem, mert pont ezt kerestem. Hangsúlyozom, én a régi CD-vel is ellettem volna, bár lehet a Windows 10 már nem is vitte volna ezt az ódivatú játékot. Így viszont kaptam egy szebb grafikájú, de ugyanolyan lebilincselő játékot, mint kiskamasz koromban. Egy biztos, ezzel el lehet egy ideig szórakozni.

A Másik PC-s játék, amire beruháztam az a RollerCoaster Tycoon World lett. Nézegettem a Sim City-t is, de az kevésbé volt szimpatikus, meg egy kicsivel drágább is volt. Ellenben a vidámpark építős csoda csak 1400 forint, amiért lassan egy rohadt pizzát sem kap az ember, így úgy gondoltam, hogy megérdemlem. Bár állítólag nem vezet sok jóra, ha nulla teljesítmény után jutalmazza magát az egyén, de kisdobos becsületemre, hogy le fogom dolgozni az árát!

A Roller Coaster Tycoon 3-mal játszottam még anno, ami egy 2004-es cím, és ez a world kiadása pedig 2016-os. Ez látszik is, hisz grafikában nagy az előreugrás, nekem tetszik legalábbis. A játékmenet hasonló, a lényeg, hogy vidámparkot fejlesszünk, miénk legyen a legfaszányosabb, minden hülyeségtől csillogó-villogó, parasztvakító parkunk. Eközben figyelni kell a dolgozókra, az anyagiakra, és végül – természetesen utolsósorban – a vendégek elégedettségére. Persze sokszor abba fullad a játék, hogy elbontom az utat a szegény látogatók alól, de hát ez az istenjátszásnak egy nagyon light-os és nem törvénybeütköző módja. Tehát ezzel a kis gémmel is el lehet ütni pár órácskát, egy ideig biztos megleszek vele. Ha megunom, akkor jönnek a további címek, de természetesen a futást és a családot sem hanyagolom el, mielőtt még ujjal mutogatnának a kedves olvasók, hogy ezek a Kínából rendelgető szerkesztők csak lopják a napot, és nagy ívben tesznek mindenre. Győrfy Pál Kolléga is megmondta, hogy #maradjotthon. Nos, hogy én megüljek a fenekemen ahhoz munka, vagy játék kell, tehát ezekkel a címekkel játszom még pár napig, ha megunom, akkor pedig dolgozom tovább.