Bluetti AC500 versus AC300: melyik a jobb?

A trükk az volt, hogy a maximális kapacitást úgy érte el az AC300, hogy valójában 2 db invertert kellett venni, amit összekötöttetek egy Fusion Box-szal – ez tulajdonképpen egy balansz eszköz, ami a két inverterre kötött összes akkumulátort képes vezérelni – és így egy nagy egészként funkcionálni. Vagyis 2xAC300+2x4xB300 akku kellett ehhez a kapacitáshoz, ami nem kicsit drágította meg a rendszert.

Az AC500 annyiban változtatott ezen, hogy az alap terhelhetősége 5000 W,

és ehhez is kapcsolhatók a régebbi B300-as és az újabb B300S kiegészítő telepek, de ez utóbbiból már nem 4 darabot, hanem 6-ot is kezel. Vagyis, ha az előbbi Fusion Boxos analógiát veszem alapul, akkor 2xAC500 lekezel 2×6 darab B300S-t, így a teljes rendszer 36,8 kWh-t tesz ki, ami brutálisan sok, de mondjuk nem is éppen olcsó. Mivel egy ilyen rendszernek a bemeneti oldalon is jelentős teljesítménnyel kell rendelkeznie, az AC500 maximum 8000 W-ot képes felszippantani, ha egyszerre használjátok a napelemes és a hagyományos hálózati betáplálást.

Az AC500 ráadásul annyival tud többet az AC300-nál, hogy 40 perc alatt eléri a kapacitása 80%-át a maximális bemeneti töltési teljesítmény mellett, ami elég durva. A Fusion Box-nak köszönhetően pedig nemcsak a kapacitás, de a leadható teljesítmény is összeadódik, így valójában 2 darab AC500 összesen 2×5000 W-ot képes leadni a LiFePO4 akkumulátorainak segítségével.

A napelem durrantja be igazán a rendszer potenciálját

A leadott teljesítmény egy dolog, de valahonnan ezt fel is kell vennie a rendszernek. Erre a hagyományos 230 V-os hálózat hiányában egyetlen lehetőség van: napelemek használata. Minden Bluetti rendszer rendelkezik többféle bemenettel, a két legfontosabb a hagyományos elektromos hálózat, illetve a napelemes MC4-es csatlakozóval ellátott bemenet. Az AC300 összesen maximum 2400 W teljesítménnyel tudott ezen a porton keresztül tölteni, míg az AC500 ezt már 3000 W-tal tudja megtenni. A Bluetti egy komplett napelemcsaládot is árul, amelyet a PV név alatti termékek között találhattok meg, értelemszerűen a PV utáni szám utal a teljesítményre, a felhozatalt ezen a linken nézhetitek meg. Létezik PV200, PV350 és PV420, ezeket használhatjátok a töltéshez.

Ami pedig a zord körülmények közötti használatot illeti, minden akkumulátornak van valamekkora töltési veszteséghője, hiszen nem lehet az energiát 100%-ban letárolni. Akkor miért ne használhatnánk fel ezt hideg időben az eszközök fűtésére és melegítésére? A B300S akkumulátorok képesek önmagukat „kisütni” és ezáltal felmelegedni, így akár -20 Celsius fokban is egyenletes teljesítményt leadni. Az AC500 rendszer ráadásul kezeli a korábbi B300-as akkukat, nemcsak az új B300S-eket, így nem kell lecserélni a korábban megvásárolt kiegészítő eszközöket sem, szabadon keverhetők a régebbi és az újabb telepek.

AC300 – Még mindig megéri

A fentiekből látható, hogy mind az AC300, mind az AC500 egy viszonylag flexibilisen skálázható rendszer. Az hogy melyiket választjátok, valójában csak attól függ, hogy mire van szükségetek, így az AC500 nem szorítja ki szükségszerűen az AC300-at. Ugyan az elődmodell kisebb teljesítményű, de lényegesen olcsóbb is, nagyjából 1800 € a különbség a két berendezés között, tehát akinek az AC500 többletteljesítménye nem számít, az elég, ha a kisebbik modellt választja, ami egyfajta „költséghatékony” megoldás, már amennyiben  ezen az árszinten még lehet ilyet mondani.

Ha viszont hidegebb időben is szeretnétek használni az energiatárolási megoldásokat, akkor mindenképpen az AC500-ra és az ehhez illeszthető, B300S önfűtő telepekre lesz szükségetek, tehát alapvetően a felhasználás köre és helye határozza majd meg azt, hogy melyik a két termék közül a jobb választás.