Poco M7 Pro 5G okostelefon teszt

A minőség természetesen továbbra is rendben van, merev, egyáltalán nem csavarodó telefon a Poco M7 Pro 5G, tehát ezzel továbbra sincs baj. A dobozról azért nem szónokoltam, mert teljesen ugyanolyan, mint az összes Poco telefonnak, fekete és sárga, míg a beltartalom ugyanaz, mint a Note 14 5G esetében, vagyis kábel, 45 W-os töltő, leírás és egy szürke szilikon tok, amivel szerencsére el lehet takarni ezt a rettenetes hátlapot. És ha már hátlap, észrevehetitek, hogy a Poco M7 Pro 5G-n csak kettő kameralencse van, a Note 14 5G-n viszont három. Szóval a két készülék a kameraszettben is eltér, de erről majd később.

További érdekességek a külsőn: ugyanaz a 6,67 colos AMOLED kijelző és 190 grammos tömeg, IP64-es védettség, ami ma már karcsú, illetve filigrán, 8 mm-es vastagság.

Természetesen ugyanaz a szenzorkészlet is, amiből a lényeg a név alapján már kitalálható: az Dimensity 7025 támogatja az 5G kapcsolatot. Jár mellé infra port, sztereó hangszóró Dolby Atmos támogatással, NFC chip, kételemű SIM tálca, micro SD kártya bővíthetőséggel, iránytű, lépésszámlás, BT 5.3, 45 W-os gyorstöltésre képes Type-C port, jack csatlakozó, illetve egy ujjlenyomat-olvasó, ami a kijelzőbe költözött, a divatnak megfelelően. Természetesen van műholdas helymeghatározás, 4 rendszerhez is képes csatlakozni. Mi nincs? Például WiFi 6, amit csak a Poco X7 ad 100 000 forint alatt a Xiaomi univerzumban.

Az egyen alkatrészek sorát az akkumulátorral folytathatom, 5110 mAh-val gazdálkodhattok, amit 45 W-tal lehet teletolni,

ez ezen a szinten rendben van. Lábjegyzetben jegyezném meg, hogy néha az 5110 csak 5000, piaca válogatja, de 110 mAh-s különbséget maximum egy TWS fülesben éreznétek meg, egy mobilban nem. Ez a kapacitás nagyjából másfél-kétnapos üzemidőt biztosít, ami eléggé tipikus a Xiaomi telefonok esetében, viszont a Dimensity 7025 egy egész takarékos SoC, így aki fakír, akár többet is kihozhat belőle, nekem is sikerült jó hosszú üzemidőt mérnem a teszterrel. Papíron a telep 1600 ciklust bír ki 80%-os kapacitással, ami napi egy feltöltéssel 4,3, kétnapival 8,6 évet jelent, ami sok. Az akku teljes feltöltésére 1 óránál egy kicsivel kevesebbet kell várnotok, ami szintén korrekt.

Ami látható a fenti adatokból, hogy hiába kezeli le a Dimensity 7025 Ultra az akár 200 megapixeles kamerákat is, már a Redmi Note 14 5G-ben is „csak” 108 MP volt, itt pedig már csak 50 MP,

és elköszöntek az ultraszéles kamerától is. Ami még érdekes, hogy a 8 GB RAM-mal szerelt modellek 400 000 Antutu pont körül teljesítettek a teszteken, míg a 12 GB-os variánsok 450 000 pontot hoztak, ennyit számít +4 GB RAM.

De nem szaporítom tovább a szót, lássuk, mit mutatnak a benchmarkok:

• 🔥Antutu V10: 408 313 pont;
• 🎆Antutu háttértár teszter, írás/olvasás (szekvenciális):  1003/862 MB/s;
• 💥GFX Bench, T-Rex on-screen/off-screen teszt: 56/72 FPS;
• 💫3DMark (Wild Life): 1244 pont (átlagos 7,45 FPS:);
• 💪🏻Geekbench 6 (single score/multi score): 946/2282 pont;
• 🌋Geekbench 6 (GPU): 138 pont;
• 🖥️PcMark Work 3.0 (üzemidő): 18óra 5 perc; (ami elég durva a Redmi 14S után)

Túl sok minden érdekeset nem lehet a fenti pontokból kiolvasni, ami nem véletlen: egyen hardver egyen eredményeket hozott. Viszont a plus memóriára ás háttértárra lehet, hogy rááldoznám az extra pénzt, hosszabb távon sokat érhet. Az egyébként megvan, hogy már nem nagyon érdemes 64 GB-os háttértárral szerelt modelleket venni? Lassan az Android+Hyper OS lesz ekkora, hogy alig fér majd el, a legújabb frissítés önmagában vagy 6 GB.

A fentiek tükrében a durvább játékokat mérsékelten erőltetném, a kisebb nevek viszont szépen átskálázzák magukat a hardverre, azokkal nem lesz gond.

A Poco M7 Pro 5G kijelzője teljes mértékben megegyezik a Redmi Note 14 5G sajátjával,

vagyis egy 6,67 colos, 1080×2400 pixeles AMOLED kijelzőt jelent, ami 120 Hz-en frissül – de alapból valamiért 60-ra állítják -, a maximális fényereje pedig 2100 nit. Ez utóbbi érték meglehetősen fontos, ugyanis a Redmi Note 14S esetében ez csak 1300 nit. Ez alapból nem lenne gond, csakhogy a melegedés miatt minden telefon visszaszabályoz előbb vagy utóbb, így jellemzően a csúcsértékhez képest sokkal szolidabb valós érték lesz az átlag. Ezt szokták HBM-nek hívni, ami a tartósan elérhető fényerő, és „csak” 1200 nit. Ez is bőven elég, még napfényben is. Mivel egy AMOLED panelről beszélünk, a tökéletes feketék az elvárható minimumot jelentik, de a többi szín is kiváló. A karcolódás ellen Corning Gorilla Glass 5 felületkeményítés védi a panelt.

Az operációs rendszer a szokásos Android 15-ön futó HyperOs bőr,

ami a bekapcsolás után egyből frissül a 2.0-s fő verzióra, felzabálva újabb 6 GB-nyi tárhelyet. Ellentétben a Redmi Note 14 5G-vel, a Poco M7 Pro 5G esetében nem találkoztam a Spotify-t kilövő hibával, a rendszer szépen, sallangmentesen futott. A szokásos előretelepített appok és a Xiaomi saját szoftvereiben futó reklámok itt is megvannak, viszont egyrészt az előbbi csoportot le lehet szedni, másrészt az utóbbiakat nem kell használni, ha nem akarjátok. Az AI funkciók itt is a rajzolgatásban, a Gemini asszisztens meghívásában merülnek ki, a Widevine licensz természetesen L1-es, ha valaki szeretne streamet nézni 6,67 colon.

A Redmi Note 14 5G-hez képesti legnagyobb eltérés a kamera szekcióban található, és mivel az üzemidő mellett ez a másik tipikus selling pointja a telefonoknak, érdemes egy kicsit jobban górcső alá venni a Poco M7 Pro 5G felhozatalát:

• 🎥50 MP-es fő kamera, optikai stabilizálással (Sony LYT-600, más néven IMX882)
• 📷2 MP-es mélységélességért felelős kamera
• 📱20 MP-es szelfi

Ehhez képest a Redmi Note 14 5G-ben a fő kamera 108 MP-es volt, kapott 8 MP-es ultraszélest és egy 2 MP-es makrót is, bár ez utóbbiért nem kár. Ez papíron erőteljes visszalépésnek néz ki, viszont nemcsak a felbontás számít, hanem a képfeldolgozó algoritmus is, nem beszélve a stabilizálás minőségéről. Az ultraszéles hiányát leginkább akkor érzitek majd meg, ha városlátogatásra adjátok a fejeteket, ilyenkor ugyanis rengeteg nagy objektumot kell fényképeznetek, például épületek formájában. Ami a fő szenzort illeti, ez van a Poco X7-ben, az X7 Próban, de még a Poco F7-ben is, szóval ez akár dicséret is lehet(ne) a Poco M7 Pro 5G-nek.

De sajnos tudjuk, hogyha van márka akinek szándékosan gyengébbek a kamerás képességei, az a Poco, különben nem lehetne eladni a Xiaomi telefonokat.

Ennek tükrében a fő szenzor nem nyújt rossz teljesítményt, csak hát olyan nagyon jót sem. A színek jók, de nappal szemben durván kivakul, elveszti a színhűségét, illetve a távolabbi tárgyak kontúrjai nem annyira élesek – például fáknál ez jól látszik -, mint mondjuk egy 200 MP-es kamera esetében, amit a Redmi Note 14S megkapott. Viszont nem mázolja a képek szélét, nem homályosodik, jó a tárgyak rajzolata, kevés a kromatikus aberráció. Éjszaka fényviszonyoktól függően mossa össze a képeket, temperás, kenődő hatást eredményezve, főleg a fényforrások környékén. Persze hosszabb záridővel és állványról lehet jobb anyagokat is készíteni, csak ilyet általában senki nem hord magánál. A nagyfelbontású képeket itt éritek el.

Az igazi büntetés azonban a videók.

Kezdjük azzal, hogy csak 1080p 30 FPS-ben képes videózni, ami egy szándékos limitáció, mert a Poco X7-ben is ez a szenzor van és az képes 4K 30 FPS-re. Az alapprobléma a kis felbontás mellett az erőszakos OIS korrekció, ami miatt rángatja a képet a szenzor, vagyis, ugyan nagyon nem remeg a kép, helyette ugrál, ami hasonlóképpen zavaró. A színek fakók egy picit, nem kellemes egy nagyobb monitoron az eredményt nézni. Éjszaka még rosszabb a helyzet, a még kevesebb fény miatt még inkább jön a rángatás és az ugrálás, a felvétel a fények hatására teljesen kiég. Érdekesség, hogy nappal jobban frame droppol a kamera, mint éjszaka, de a 30 FPS sehol nincs meg. Kár, lehetne végre egy értelmes kamerás mobil ebben a 100 000-es kategóriában is, de ez sajnos nem az.