Teclast T40 Plus tablet teszt

Ami a minőséget illeti, az rendben van, de a formai elemek nem igazán szépek,

elég vastag az alsó-felső káva, a használt anyagok inkább olcsók, mint nem, de összességében nem mutatta a T40 Plus a széthullás jeleit, csak a dizájn szegmens nem remekelt. Tölteni Type-C porton keresztül lehet, de a teljesítményt homály feddi, a tippem az, hogy 10 W-ról lesz itt szó. A vezetéknélküli kapcsolatok terén nem áll rosszul a tablet, duális ac WiFi, BT 5.0 és a már említett 4G-s kapcsolat, vagyis kezel SIM kártyákat, akár egyszerre kettőt is. Mivel műholdas helymeghatározással is rendelkezik, egy kellően nagy méretű tartóval akár autóba is berakható, így nem kell a gyári navigációt megvennetek, hanem ezen nézhetitek az útvonalat, erre vannak külön tabletre kitalált szoftver pakkok is.

Az akkumulátor kapacitása 6600 mAh, ami nem annyira sok egy 10,4 colos tablettől,

láttam én már ugyanebben a méretben 8-10 000-es kapacitásokat is, de így legalább nem tart „annyira” sokáig feltölteni azzal a 10 W-os teljesítménnyel, amit felvesz. Persze a 6 óra sem éppen kevés, nem ez az erőssége, hanem sokkal inkább a hardver, ami belekerült, legalábbis ezért a pénzért. A rendszer lelke az UNISOC T618-as SoC, ami már néhány, általunk is tesztelt tablet – pl. Alldocube iPlay 40 – központi magjaként is szolgál. Valamiért nagyon a tudtotokra akarja adni a sajtóanyag, hogy a 12 nm az aztán űrtechnológia, de a Taiwan Semiconductors már 5 nm körül jár, szóval ez mindenképpen egy pár generációnyi visszalépés, de pont ezért olcsó. Ezzel a hardverrel azért nem olyan nagy varázslat lemeríteni a tabot, filmnézős használat mellett 8-9 óra körül alakult az üzemidő, de ha maximum fényerőn csapattam valami durvább játékot, a fenti érték simán megfeleződött.

Teljesítménye viszont van, a 8/128-as tablet simán csinált 236 000 pontot Antutun,

ami nem rossz, és 8 GB RAM-mal még sok évig el lehet karistolni. Összegezve: az SoC rendben van, csomó memóriát is kaptok, hely is van dögivel, de ha kifogytok, akkor maximum bővítitek egy micro SD kártyával, ez jól hangzik nem? Mégis azt vettem észre, hogy a dolgok tetű lassan települnek, kelletlen a rendszer működése, és gyanítottam már, hogy az lehet a hiba, ami annak idején az Onda tabletek kapcsán is volt. A memória és a háttértár mérete, illetve az SoC típusa jellemzően egy poszteradat. Ki lehet írni nagy számokat, és ezt bekajálják a vásárlók.

Amit viszont SOHA nem írnak ki, az a háttértár gyorsasága,

ami viszont csapnivaló, az Androbench szerint 150 Mbps olvasási és 133 Mbps írási sebességre képes. Az informatikai eszközök szűk keresztmetszete pedig mindig a leglassabb elem a sorban, jelen esetben a 128 GB-os háttértár. Nincs az az átmeneti tároló – cache -, amivel ezt a problémát meg lehetne oldani, és ez rányomja a bélyegét nemcsak a szoftverek telepítésére, hanem az egyébként friss Android 11 sebességére is. Az a szomorú, hogy még GFX Benchen is egész szép értékek jöttek ki a grafikus teszteknél, a 43 FPS egész elfogadható, de ettől ez még nem lesz egy játékra kifejezetten alkalmas tablet. Alacsony felbontásban azért eldöcögnek rajta a dolgok – pl. jókat Asphalt 9-eztem -, de a háttértár lassúsága itt a hosszú töltési időkben köszön vissza.

A másik probléma pedig a videónézés. A Matrix: Ressurrection trailerén felbuzdulva újra akartam nézni a korábbi filmeket, így leszedtem egy BDRip mkv-t, de nem valami komoly felbontásra kell gondolni. Ráraktam a Teclast T40 Plusra, és nem volt hang, hoppá. Vagyis kínlódik pont azzal a formátummal, amiben a filmek egy jelentős része van, de mondom, semmi baj, jöjjön a Netflix és az HBO GO. A szokásos rutinomnak megfelelően lefuttattam a DRM Info alkalmazást, hogy ellenőrizzem a security levelt, amitől függ, hogy pl. a Netflix streaming szolgáltató milyen felbontásban engedi megnézni a videókat. A level 3 a létező legrosszabb, vagyis a Teclaston csak SD tartalmakat fogyaszthattok, ami eléggé sajnálatos.

Ez persze nem mindenkit idegesít, a párom 8 colos tabletjén közel sem olyan látványos a különbség az SD és a Full HD között, mint egy 10,4 coloson, amilyen a Teclast T40 Plus. És ha már a kijelzőre tereltem a szót, az 2000*1200 pixeles IPS panel tisztességgel teszi a dolgát. Semmi extrát nem nyújt, de a színei jók, kellően világos is, persze ennek a felülete is csillog, mint szinte az összes konkurensnek, a matt variánsok gyakorlatilag kihaltak. Sajnos azonban kimaradt a fényérzékelő szenzor, vagyis nektek kell kézzel állítgatnotok a panel fényerejét, ami ennyiért pénzért nevetséges. Gyárilag van rajta védőfólia, ami némileg rontja az érintésérzékenységet, akit zavar, az távolítsa el.

A kamera szekció nem különösebben érdekes, hiszen ez egy tablet,

de azért becsületből lőttem vele pár fotót. Egy-egy egység került előre és hátra, a szelfi 5 megapixeles és kb. videóhíváson kívülre másra nem jó, a hátlapi pedig 8, de ez sem váltja meg a világot. Nem részletezném, milyenek az elkészült anyagok, a galériában látható, hogy még ezt a pár szót sem volt igazán érdemes rájuk pazarolni. A videók pedig annyira rosszak, hogy az leírhatatlan, ráadásul az alkalmazás is elképesztően puritán, például nem írja ki a felbontást, nem lehet a paramétereket állítani sem, szóval gyorsan felejtsük is el.