N-One Npad Ultra tablet teszt

Recseg-ropog a ház, valami kattog is benne, nem túl merev a tablet,

ami baj, mert nem hiszem el róla, hogy az örökkévalóságnak készült. Egy Xiaomi Pad például meg se nyikkan, van még hova fejleszteni az Ultra-t. Az alján Type-C porton veszi fel a töltést, a dobozban egy 15 W-os, szintén Type-C-s, PD képes töltő található – a QC töltés teljesítménye 18 W, kár azért a 3 W elvesztegetett teljesítményért – egy ugyanilyen végű kábellel és egy leírással. Angolul tájékozódhattok a mikéntekről, magyar nyelv nincs, de ez egy táblagép, el fogtok vele boldogulni. 4 darab hangszóró van benne, ezt szokták quad rendszernek hívni, és ez a kialakítás azért jó a jobb hangminőségen túl, mert játék közben nehezebben takarjátok el őket a tenyeretekkel.

Az N-One Npad Ultra mellé adtak egy kijelzővédő fóliát, egy bluetooth-os billentyűzetet, egy tablet tokot, ami egyben takaróelem is, és ami állítólag automatikusan feléleszti vagy alvó módba küldi a tabletet. Ilyet mondjuk nem csinál, de támasznak remekül használható, mondjuk mitől is működne az előbbi, hiszen csak egy műanyag lapról van szó. A tablet élén bújik meg a kételemű SIM tálca, amibe micro SD kártyát és SIM-et is lehet tenni. Előbbi kibővíti a 128 GB-os háttértárat további 2 TB-tal, illetve a 4G modem segítségével bárhol netezhettek, akkor is, ha nincs WiFi.

Mert amúgy vezeték nélküli kapcsolatok és szenzorok terén elég jól áll az N-One Npad Ultra,

de azért vannak hiányosságai. Duális WiFi, BT 5.2, 4G modem, hall szenzor, giroszkóp, közelségérzékelő, számtalan helymeghatározásért felelős rendszer – GPS, GLONASS stb. – és még folytathatnám. Mi nincsen? NFC, fényérzékelő szenzor, és valljuk be, ez utóbbinak a hiánya meglehetősen idegesítő, mert mindig kézzel kell állítgatni a fényerőt.

Ami az akkumulátort illeti, az 9200 mAh-s, amivel 10 órányi online használatot ígér a gyártó. Ez természetesen többféleképpen mérhető, 1 órányi YouTube videónézéssel 5% százalékot merült a tablet, ami elég bajnok, 20 órányi videónézést tesz lehetővé közepes fényerőn, de a PcMarkkal is próbálkozhattok, ha valaki ennek a tesztjével szeretne órákat eltölteni. Az akkukapacitást átszámolva wattórára 34 Wh-t kapunk, így nagyjából 2,5-3 óra feltölteni a telepet. Ez amúgy rendben van, és még rá is lehet fogni, hogy gyorstöltés, de például a Xiaomi Pad 6S Pro 135 W-os teljesítményéhez képest nem túl acélos, igaz, az egy teljesen más kategória.

A Snapdragon lapkáknak, ellentétben az MTK, a Unisoc, meg az egyéb futottak még gyártókkal, van néhány előnye.

A szenzoraik megbízhatóbbak, takarékosabbak, és úgy összességében nagyon stabilak, bár mostanában egy-egy MTK Dimensity teljesítményben már elpicsázza őket, ilyen például a G99-es lapka. A Snapdragon 685 legnagyobb baja, hogy nem társítható 5G, csak 4G modemmel, szóval erről le kell mondanotok. Nézzük, mint mondanak a benchmarkok:

• Antutu V10: 351 536 pont
• GFX Bench, T-Rex on-screen/off-screen teszt: 42/46 FPS
• Antutu háttértár teszter, írás/olvasás: pont; /Mbps (szekvenciális) 1022/553 MB/s
• PcMark Work 3.0: 7713 pont

Az olcsóbb Alldocube iPlay 50 Mini Pro NFE tablet például veri, ha nem is sokkal, de mint látható, nem kell olyan szavakkal dobálózni, hogy Ultra, hiszen ezt a teljesítményt más gyártók cuccai is hozzák. Ami a játékokat illeti, számtalanszor írtuk már, hogy szinte minden – de például a CarX Street nem – androidos játék átskálázza magát. Azért rátoltam az Asphalt 9-et, a CarX Streetet, a Genshin Impactot és a Shadowgun Legends-et – ezek általában rajta vannak a „Most Demanding Andoid Games” jellegű listákon – és toltam néhány kört. Maradjunk annyiban, hogy nem túl nehéz kihajtani a vasat, és mivel a képfrissítési freki is csak 60 Hz, ezért nem olyan folyamatos az akció. Az N-One Npad Ulra nem egy gamer tablet, de lehet rajta játszani.

A kijelzője remek, a 2K-s – 2000×1200 pixel – IPS panel érintésérzékenysége jó – 10 ujjal tapizhatjátok -, a fényereje szobában megfelelő.

Tetszett az élénk színvisszaadás, a jó betekintési szögek, bár ez minden IPS technológiás megjelenítőre igaz. A 12 col elég brutális méret, ez nem egy könnyen hordozható termék, erre az 580 gramm is ráerősít. A „narrow bezel” marhaságot meg engedjétek el, hiába állítja ezt a gyártó, ez egyszerűen nem az, mert körben egy 1 centi vastag fekete káva veszi körbe a megjelenítő hasznos területét. Ettől ez még nem rossz panel, és mondom a jó hírt: remekül lehet vele streaming tartalmakat fogyasztani, hiszen Widevine L1 tanúsítványt kapott az N-One Npad Ultra tablet, ahogyan azt a DRM Info tesztszoftver és a Netflix is megmutatta.

Operációs rendszer terén a friss-ropogós Android 14-et futtatja a hardver, ami nekem teljesen gyárinak tűnt, így bloatware mentes volt. Az N-One nem jutott még el oda, hogy mindenféle kezelőfelületeket fabrikáljon magának, ami szerintem üdvözítő. Akit a Droid 14 újdonságai érdekelnek, itt nézelődjön, érzésre azt tudom mondani, hogy gyorsan és gördülékenyen fut a hardveren a fő verzió, akadásokkal nem találkoztam. Ebbe bizonyára a viszonylag gyors, UFS 2.2-es szabványt támogató, flash alapú háttértárnak is vannak elévülhetetlen érdemei.

Ami a kamerákat illeti, ezek jellemzően nem fajsúlyos elemei egy tabletnek. Az alábbi hardverekkel gazdálkodhattok:

• 13 MP-es hátlapi kamera, autófókusszal
• 5 MP-es szelfi kamera

Ami elég meglepő az N-One Npad Ultra tablet kapcsán, hogy a hátlapon két kamera található, de ez valójában csak egy. Igazából semmilyen leírást nem találtam erről, vagy egy vak kamera a második vagy pedig a mélységélességért felelős egység, amihez szoftveresen nem fértek hozzá. Az 5 megapixeles szelfi meg arra jó, hogy videóhívásokat bonyolítsatok le, mert ez a felbontás sok minden mást nem enged meg. Ami a 13 MP-es szenzort illeti, 4:3-as képeket készít, amik egy tablethez képest nem rosszak, addig, amíg közeli tárgyakat fényképeztek, de ahogy nő a táv, iszonyatosan leromlik a részletesség. Ráadásul könnyedén kiégnek a képek, a közeli tárgyakra nem tud jól fókuszálni, szóval leginkább a nagyon egyszerű dolgok megörökítésére alkalmas, másra nem.

Ami a videókat illeti, az N-One Npad Ultra 1080p felbontás mellett fűzi össze a mozgókép folyamot, viszont a felbontás pocsék, folyamatosan kiég a felvétel, vagy véletlenszerűen változnak a színek, attól függően a szenzor éppen honnan mintavételez. Ha ez nem lenne elég, az újrafókuszálások össze-vissza rángatják a képet. A hang meg olyan, mintha Sanyi bácsi egy betonplaccon sittet lapátolna a háttérben, miközben folyamatosan odaveri a kerti szerszámot a felülethez, szóval pocsék. Hagyjuk is, megmutatni sem érdemes.

Ez azért érdekes, mert amúgy a rendszert 4 hangszóróval vértezték fel, mégsem szól jól.

A mély hangok teljesen hiányoznak, ványadt kornyikálás tör elő belőle, de legalább kellően hangos. Ez sajnos játékok közben is zavaró, a videóknál meg tényleg nem tudom mire vélni a gyengélkedést. Ezt a szintet azért meg szokták ugrani a kínai gyártók, kár ezért a szépséghibáért.

HA SZERETNÉL TÖBBET MEGTUDNI A TABLETEKRŐL, OLVASD EL KIMERÍTŐ RÉSZLETESSÉGGEL MEGÍRT SZAKMAI MAGYARÁZÓNKAT!