Alldocube iPlay 50 Mini tablet teszt

Mondjuk ez majdnem mindegy, mert a tableteket mindenki tablettartóval használja, ha pedig nem, akkor meg kell venni hozzá a mini billentyűzetet, ami egyben tartó is, de ez a méret még kézben tartva sem kényelmetlen. Körbeforgatva a sarkokon található jack port, az élekre jutó, nem lötyögős gombok, a sajnálatosan mono hangszóró és a Type-C port tűnhetnek fel, ez utóbbi sajnos komolyabb gyorstöltéseket nem támogat, 2 A 5 V áll rendelkezésre, de a 4000 mAh-s akkumulátort még ezzel is tisztességes sebességgel fel lehet tölteni. Az üzemidejét a szokásos 1 órányi YT videózással teszteltem közepes fényerőn, de ha már nálam volt, egy órát játszottam is rajta. Előbbi esetben 9, utóbbiban 10%-ot merült, ez tisztességes eredmény egy ekkora tablet esetében. Egy másfél órás filmet 15%-nyi töltöttségért néztem végig, ez durván 10 órányi mozizás a teljes akkukapacitásra vetítve. Sajnos a hangja elég gyászos, ez az egyetlen kis hangszóró nem sokat tud kipumpálni magából, szerintem az mindent elmond, ha csak simán nem véleményezem, milyen a hangminőség. Ráadásul remekül le lehet takarni játék közben, de mondjuk mit nem lehet, egy ekkora tablet esetében.

Aki figyelmesebben nézegette a gyári képeket, annak feltűnhetett nem a teljes hátlap alumínium, az alsó és felső káva fölötti rész műanyag, itt jön ki a jel, ugyanis vezeték nélkül elég sokfelé képes kommunikálni az iPlay 50 Mini. Van BT 5.0, duális WiFi és 4G modem is B20-as sávval, szóval ahol van térerő, ott net is lesz. Ráadásul egy rakat műholdas rendszert támogat, és ez a méret végülis már elfér autóban is, szóval navigációra is használható. Mivel a tablet pici, simán befér egy nagyobb női táskába, egy hátizsákba meg pláne, szóval vonaton, repülőn utazós-filmnézős táblagépnek ideális. Ráadásul mindenféle bundle-ökben kapható, van BT billentyűs és stylussal ellátott verzió is, amiket ezen a linken nézegethettek.

Ehhez képest az iPlay 50 Mini árát meghazudtolóan durva hardverrel rendelkezik.

egy Unisoc T606-os lapka a rendszer lelke, ez a szív dobog a Blackview Tab 15 Próban is – a tesztet itt találjátok –, ami már a 200 dolláros ársáv, tehát több mint kétszer ennyibe kerül. Itt is jól teljesít, tempósan mozgatja a rendszert, de ami igazán meglepett, az a háttértár sebessége. A 600 Mbps olvasási és a 206 Mbps írási sebesség igencsak rendben van, meg is van a tempó ahhoz, hogy ne akadozzanak a weboldalak, a YT videók és a hasonló tartalmak. Egy dolgot azért megemlítenék: a Unisoc Tiger szérián lévő helymeghatározó szenzor nem éppen a világ leggyorsabb és legpontosabb hardvere. Lassan fogja be a műholdakat és nem is pontos igazán.

Azért valahol kellett spórolni, és ez leginkább a 4 GB RAM esetében tetten érhető. Ez ma már nem sok, jobban örültem volna 6 GB-nak, de ilyen variáns sajna nincsen. A háttértár 64 GB, de mivel a SIM tálca kételemű, az egyik helyére micro SD kártyát tehettek, így bővíthető további 512 GB-tal, ami már tisztességes méret. A háttértárból ráadásul képes memóriát csinálni a rendszer további 8 GB-nyi méretben, így jön össze papíron a 12, de ez sok esetben marketing bullshit. Egyrészt azért, mert nem minden program fogja megfelelően megcímezni, másrészt meg akkor kell plusz területet allokálni a háttértából és memóriának használni, ha az operatív tárból már nincs elég.

Emiatt egyes Benchmarkok, pl. a GFX-Bench, kifogynak a RAM-ból futás közben és egyszerűen leállnak egy hibaüzenettel, de a többi program – pl. az AnTuTu – nem problémázott ezen. Kicsit gyanús is volt a dolog, ezért a HW Infoval ránéztem , hogy a valóságban 3,8 GB-ból mennyi marad szabad a rendszer futása közben, egy újraindítást követően. 1,7 GB ami azért annyira nem sok, szóval így már értem, miért találkoztam ilyen hibával. Igaz, sem előtte, sem utána semmilyen más programnál nem futottam ebbe bele, de azért érdemes erről tudni. Ami a játékokat illeti, a Mali-G57 MP1-es GPU nem egy erőmű, de a kisebb neveket elfuttatja, az Asphalt 9 szintű játékok pedig egyszerűen átskálázzák magukat, szóval fenntartásokkal gamingre sem elvetemült használni az iPlay 50 Minit.

A kijelzője a semmi extra 1920×1200 pixeles IPS panel, 300 nit fényerővel,

ami már nem az a tűző napon mozizós megoldás. Nyilván, ez életszerűtlen is, a szobában meg tökéletesen elég. A színei jók, a betekintési szögei is rendben vannak, de a méret miatt úgyis csak egy ember fogja használni. Azt továbbra sem értem, miért nem sima Full HD a panel, mert így csak annyit ért el a gyártó, hogy a filmek és a videók alatt és fölött is lett egy kihasználatlan fekete csík. Fényérzékelő szenzor viszont nincs a tabletben, így marad a kézi fényerő állítgatás. Az operációs rendszer nem a hagyományos 13-as Android, hanem egy átdizájnolt, igen csinos változat. Meglepett, mennyire jók az alap hátterek, az ikonkészlet, és az egész valahogy nagyon flottul is működik és még remekül is néz ki. Hol vannak már a 2015-ös évek Ulefone-jai és hasonló szörnyűségei?

Ráadásul Widevine L1 tanúsítvánnyal is rendelkezik, vagyis a steraming szolgáltatók tartalmait Full HD-ban is fogyaszthatjátok.

Nyilván ehhez fel kell pakolnotok az appokat – teljes GAPPS van az iPlay 50 Minin –, de nagyjából ennyi dolgotok van ahhoz, hogy egy mozizós, netezős, jegyzetelős terméket kapjatok. És persze fényképezni is lehet vele, ami nem az ilyen tabletek erőssége. Elöl és hátul is egy-egy 5 MP-es egység dolgozik, ennek a szintje nagyjából a videóhívásokra elég. És hát a hátsó sem remekel, nagyon egyszerű fotók és videók készítésére alkalmas, a színek borzalmasak, a képek kiégnek, kizárólag vészmegoldásként érdemes használni, ha gyorsan meg kell valamit örökítenetek.

A képek színhűsége eléggé csapnivaló, a videók esetében nincsen stabilizálás, a felbontás  maximum 1080p lehet, de nem sok köszönet van a használatban. Persze arra ez is jó, hogy szükségmegoldásként dolgokat rögzítsetek, de ennél többre nem alkalmas, de szerencsére, nem is vesz ezért senki tabletet.