Machenike M7 Pro gamer egér teszt

Tehát egy ilyen eszközt kerestem és szerencsére a kínai felhozatal azért egyáltalán nem rossz. A Machenike M7 Pro pedig már az elejétől szimpatikus volt. Kétféle szenzorral árulják, a gyengébb a PixArt PAW3104-es, míg a jobb PAW3395-tel szerelt. A fő különbség a DPI-ben keresendő, az előbbinél a maximális érték 8000, míg a jobb szenzor akár 26 000 DPI-t is tud. A mikrokapcsoló is más, a – számomra ismeretlen – HuanYu áll ringbe a Kailh GM8.0-val szemben. Bár elég lett volna az egyszerűbb verzió, kíváncsi voltam a jobbra, így arra esett a választásom.

Machenike M7 Pro gamer egér teszt – Kicsomagolás, első benyomás

A vastag kartondobozt már felkészítették a globális exportra, ugyanis a főbb jellemzők a kínai nyelv mellett angolul is rajta vannak. A csomag tartalma kimerül a legszükségesebbekben: az egéren kívül adnak hozzá egy zavarszűrős Type-C kábelt és a leírást, ami szintén kétnyelvű. A kábelt ez esetben nem érdemes messzire hajítani, ugyanis az egér vezetékkel is képes működni, nem csak nélküle.

A dizájn szerintem jól sikerült, bár ugye ez szubjektív. Én a fekete variánst választottam, de kapható fehérben és rózsaszínben is. A tetején lévő műanyag kissé átlátszik, oldalt viszont teljesen fekete. Az anyaghasználaton érződik, hogy nem drága egér, de nem is kellemetlen fogdosni. Szerencsére nincs rajta semmilyen gumis bevonat, ami évek múltán már lekopna.

A LED világítás visszafogott, az elején két kis elem világít, illetve hátul a logó, a tetején pedig a görgő.

Találunk még három kis LED pöttyöt a bal oldalán, ami a töltöttséget jelzi. Az egér tetején a hagyományos jobb és bal klikk kapott helyet, közöttük a lenyomható görgővel. Oldalra két programozható gomb került, a DPI állító pedig az aljára. Ez nekem nem tetszik, hiszen így használat közben problémás a váltás, mindenképp fel kell emelni az egeret és átkattintani. Ez majdnem deal breaker volt számomra, de végül meggyőztem magam, hogy ez nem olyan lényeges szempont. Az alján található még egy kapcsoló, amivel a vezetékes és a rádiós üzemmód között válthatunk. 2,4 GHz-en kommunikál, az adóvevője pedig az egér aljában foglal helyet, onnan kell kiszedni és egy USB csatlakozóba dugni.

Mivel egyértelműen a vezeték nélküli használatot preferálom, így rögtön hozzácsatlakoztattam a számítógépemhez. Abszolút plug and play, tehát mindenféle hókuszpókusz és driver nélkül rögtön működött, töltés is volt az akkumulátorában. Mindenesetre nem árt első használat előtt feltölteni a Type-C portján keresztül, mely legelőre került. Ez a folyamat maximum 1-2 óra, de fel sem tűnik, hiszen folyamatosan lehet használni közben az egeret. Számomra szimpatikus, hogy kábellel is működik és sok gamer számára ez fontos, így jó lépés a gyártótól.

Machenike M7 Pro gamer egér teszt – Szoftveres támogatás

A Machenike M7 Pro mellé korrekt szoftver jár, melyet a gyártó – egyébként gusztusos – weboldaláról lehet letölteni. Bár a telepítő nyelve először kínai volt, végül lehetett angolra is állítani és maga a szoftver is angol. Piszkosul gyorsan betölt, nem erőforrásigényes és egyszerűen használható. Az összes gomb külön programozható, vannak előredefiniált parancsok, mint például a „copy” és a „paste”, de lehet makrózni is, tehát a lehetőségek széles tárháza adott. Egy egyszerű makró editor is rendelkezésre áll.

A szoftver mutatja százalékos pontossággal az akkumulátor állapotát, a „power manager” fül alatt pedig személyre szabható, hogy az egér mennyi tétlenségi idő után kapcsoljon le. Az is a felhasználóra van bízva, hogy ilyenkor a LED világítás kikapcsoljon vagy sem, illetve mozgásra ébredjen-e fel az eszköz. Mindkettőt bekapcsoltam, a világítást teljesen lekapcsolja és mozgásra is szépen feléled.

A DPI állítást elegánsan oldotta meg a szoftver, 6 féle érték adható meg, amiket teljesen személyre szabhatunk, tehát kézzel lehet beírni, hogy mondjuk 600 DPI. A szenzor pedig 50 és 26 000 DPI között működik, ami eszméletlen széles skála. A legmagasabb értéknél szinte elég rálehelni az egérre és máris 10 méterrel odébb van a kurzor, míg az alacsony értéknél ennek pont az ellenkezője történik. Az egyes szintek akár ki is kapcsolhatók, ami nagyon hasznos, ha például csak kétfélét akarunk használni, akkor felesleges a többit bekapcsolva hagyni és egy klikkeléssel mindig a másik profilra tudunk átugrani. Minden egyes DPI szintnek van egy dedikált színe, a görgő ebben a színben világít és természetesen ez is konfigurálható.

Nemcsak a DPI állítható, hanem a polling rate is.

Ez a mutató gyakorlatilag az egér pontosságát határozza meg, tehát ha mondjuk az van megadva, hogy 200 Hz, akkor az azt jelenti, hogy 1 másodpercen belül 200-szor frissül a kurzor pozíciója. Minél magasabb az érték, annál pontosabb az egér. A Machenike M7 Pro esetében lehet 125, 250, 500 és 1000 Hz-re is állítani, melyből az utolsó érték már simán e-sport szint. Én lejjebb is vettem, mert munkára nem kell, és ezzel is lehet egy kis energiát spórolni.

Profi szintet képvisel továbbá, hogy a LOD értéke változtatható. Ez a „Lift of Distance” rövidítése és megmutatja, hogy mennyire kell felemelni az egeret, hogy a szenzor már ne legyen aktív, ne küldjön jelet. Játékok esetében az alacsony LOD érték a kívánatos. A Machenike M7 Prónál 1 és 2 mm között lehet ezt állítani.

Nem variálták túl az RGB világítás funkciót, négyféle effekt választható: statikus szín, villogás, lélegző pulzálás és színváltós pulzálás. Szerencsére akár teljesen ki is kapcsolható, ami jótékony hatással van az üzemidőre. Az egyes módokban állítható a sebesség, a fényerő és a színek.

A szoftvert egy kattintással vissza lehet állítani az alapértelmezettre, és van három profilállítási lehetőség is, tehát személyenként is választható profil, vagy éppenséggel lehet egyet külön játékra és munkára dedikálni.

Nagyon letisztult a szoftver, első ránézésre az volt az érzésem, hogy nem tud sokat, de igazából minden fontos benne van, szerintem nagyon élhető, legalább ilyennek kéne lennie minden kínai szoftvernek és akkor nem lenne ilyen rossz hírük.

Machenike M7 Pro gamer egér teszt – Használat

A PixArt PAW 3395-ös szenzor önmagáért beszél. Sok gamer egeret szereltek ezzel a remek érzékelővel és a legnagyobb brandek saját szenzorai is sok esetben erre építenek. Például a Razer Focus+ szenzor is csak egy átdolgozott PAW 3395-ös és olyan illusztris egérbe építették bele, mint amilyen a Razer Basilisk. Tehát a szenzorral semmi probléma nem adódott. Játékra és munkára is tökéletesen kiszolgált, de meg kell említeni, hogy nincs sok időm játszani, így nem mondanám gamernek magamat. A mezei felhasználónak az egyszerűbb szenzoros változat is biztos, hogy megteszi, hiszen én is legtöbbször 3600 DPI-n használom az egeret. Féltem tőle, hogy zavaró lesz, hogy az aljára került a DPI állító gomb, de mivel ritkán váltok, így szokható, mindenesetre nem értem, hogy miért nem tudták az egér tetejére rátenni.

A görgő kicsit gagyi, de használható, a gombok elég feszesek, van hangjuk, de nem zavaró. A mindennapi használat során gyorsan hozzászoktam, még a könnyűségéhez is, ami 76 gramm az adóvevő nélkül. Szerintem még elbírt volna 10-20 gramm plusz súlyt.

Első használattal beállítottam mindent a szoftverben, onnantól kezdve nem is kellett visszatérnem a felületre, mert olyan jól sikerült minden beállítás. Nagyon kellemes csalódás volt a szoftvere.

Rendkívül kényelmes felhasználást eredményez, hogy vezeték nélküli és akkumulátoros. A Type-C port hatalmas piros pont, sok konkurense ezt a fícsört még nem tudja. Viszont a 600 mAh kapacitású akkumulátora nem kifejezetten izmos. A gyártó 21 napos üzemidőt adott meg, de ez csak akkor igaz, ha napi 4 órát használjuk. Én sokkal többet nyúztam, mivel ezzel dolgoztam és munkaidő után is rendszeresen nyomogattam még, így nagyjából 2 hetet bírt egy töltéssel. Hozzáteszem, hogy ezt közepes DPI-vel, magas polling rate-tel és folyamatos RGB világítás mellett sikerült elérni. Kicsit gyenge szerintem ez az érték, de mivel semmiből nem áll feltölteni és közben is használható az egér, így kicsit sem zavart.