Bmax B7 Power mini PC teszt

Ebből 12 MB áll rendelkezésre, ami eléggé sok, ez nagyban megkönnyíti az adatok gyors feldolgozását.

Mindenki az órajelen kattog, pedig a magas órajel sok hőt jelent, persze nem baj, ha az is jó magas, de az olyan gyors tárolók mint a cache, többet számítanak. A második dolog, amit meg szoktam nézni, az a mini PC robbantott ábrája, ebből ugyanis jól látszik, hogy majd mit lehet cserélni vagy bővíteni a későbbiekben. Gyorsan szét is csavaroztam az egyébként jó minőségű házat, hogy feltáruljon az architektúra. Az a képeken is jól látható, hogy 2 darab memória hely van benne, és csak az egyikbe tettek egy 16 GB-os modult, vagyis ez bármikor bővíthető.

Mellette az M.2-es SSD foglalat, a fedlap aljára pedig egy szalagkábel megy, ami a SATA 3 csatlakozót szolgálja ki,

szóval aki szeretne még egy meghajtót bele, annak a lehetőség adott. Persze az 1 TB-os NVMe SSD sok mindenre elég, és ezt is szét lehet partícionálni kétfelé, hogy logikailag a rendszerterület és az adatok külön legyenek választva. A Bmax B7 Power belsejében láthatók továbbá a portok, amikből tényleg rengeteg van.

Ha elkezditek forgatni a téglalapot az alábbi csatlakozási lehetőségek tárulnak fel előttetek:

• 2 darab HDMI
• 2 darab USB 2.0
• 1 darab gigabites Ethernet
• 1 darab DC bement a tápegységnek
• 1 darab Type-C USB
• 2 darab USB 3.0
• 1 darab jack csatlakozó

Az oldalán azért vannak még lukak, amik felfedik az elég nagy hűtőbordát, hiszen valahogy hűteni kell a procit, még akkor is, ha csak 28 W-ot eszik. De vissza a portokhoz, hiszen a felhozatalból már látható több pozitív dolog is. Az egyik, hogy ez a konfig 3 monitort is képes kezelni, ami úgy jön össze, hogy a 2 HDMI mellett van egy teljesértékű Type-C, amit támogatja a DP-ALT módot is. A másik, hogy a WiFi 6 és BT 5.2-es szabványt kezelő chip mellett van 1 darab gigabites Ethernet port is, így aki stabilabb kapcsolatot szeretne, az kábelre rakhatja a cuccot. Egy dolgot sajnálok, hogy nem 2,5 Gbps-es a vezérlője, hiszen a mai modern WiFi 6 szabványok mellett – aminek elméleti maximuma 1,2 Gbps – az 1 Gbps sebesség vezetéken már nem annyira nagy szám.

A hardverről még annyit érdemes megemlíteni, hogy egy dupla hűtőcsöves rézborda vezeti el a hőt, emiatt a hűtőventilátor viszonylag halkan teszi a dolgát. Nyilván terhelés alatt jelentősen felhangosodik, de ez a méretéből adódik, ugyanis minél kisebb a lapátok felülete annál kevesebb levegőt tudnak megmozgatni, ezért magasabb fordulaton kell őket forgatni. Itt pedig fizikailag túl nagy nem férhet el, hiszen a ház mérete ezt limitálja. Ez egy szerkezeti adottság, a konkurenseknél is hasonlóan oldják meg, így ezt nem vettem hibának. Használat közben a hangja nem zavaró, és ez a lényeg.

Érdemes még megemlíteni, hogy a B7 Power már Windows 11-gyel érkezik, a Bmax egyedi „Smart Recovery” megoldásával, ami tulajdonképpen egy visszaállító szoftver, ami alapállapotba tudja állítani az operációs rendszert, „a la Android”. A Win 11 nyelve alapból angol, de bármilyen nyelvi csomag lehúzható rá.

Kezdődhetett a Windows 11 Pro beállítása, ami alapból angol nyelvű,

viszont enged felvenni több kódlapot is, így egyből egy 101 gombos magyart és egy amerikai angolt is beállítottam. Rá lehet húzni a magyar nyelvi csomagot is pár perc alatt, tehát teljesértékű az operációs rendszer, még a menüket is magyarítja mindenhol. Utána jöhettek a programtelepítések, feldobáltam néhány benchmarkot és képszerkesztő szoftvert. Brutálisan gyorsan települt minden, a háttértárat nagyon gyorsnak éreztem – később a benchmarkok be is igazolták, hogy az is -, a procit ezek a folyamatok alig hajtották ki. Igazából végig az volt a benyomásom, van itt bőven erőtartalék, de ezt természetesen szoftveresen is mérni kellett valahogy.

Azért, hogy ne legyen a teszt végtelenül megbonyolítva, a benchmarkok eredményeit a saját, 2018-as notebookoméhoz hasonlítottam.

Ez egy Xiaomi Mi Gaming laptop – teszt itt -, ami annak idején itthon nagyjából 400 000 forintba került, de azt gyanítottam, hogy teljesítményben a Bmax B7 Power le fogja nyomni – processzorban egyértelműen -, egyszerűen azért, mert újabb architektúrákra építkezik. A benchmarkok után pedig feltettem néhány erőforrás igényesebb alkalmazást- pl. Adobe Photoshop -, hogy lássam, mit tud velük kezdeni a hardver. Nyilván egy Core i7-tel és 16 GB DDR4 RAM-mal ellátott mini PC-re nem lehet azt mondani, hogy „irodai munkára és netezésre alkalmas”, mert ez a vas túlmutat ezen a felhasználási körön. Mindazonáltal természetesen ezeket a feladatokat is tökéletesen el tudja látni. Aztán ott volt a filmek lejátszása, hiszen ha már van ennyi videókimenet, akkor mozizzunk is egy kicsit.

Játszani nem igazán érdemes rajta,

hiszen nincs – ekkora méretben nem is lehetne – dedikált videókártyája, a képmegjelenítésért az integrált Iris Xe grafikus gyorsító felel. Ez egyébként nem annyira gyászos, mint gondolnátok – pl. a 8-10 éves Far Cry 3/4 szintű game-ek teljesen jászhatók -, de a komolyabb, modern játékokhoz értelemszerűen nem elég.

A nagy küzdelemben is végig csendes maradt a Bmax B7 Power,

annyira, hogy konkrétan a környezeti zaj nagyobb volt, gyakorlatilag hangtalanul tette a dolgát. Úgy voltam vele, hogy ezt érdemes lenne komolyabban tesztelni, így rádurrantottam a Hot CPU Tester Pro 4 Lite verzióját és hagytam futni. A helyzet nem változott, azt leszámítva, hogy 78 Celsius-fokra emelkedett a processzor hőmérséklete, de továbbra is csend honolt, ami döbbenetes. Ilyen halk masinával még talán sosem találkoztam, bármennyire is erőlködtem, nem tudtam hangoskodásra késztetni.

Vonjuk le a végkövetkeztetéseket együtt. Ha nem akartok nagyon új játékokkal játszani, mert azt nem lehet vele, akkor egy igen decens, erős konfigot kaptok. A gyengéje nyilván a videós megjelenítés, de ez értelemszerűen senkit nem fog váratlanul érni. Ha ettől eltekintünk, akkor az egyéb hardverekben nagyjából hozza azt a szintet, amit az 5 évvel ezelőtti gamer notebookom. Ez persze nem mai csirke, és az IT-ban az 5 év is sok idő, de több, mint háromszor ennyibe is került annak idején, és akkor még nem számoltam rá az inflációt. Nyilván a Bmax B7 Powerhez kell még egy monitor, egy billentyűzet és egy egér is, de ez így is szép teljesítmény, annak ellenére hogy egy kicsit almával körtét az összehasonlítás. Egyszerűen döbbenetesen olcsók lettek ezek az izmos mini PC-k, mert nem hordozhatók, és emiatt már nagyon olcsón utánatok vágják őket. Munkára alkalmasak, de lehet belőlük torrent szervert vagy bármi mást is csinálni.