BlitzWolf BW-VD1 DVD meghajtó teszt

Ennek a problémakörnek a megoldására készítette el a BlitzWolf a BW-VD1-et, ami semmivel sem tud többet, mint bármelyik külsős DVD drájv. A szokásos nagyon egyszerű zöld-fehér dobozban érkezik, nincs benne semmi más, csak a leírás, meg maga a meghajtó, és persze az USB 3.0 végre tokozott kábelhez egy USB-A Type-C átalakító, ez az eszköz ugyanis mindkét csatlakozóra feldugható. A minősége sajnos nem sugallja az örök élet ígéretét, elég gagyi műanyag az egész, könnyedén be tudom nyomni a tetejét az ujjammal, illetve a tálcakiadó gomb sem egy remekmű. A dizájn sajnos élőben gyengébb mint a képeken, nem igazán néz ki olyannak, mint amin sokat gondolkodtak.

Az USB-s vég egy okos gondolat (lenne),

de már 10 éve is ugyanezt használtam a volt munkahelyemen, csak akkor egy belső drájvot tettünk külső keretbe. Az, hogy adnak hozzá egy Type-C átalakítót, jó ötlet, csak nekem a notebookom hátán van a port, és nem ér oda a rövid kábel. Nyilván nem lehet végtelen hosszú sem, mert akkor nem férne be a BW-VD1 aljába, és akkor nem lenne ilyen kompakt. A gyakorlatban viszont nem sokan fogják ezt a cuccot össze-vissza hordozni, mert fényévenként egyszer kell majd, akkor is csak azért, hogy adatokat halásszatok elő egy elavult adathordozóról.

És itt jön az első probléma, hogy a BlitzWolfnak mindenfélét rá kellett írnia a sajtóképekre, hogy a terméke menőbbnek tűnjön. Például USB 3.0 támogatás „váó”, állat, vagy a 24X-es írás/olvasás, nem semmi, vagy például az, hogy a cucc plug&play rendszerben működik. Ennél már csak a „fast transmission” szavak vonzóbbak, de ez mind bullshitelés. Először is, a DVD alap írási sebessége teoretikusan 1,5 Megabyte másodpercenként, ami gyakorlatilag értelmezhetetlen lassúság 2021-ben. Ha ezt megszorozzuk huszonnéggyel, az akkor is maximum kb. 33 Megabyte/másodperc lesz, ami semmi az 500 megabites internetcsomagok korában, mert már a torrent is sokkal gyorsabban jön le. Ezen pedig az USB 3.0 támogatás sem segít, a meghajtó a büdös életben nem fogja tudni kihasználni a szabvány adta kereteket. A plug&play pedig egy windowsos funkció, ennyi erővel az összes többi eszközre is rá lehet írni, hogy azok is támogatják.

Van viszont egy másik probléma a CD/DVD adattárolókkal, amit szerintem viszonylag kevesen tudtok. A lemezek anyaga az úgynevezett „dye”, ami egy szerves matéria, és az idő előrehaladtával hajlamos elbomlani. Ezért van az, hogy a fiókban lapuló CD/DVD-k is képesek sok év után olvashatatlanná válni. Hogy ez mennyi idő alatt következik be, azt pontosan senki nem tudja, de ezért nem lehet őket a végtelenségig használni, illetve a mechanikus behatásoknak sem áll ellen különösebben jól a technológia.

És itt jön képbe a BW-VD1, ha a gyerekkori fotóitokat DVD-n tároljátok, akkor minél előbb mentsétek le valahova, tegyétek fel a felhőbe, vagy másoljátok le több egyéb adattárolóra, hogy legyen honnan visszanézni. Erre tökéletesen alkalmas a BlitzWolf cucca, és ezért megéri kiadni 7500 Ft-ot, mert a személyes adatok reprodukálhatatlanok, és az eszmei értékük sokkal nagyobb, minthogy ugyanezt pénzben kifejezzétek. Teljesen véletlenül találtam egy nyers DVD-R szabványú Verbatim lemezt a fiókomban, és nosztalgiából megírtam a BW-VD1-gyel, valószínűleg életemben utoljára. Az adatáramlás ugyanis nem a DVD lemezekre, hanem onnan a PC-tekre kell, hogy történjen. Innentől kezdve pedig azt csináltok vele, amit akartok, de újra kiírni biztosan nem fogjátok.