Kukirin M5 Pro elektromos roller teszt

Cserébe ezek mind praktikus dolgok, idősebbek is használhatják a fotel miatt, sőt, akár egy robogót is ki lehet vele váltani, legalábbis a műszaki paraméterei erre engednek következtetni.

A minősége rendben van, és nemcsak kugoos mércével mérve,

pedig korábban tudtak igazi szörnyűségeket világra vajúdni a cég mérnökei, de a fejlődés az M5 Pro kapcsán tetten érhető. Masszív váz, amit 120 kilogrammig terhelhettek, nem lötyög, nem zörög, nem kelti azt az érzetet, hogy mindjárt szétesik. A kormány egy kicsit nyekergett, de menet közben ez 25-30 km/óra után már egyáltalán nem hallható, csak kifejezetten lassú menetnél van jelen. A lengéscsillapítása érdekes, elöl elég kemény – és nem is állítható -, hátul viszont patika, simán lehet, hogy a mi 80-85 kilónknál súlyosabb egyénekre hangolták, ezt hibának semmiképpen nem rónám fel és így legalább a hasa sem ér le sehol. Érdekes a hátsó gátló, valamilyen méhsejtrácsos cucc, olyan mintha 3D nyomtatóval gyártották volna, pedig nyilván nem, de egyedi és tetszetős a megoldás. Ahogyan az is, hogy adnak hozzá egy csomó cuccot, egyrészt ott van az ülés – amit mi leszereltünk, mert jobb ezeket állva hajtani -, másrészt a tárolódoboz, amibe sok minden belefér, például az összes vacak, amit magatokkal akartok szállítani, de a sisak nem. Vicces adalék, ha kinyitjátok a tárolót, ki lehet húzni belőle a kulcsot, majd bedobni azt a dobozba és bezárni azt. Szerencsére két kulcs van, de azért na.

Az összhatásra a legjobb szó a robusztus,

és annak ellenére, hogy valamiért tereprollerként akarják eladni, pedig igazából az emberek ezeket inkább a városban használják, csak ehhez le kell róla dobni ezt a felesleges bütykös gumit, és már meg is van a büdös, 50 köbcentis, vernyákoló robogó alternatívája. Azért terepen is kipróbáltuk, és tökéletesen megállja a helyét, remek szórakozás, egy pillanatig sem éreztük azt, hogy ne lenne alkalmas erdei terepen veretésre, egy dolgot leszámítva: komolyabb emelkedőkön kevés az 1 kW teljesítmény. A roller tárcsafékes, de mondanom sem kell, hogy itt is egy oldalról nyomja a pofa, amihez van egy finomállító csavar. Úgy kell belőni, hogy az első harapjon, a hátsót pedig lehet hosszabb útra hagyni, és így nem fog kifarolni a terepgumik miatt – mert hogy érdemi tapadás nincsen -, és finoman is lehet szabályozni, ha minimális lassulásra van szükségetek. Nagy extra, hogyha csak éppen meghúzzátok a gázkart, akkor bekapcsol a motorfék és visszatölt, vagyis lehet vitorlázva fékezni is, ami zseniális. Mivel nem EU-s szabályok szerint készült, ezért nem kell berúgni, hogy elinduljon, elég a gázkart húzni.

Hogy egy kicsit szidjam is, a leírása pocsék, úgy kell kitalálni, hogy az egyetlen gombja mit csinál. Szerencsére mi már kitaláltuk nektek, így nem kell keresgélnetek:

• hosszú nyomás: a roller bekapcsolása
• a bekapcsoló gomb 3 egymásutáni megnyomása: bekapcsolja a berúgó módot
• speed limiter „hypermilereknek”: a baloldali fékkar tartása kb. 15 másodpercig, ilyenkor egy single felirat jelenik meg, és megfelezi a sebességkorlátokat minden módban

A sebességkorlátokról még annyit, hogy néha sikerült ezt aktiválni piros lámpánál is, ami szívás. Ezt a részét eléggé bután csinálták meg, mert az ugye evidens, hogy lejtős terepen a pirosnál állva is húzni fogjátok a fékkart. Ugyanezzel a kombóval szerencsére fel is lehet oldani, vagy kikapcsolhatjátok a fedélzeti számítógépet, ilyenkor visszaáll alapbeállításra, aminél ez kikapcsolt állapotban van. Szépséghiba, hogy ilyenkor levált 1-es, vagyis leglassabb módra, és értelemszerűen nullázza a tripet, vagyis a napi kilométer számlálót is, szóval a rendszer azért nem teljesen kiforrott.

Szintén megemlítendő, hogy nincs rajta index, ami egy jelentős hiányosság,

illetve a kormánymagasság állítómechanika vékonyabb a kihúzható felső részen, tipikusan ezek a megoldások itt szoktak kikopni. Mivel kulccsal indul, ezért ugyan eltolni el lehet, de beindítani nem, ez is egy fajta motoros sajátosság. Mint ahogy a méretes, elöl 11, hátul 10 colos kerekek is, a Yamaha Jognak 10 inch, de például a Honda Diónak is, szóval nagyjából hasonlót képzeljetek el, csak bütykös gumival.

A motor teljesítménye és nyomatéka 1000 W és 30 newtonméter,

ez ehhez a 36 kilós rollerhez meg egy 80-85 kilós sofőrhöz éppen elég. Még „elférne benne” +500 watt, de a hátul hajtó jármű így is tisztességesen mozgatja a fenti tömeget. Ez a kraft viszont közepes és meredek emelkedőkhöz már kevés, ott egyszerűen elfogy a teljesítmény. Három sebességi fokozatban haladhattok, a nem túl logikus 30/42/50 km/óra a gyakorlati tapasztalatok alapján, de hogy ez miért ennyi, azt szerintem ők maguk sem tudják, viszont biztosan nem EU-s szabályozás miatt. A gyorsulása fullos, nem lesztek mozgó útakadályok még a budapesti élet-halál harcban sem. Van viszont egy dolog, amire figyelni kell: ha hegymenetben elveszitek a tüzet róla, majd újra meghúzzátok a gázkart, akkor olyan sok áramot venne fel a motor, hogy a vezérlő védelme bekapcsol. Ilyenkor érdemes sebességi fokozatot váltani vagy ki- és bekapcsolni az M5 Prót, és már mehettek is tovább.

A futómű nagyon jól csillapít a ballonos terepgumikkal, aszfalton és lazább talajon is,

de egy padkáról leugratást is túl fog élni a technika. Remekül kiegyenlíti a rossz útviszonyokat, abból pedig itthon sajnos elég sok van. Nem bug, hanem feature, hogy a kormánya egy hangyányit nehezebben forgatható a kelleténél, de valójában így menet közben sem kapja ki a kezedből egy kátyú a rudat, másrészt van a kereknek érdemi perdülete, ami biztosít némi, már-már robogós stabilitást.

Ami a hatótávot illeti, elvileg 20 Ah áll rendelkezésre 48 V mellett, vagyis 960 Wh-ból kell gazdálkodnotok. 48 kilométert mentünk vele ebben a majdnem nyári időben, 1-es fokozatban – ez nagyjából 30 kilométer/órát jelent -, fel a Sas-hegyre, át a Margit-szigetre, majd vissza Pestre. Vagyis volt benne emelkedő rendesen, így jött ki a 48 kilométer, ami meglepően sok. A végére azért elgyengül, de ezt valahogy nem követi le a tízelemű töltöttségjelző, minél jobban merül, annál gyorsabban – vagyis véletlenül sem lineárisan – tűnnek el a csíkok. Sokkal életszerűbb, ha megtanuljátok feszültségértékek alapján belőni a még hátralévő távot. Ezt egyébként más rollerek esetében is javasoljuk, ne legyen olyan meglepetés, hogy 30-40%-ról hirtelen 10-re esik le a töltöttség egy komolyabb emelkedő miatt, aztán jöhet a tanakodás, hogyan toljatok haza egy ekkora dögöt.

Végezetül pedig a lámpákról pár gondolat: a Kukirin M5 Pro világít mint egy karácsonyfa.

Az első lámpái 100 W teljesítményűek, de van összesen 7 különböző világítóelem rajta. A fények demonstrálására betettünk néhány képet a galériába, egyrészt nemcsak látnak benneteket, hanem jól is néztek ki a sokrétű világítás miatt, így véletlenül sem fog titeket egy másik közlekedő a sötétben fellökni. A duda viszont egy vicc, a budapesti forgalomban ti magatok sem halljátok, nemhogy a többi, körülöttetek forgolódó jármű vezetői.

Használat közben egy érdekes gondolatunk támadt. Az M5 Pro az első olyan kínai elektromos roller, amin azt éreztük, hogy valóban megoldást nyújt a mikromobilitási kérdésekre. Olcsón eljuttat városon/falun belül egyik pontból a másikba, mindezt nem vánszorogva teszi, értelmezhető távokat is meg tud tenni, és közben nincs az az érzésetek, hogy szét akar esni. Ez az első olyan roller, ami valahogy tényleg nem arról szól, hogy jó áron volt ugyan, de cserébe a rengeteg bénaságával és kompromisszumával kell együttélnetek, hanem inkább arról, hogy élvezettel használhatjátok, és kimondottan szívesen szálltok fel rá, ha mennetek kell valahova, mert nem egy szétolcsósított szerencsétlenség az egész. Természetesen itt is vannak kompromisszumok, messze nem tökéletes, de pont olyan dolgokban teljesít igazán jól, amelytől az ember egy jó vételnek ítéli meg tartós használat után is. A korrektség jegyében viszont fontos megjegyezni azt is, hogy mindezen tapasztalat 220 km és 3 hét alapján jött össze nálunk és a gyártónak is van egy, nem feltétlenül pozitív híre a gyártási minőséget illetően, plusz hosszútávú tapasztalat sincs még ezekkel. Tehát lekopogjuk, egyelőre rettentően élvezzük és maximálisan tudjuk ajánlani hasonló szükségletekkel rendelkező olvasóinknak, de nem árt az óvatosság.