Zonestar Z9V5MK6 3D nyomtató teszt

A Zonestar Z9V5MK6 összerakása egy kis műszaki vénával nem olyan nagy feladat,

de azért adnék pár támpontot hozzá. A Z tengely konzoljait érdemes összecsavarozni a tárgyasztal konzoljának szélével, mert később sokkal nehezebb hozzáférni és így betenni az alumínium keretbe. A vezetőorsókat bezsírozták, és egy darab műanyag fóliával letakarták, amit ne is vegyetek le a szerelés végéig, mert mindent össze fogtok kenni. Készítsetek elő egy mágneses csavarhúzót, mert a nyomtatófej rögzítéséhez használt csavarral egy lyukon kell átnyúlni, ami teljesen esélytelen egy hagyományos szerszámmal.

Két, szerintem nagyon tróger részlet van a Zonestar Z9V5MK6 3D nyomtatón, ebből az egyik az extruderekhez tartozó filament kifogyásérzékelő dobozai.

Itt valamiért úgy gondolták a mérnökök, hogy elsőéves BME-s hallgatók stílusában egy távtartóval odaheftölik a dobozt, ami így „lebeg” a levegőben, ami azért jó, mert ha egy kis ütést kap, máris eltörik. De például a saját tömegét sem bírja el, szóval véletlenül se fektessétek rá a nyomtatót. A másik a kábelezés. Lehet, azért ugrok erre, mert előtte olyan cuccok mint a szuperkompakt és letisztult Creality K1C vagy a Qidi Tech Q1 Pro jártak nálam, de a Zonestar Z9V5MK6 ritka csúnyán oldotta meg a zsinórok elvezetését. Mármint, leginkább sehogy, de adnak egy csomó gyorskötözőt, hogy ti ezt megtegyétek helyettük. Ez amúgy teljesen oké lenne, ha bármelyik sajtóanyagon egyetlen kábel is látszana. Azon gondolkodtam, hogyha ez az MK6 – mark 6, vagyis 6. verzió – milyen lehetett a 3D nyomtató korábban?

Sajnálatos módon nálam nem a WiFi verzió járt – erősen javaslom ennek a megrendelését az alap helyett -,

pedig a Zonestar Z9V5MK6-ból van ilyen is, így maradt az USB-B – azaz nyomtatókábel – port használata, ami az eszköz vázán belül, a tápegység mellett van, innen kell kivezetni és bedugni egy PC-be. Azon gondolkodtam, kinek az asztalán van annyi hely, hogy egy 56x56x56 centiméteres kockát elhelyezzen a számítógépétől 150 cm-en belül, mert nagyjából ennyi a kábel hossza. További érdekesség, hogy egy 3,5 colos TFT LCD kijelző és egy tekerőgomb segítségével kell a Zonestart vezérelni, amit egyetlen csavarral kell felfogatni a vázra.

Tudjátok, miért használnak mindenhol 2 csavart? Hogy a dolgok még véletlenül se forduljanak el a rögzítés mentén, szóval itt hímestojásként kell majd bánni a kijelzővel.

Úgy voltam vele, hogy nem szabad a Zonestar Z9V5MK6 3D nyomtatót előre leírni, durrantsuk be, aztán majd meglátjuk, mit produkál működés közben. Mielőtt azonban ezt megtennétek, ellenőrizzétek le, hogy a tápegység 230 vagy 110 V-os módban van-e, különben gyors elfüstölés lehet a végeredmény. Ekkor jött a pofon: a bordásszíj végéről hiányzott a réz záróelem. Nem tudtam megfeszíteni a szíjat és így használhatatlan volt a nyomtató. Tudjátok, hogy hívják ezt a kis vackot angolul? Copper bucket néven kell keresni, a neten marokszám kapható Kínából, csak mire megjön…Szóval jött a várakozás, és hipp-hopp pár hét alatt küldött is a gyártó helyette cserealkatrészt, így már üzembe tudtuk helyezni az Zonestart.

A CoreXY rendszernek van egy másik fontos tulajdonsága: A Z tengelyen süllyed és emelkedik a tárgyasztal, nem pedig előre hátra mozog az Y-on. Ezért is hívják a hagyományos rektilineáris nyomtatókat „bed-slingernek” is. A Z tengelyen mozgás azt eredményezi, hogy kevesebb a rezgés, a tárgyasztal szépen beáll a nyomtatófej alá. Mivel a tárgyasztalt két motor emeli – egy-egy oldalanként -, ezért itt nem szíjhajtás van, hanem két vezérorsón mozog a lap. Az orsókat gyárilag bezsírozzák, nektek néha csak újra kell kenni, ezért is kell vigyáznotok, hogy ne koszoljátok össze magatokat szerelés közben.

A masina egy igazi kuriózum, ugyanis 4 extrudere, de csak egy, multimixer nyomtatófeje van.

Ez azt jelenti, hogy négy különböző filamentet olvaszt egybe a hotend, ezért lehet négyféle színű tárgyakat, meg színátmenetes alakzatokat nyomtatni a Zonestar Z9V5MK6 3D nyomtatóval. Igaz, nem túl sebesen, a maximum 50-100 mm/s, ami a mai 500-600 mm/s mellett nem túl sok. A cég ilyen szempontból rendes, ad 4 darab, különböző színű, nagyjából 150 grammnyi filamentet a 4 extruderhez. A közös hotend miatt nem lehet direkt extruderesre megcsinálni a 3D nyomtatót, így 4 darab, nagyon hosszú PTFE cső halad a fejhez, ami leginkább úgy néz ki, mint egy fejtetjére állított „fejőgép”. A leírás itt nem dísznek van, speciálisan működik az eszköz, például nem szabad a bowden csövet meg a zárógyűrűt kihúzni a hotendből, mert károsodhat a 3D nyomtató.

Az egész szerkezet kicsit olyan, mintha a múlt és a jövő keveredett volna,

valahogy zavaros és nehezen használható az egész.

Jövőbe mutató, mert:

• egy fej kever 4 színt
• elvileg tud gradiens és többszínű cuccokat is nyomtatni
• RGB filamentekkel+vízbázisú supporttal bármit ki tudsz nyomtatni (papíron)
• lehet progamozni „virtual extrudereket”, aminél meg tudod neki mondani, milyen arányban mixelje a különböző filamenteket, így elvileg bármilyen vegyes szín létrehozható

Másrészt a múltat idézi, mert:

• nagyon rossz az automata tárgyasztal szintezés. Hogy ez a szenzor tényleges csinál-e valamit az nem egyértelmű. A githubon azt írják: „ha elég jók az értékeid, inkább kapcsold ki”, ez mindent elmond róla.
• a lézeres szenzor sufnituningnak érződik. Minden szintezés, meg automata állítás ellenére is voltak tárgytapadási problémáink.
• a tárgyasztal magasságát kis csavarokkal kell utánaállítani, mert a végállás kapcsoló csak így érzékeli a maximum állásokat, ami egyben zseniális és iszonyatos gagyi
• CoreXY rendszerű, mégis tetű lassú (az 5 évvel ezelőtti Creality Ender-ek szintjét hozza)
• mivel egy mixer fej van rajta, és négy színt kezel, nem tud direkt extruderes lenni, mert akkor négy kellene a fejbe és olyan nehéz lenne, hogy alig tudna mozogni
• Egy komplett Github wiki-t el kell olvasnotok, hogy működésre bírjátok, nagyon nem egy kész megoldásról van szó

Ami nagy kérdés volt számunkra, hogy valaha túl tudja-e szárnyalni ez a kialakítás a külső filament adagolós, multiplexer rendszereket,

mint a Creality K2 Plus vagy a Bambu Lab P1S Combo és arra jutottunk, hogy nem. A mixer fej egy kuriózum, de jelenleg a felhasználók 95%-ának nehezíteni fogja az életét, iszonyat sok vacakolást igényel, atom szívás beállítani a visszahúzásokat – retraction -, nagyon kétes lesz a végeredmény minősége. Nálunk folyamatosan szálazott vagy félrekeverte az anyagot, hiába lenne menő a végtermék, ha az átmenetek csúnyák és pókhálós a 3D modell.

Hogy pár műszaki hibát felsoroljak: rossz volt a visszahúzás, emiatt a színek rosszul keveredtek, a sötétek elnyomták a világosakat. Állandóan eldugult a cucc, néha annyira, hogy a PTFE csőig tele lett anyaggal, ami gyakorlatilag egybeégett. Nem tapadt eléggé a tárgyasztal, szálazott a nyomtató, és így tovább. Ebből egy is nagyon idegesítő lenne, hát még ennyi.

Összességében mi nem bírtunk el a Zonestar Z9V5MK6 3D nyomtatóval, ami lehet user error is,

de sokkal valószínűbb, hogy túl bonyolult és nyűgös a technika, igazi niche-ek niche-e. Ennél vannak sokkal jobb, kulcsrakész megoldások, amiket feljebb is említettem, és az a helyzet, hogy bár szeretünk feladatokat megoldani, ebben az esetben mi is inkább azok közül választanánk.

HA SZERETNÉL TÖBBET MEGTUDNI A 3D NYOMTATÓKRÓL, OLVASD EL KIMERÍTŐ RÉSZLETESSÉGGEL MEGÍRT SZAKMAI MAGYARÁZÓNKAT!