20 Ah-s Xiaomi és 30 Ah-s Baseus powerbankok tesztje

A fekete téglalap elejére rejtették el a már-már szokásosnak nevezhető, négypontos töltöttségjelzőt, amit az oldalgombbal kelthettek életre. A telep mérete elfogadható, 153,5*73,5*27,5 mm és 438 gramm, de a képeken látható toll jobb viszonyítási alapot kínál, mint a puszta számok.

A Baseus esetében nem LED sorra, hanem egy kerek kijelzőre bízták az adatok megjelenítését. A ház érdes felületkezelést kapott, ami a csúszkálást hivatott meggátolni, és ez nem is alaptalan félelem, hiszen tényleg brutális a súlya egy power bankhoz képest, 508 gramm, avatott kezekben szinte már fegyvernek minősül.

Mindkét gyártó korrekt módon elhelyezte telepeik aljára a műszaki paramétereket – ki- és bemeneti értékek, kapacitás, maximum áramleadási képesség stb. -, csakhogy a Xiaomi üdvöskéjénél ezek a csillogó felület miatt alig láthatóak. A „rated capacity” sorra hívnám fel a figyelmet, ez mutatja, hogy 5V mellett mennyi a valós kapacitása az eszközöknek, a Baseusnak 18 000, míg a Xiaominak 12 600. Ezeket a számokat oszthatjátok el a mobilotokban megtalálható akkuk kapacitásával, ha arra vagytok kíváncsiak, hány feltöltésre elég a bennük tárolt energia.

A portokról már tettem említést a bevezetőben, de érdemes áttekinteni a pontos műszaki paramétereiket, mert a használatukat elég tág határok között lehet kombinálni. A Baseus elektronikája ráadásul speciális, az USB1-3 és az USB4-Type-C portokat két külön halmazként kezeli, a kijelzőn is külön láthatjátok a hozzájuk tartozó értékeket. Az előbbi csoport maximum 15, utóbbi maximum 18W-ot képes leadni, így jön ki a 33W összteljesítmény.

Ember legyen a talpán, aki ezeket megjegyzi, ráadásul nem minden port ekvivalens, például a Baseus naranccsal jelölt csatlakozója QC 3.0 képes, míg a többi nem. Az összes kombinációt a termékek adatlapján találjátok meg.

Ez azt jelenti, hogy azonos teljesítmény mellett kevesebb áramot használ fel a töltő, és összességében gyorsabban tölt. Ezt általában az USB-A csatlakozó átszínezésével is jelölik, zöld a 2.0-s, narancs a 3.0-s és kék a 4.0-s verzió. Természetesen hasonló védjegyei vannak más gyártóknak is, például a OnePlus a Dash Charge, a Samsung pedig az Adaptive Fast Charge nevet használja.

A USB PD, vagyis Power Delivery egy univerzális átviteli technológia, lényege, hogy képes kiváltani hagyományos tápegység funkciókat is, hiszen kétirányú töltést tesz lehetővé. Kivétel nélkül mindig Type-C port mellé integrálják, mert itt akár 100W teljesítmény is átvihető, ezzel már kisebb fogyasztású notebookok, TV-k, monitorok is megtáplálhatóak. A fenti szabványokat természetesen mindkét oldalnak ismernie kell, tehát a power bankotok hiába tudja a PD töltést, ha a notebookotok azt nem ismeri.

A fenti szabványok működését és a teljesítmény leadásukat természetesen tesztelni is kell valahogy, ehhez több eszközt használtam:

• egy potméterrel változtatható ellenállást, ami maximum 4 A felvételére képes
• egy szoftveresen paraméterezhető USB-s tesztert, amely a „ZKE EB tester” szoftverrel képes együttműködni és az eredményről grafikonokat rajzolni
• LCD panellal ellátott USB dongle, ami a kapacitás megállapításában volt segítségünkre

Ezek otthon is elvégezhető tesztek, ráadásul a ZKE hardveréhez ingyenesen mellékelik a szoftvert is. A fenti módszerekkel nemcsak a két power bank tudását, de a védelmeik helyes működését – például túláram és túlmelegedés elleni -, illetve a kapacitásukat is ellenőrizhetitek.

* a teszter felső korlátja ** fölötte 1 V-ot esik a feszültség

Mindkét termék hozta a sajtóanyagban olvasható paramétereket, de ezt el is vártuk a két neves gyártótól. Igazából nagyobb problémát jelentett őket lemeríteni – 1 nap -, mint gondoltam, egyszerűen nem tudtam elég eszközt rájuk pakolni, és ez a Baseus CW-YMS-re különösen igaz. Egy átlagos telefont nagyjából 5-6 alkalommal feltölt, egy iPhone 8-at pedig tizenkétszer, ami megdöbbentő adat. Még a Xiaomi Power Bank 3 Pro kapacitása is elég négy átlagos mobil teljes feltöltésére.

A Baseus elévülhetetlen érdeme a rengeteg port, szerintem emiatt jobban kihasználható, mint a Xiaomi, akár otthon, akár egy durvább túrára viszitek magatokkal, szinte sosem fogy ki a szuflából. Cserébe viszont nagy és nehéz, hiszen valahol el kell férnie a sok telepnek. Persze a Xiaomi sem marad szégyenben, a 3 kimenet sem kevés, és bár a kapacitása kisebb, a mérete is az, így kevésbé húzza majd a táskánkat, könnyebb hordozni, mint a konkurencia termékét. A Type-C port 45W-os teljesítménye pedig tekintélyt parancsoló.

Ha pedig lemerültek, a két nagyteljesítményű eszközt nem is olyan egyszerű feltölteni, egy hagyományos 10W-os USB-s töltő 11-12 óra alatt pumpálja tele a Baseus által gyártott darabot, míg a Xiaomit durván 8-9 óra alatt. Éppen ezért érdemes beszerezni egy bika, Type-C porttal ellátott tápegységet – ilyen például a Blitzwolf BW-PL4 -, ami 45W-os teljesítménnyel rendelkezik -, különben az este felteszem, reggel leveszem ritmust nem tudjuk majd tartani.