Liectroux N7S-U robotporszívó teszt

Az N7S-U doboza meglepően kompakt és duplán van csomagolva a termék, ami jó pont – legalább nem érkezik törötten, még ha a lelkem utólag egy kicsit meg is tört. Minden tartozék szépen, külön kis zacskókban érkezik. A pakk tartalma:

• maga a robotporszívó
• 4 darab körkefe (ami jól jön, mert gyorsan elhasználódnak)
• plusz 1 darab HEPA szűrő
• infrás távirányító (igen, infrás… 2025-ben…)
• dokkoló
• 2 darab felmosópárna
• hálózati adapter
• leírás (aminél még egy rajzolt IKEA útmutató is többet segít)

Az első benyomás? „Hm, ez akár még működhet is!” De aztán…

A N7S-U kerek, 30 cm átmérőjű és 7,5 cm magas, vagyis befér az ágyam és a szekrényem alá is. A külseje tényleg szép: lakkozott, szálhúzott-mintás fedél, rajta három gombbal (Wi-Fi, home, kikapcsoló) és elöl három infraszenzorral, hogy valamennyire lássa a világot.

Az alján viszont nincs középső hengerkefe – csak két oldalkefe próbálja behajtani a koszt a szívónyílás felé.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az átlagosnál nagyobb morzsákat maximum arrébb söpri, de be nem szívja. A tartályai: 400 ml a pornak és 250 ml a víznek. Van rajta DC-in csatlakozó is, így nemcsak dokkolóról, hanem tápegységről is töltheted, tehát megteheted ezt bármelyik szobában anélkül, hogy a robi bázisállomását utána kellene cipelned és ez nagyon hasznos tulajdonság. A dokkoló? Egy darab műanyag, ami éjszaka úgy világít, mint egy UFO-leszállópálya. Hát kell ennél több?

Legalább szorgalmas, és hát ki vagyok én, hogy elvegyem valaki kedvét a munkától?

A navigációja olyan, mint az enyém hajnali kettőkor, amikor vízért megyek a konyhába: semmi mellett nem megy el anélkül, hogy fejjel be ne köszönne. A széklábakat inkább fizikailag „teszteli”, mintsem kikerülné őket, és úgy fest, a nagyobb akadályok sem tántorítják el – csak újra és újra nekifut, hátha másodjára áttörhető a kanapé.

A kábelekkel szemben különösen aktív. A termékoldal szerint nem teker fel semmit – ez nagyjából olyan állítás, mint hogy a macskám nem fog a karácsonyfára ugrani. A valóságban, ha meglát egy kábelt, belekapaszkodik, bepörög, és olyan heves szabadulási kísérleteket produkál, mint egy csapdába esett menyét. Én már csak popcornnal figyeltem, annyira látványos volt.

A takarítás minőségéről viszont érdemes szót ejteni.

A 6000 Pa szívóerejű motor három fokozatban szabályozható, ahogy a felmosás vízmennyisége is

– és bár a port nem szippantja úgy, mint a drágább spirálkefés társai, a feltörlést meglepően jól hozza. Nem húz csíkot, hanem előre-hátra mozdulatokkal teríti el a vizet, hanem szépen, egyenletesen. Csak hát ha szőnyeg kerül az útjába, azt is lelocsolja, mintha locsolókölteményt szavalt volna előtte – biztosan a húsvétra készül. Az akkumulátora… nos, 2 percenként 1%-ot merül, szóval matekoljunk: papíron 200 percet bír ki egyetlen feltöltésből, és 4,5–5 óra alatt töltődik fel. Ez nem tragikus, de nem is egy energiatakarékos bajnok. Ha közben nem gabalyodik bele semmibe, akkor ez elég lehet egy kis lakás kitakarítására – már ha nem akarja hatszor ugyanazt a sarkot újra és újra felfedezni. A használat során pár extra élményt is sikerült bezsebelnem. Például a körkeféje már az első takarítás után úgy nézett ki, mint egy rég használt gitárhúr – hajlott, torzult, de még épp nem tört el. Ha valami miatt fel kell emelnem és arrébb tennem a robotot, azt teljes resetként éli meg: elfelejti a térképet, a világot és a saját céljait is.

A leesésgátló viszont jól működik – egyszer sem próbált meg leugrani a lépcsőről, ez tényleg dicséretet érdemel.

Van egy furcsa tulajdonsága is: néha olyan hangot ad ki, mintha valami kis baleset történt volna odabent – egyfajta digitális berottyantás.

Eleinte azt hittem, csak félrehallok valamit, de tényleg megvan ez a hang, és nagyon vicces. A hibaüzeneteit nem tudja elmagyarázni, csak csipog, mint egy régi Tamagotchi. Aztán a Google Assistant szól, hogy „le van merülve” – köszönöm, legalább ő tudja, mi a helyzet. A hosszú hajúaknak jó hír, hogy bár a haj simán feltekeredhet a kerekekre és a kefék tövébe, ezek egyszerűen eltávolíthatók. Higgyétek el, ha már szerszám nélkül is takarítható a robot, az nagyon sokat számít, úgyhogy erre abszolút jár a plusz pont. Az applikációs vezérlés is egész kellemes csalódás volt. A Tuya és a Smart Life app használatával egyaránt szépen működik, gyorsan csatlakozik, és a Google Home-integrációval sincs gond. Az irányítás pofonegyszerű: az app kezelőfelülete letisztult, és amikor azt mondom: „Oké Google, indulj!”, máris nekiáll a munkának.

Kár, hogy fogalma sincs, merre is kéne indulnia.