Goat Bot Unicut H1 robotfűnyíró teszt

Ez volt az első dolog, ami miatt felkaptam a fejem a robotfűnyíró hallatán és izgatott vártam a tesztelést. A telepítés után úgy járt be minden területet a Goat Bot Unicut H1, mintha előző életében is ebben a kertben dolgozott volna. Szépen követi a beállított zónákat, a visszatérés a dokkolóra pedig szinte látványosan pontos – igaz néha azért be kellett neki segíteni az elején. Ha nem ismernéd: az RTK (Real-Time Kinematic) technológia lényege, hogy a műholdas pozícióadatok mellett egy fix, földi referenciaállomás valós időben korrekciós jeleket küld a vevőegységnek, így centiméteres pontosság érhető el.

Ez a kombináció teszi lehetővé, hogy a fűnyíró pontosan kövesse a beprogramozott nyomvonalat és ne tévedjen el akkor sem, ha például fák, bokrok vagy enyhébb tereptárgyak árnyékolják a jelet.

A hagyományos robotfűnyírókhoz képest ez óriási előrelépés, hiszen azoknál előbb fizikailag körbe kell ásnod a területet egy úgynevezett határolódróttal, ami kijelöli a fűnyíró működési területét. Ez nem csak időigényes és macerás, de később a kert átalakításánál újra el kell végezni az egészet. Az RTK-s megoldással viszont ez a fázis teljesen kimarad: elég egy applikáción belül, virtuálisan kijelölni a lenyírandó területet és a gép pontosan tudja, meddig mehet, mikor kell megfordulnia vagy épp hogyan kerülje ki az akadályokat.

Amikor megérkezett a tesztpéldány, az app még enyhén szólva elég fapados volt, szóval nem voltak nagy reményeim. Pár alapbeállítás, de semmi extra, az is nehezen értelmezhető módon. De azóta… hát mit ne mondjak, elég durván odatették magukat a fejlesztők.

Mostanra egy sokkal átgondoltabb, logikusabb és dizájnban is modernebb kezelőfelület fogad, amiben már értelmesen beállíthatod a vágási zónákat, a menetrendet, a figyelmeztetéseket, és még azt is látod, merre mászkál épp a kis botod.

Látszik, hogy figyelnek a visszajelzésekre, mert pár olyan apróság is bekerült, amit én szintén hiányoltam az elején a többi felhasználóval együtt. Ráadásul minden frissítéssel egyre használhatóbb lett az egész rendszer, és ezt nemcsak a szokásos „update notes” alapján mondom, hanem konkrétan látom is a működés közben.

Na, és akkor jöjjön a sztori arról, hogyan lett egy „tök jó, de…” kategóriás robotfűnyíróból a szemem láttára egy tényleg megbízható, okosan működő eszköz. Amikor először beüzemeltem a Goat Bot Unicut H1-et, voltak apróbb bosszúságok, amiket nyilván az ember a saját bőrén tapasztal meg. Például ott volt a zónák leválasztása. Azt hinné az ember, hogy ha csak a kert egyik felét akarod lenyíratni (mondjuk mert gyerek játszik a másikon vagy csak épp ott nem nőtt meg a fű), akkor megmondod neki és ő majd szépen odamegy és ott dolgozik. Hát az első verzióban ez nem ment. Kerestem, böngésztem az appot, de egyszerűen nem volt meg ez a funkció – vagy legalábbis annyira eldugták, hogy nem találtam.

Mostanra viszont, a legújabb frissítéssel ez teljesen megoldódott: könnyedén beállíthatók a különálló zónák és azt is meg tudod adni, hogy csak egyet nyírjon le aznap. Nagy piros pont jár érte.

Ami még szintén hatalmas előrelépés, az a munkanapló, vagy ahogy a menüben szerepel: „Work Record”. Ezt azelőtt nagyon hiányoltam, mert így vakon működött a dolog – nem tudtad, mikor nyírt utoljára, pontosan hol járt, mennyi ideig dolgozott. Most meg ott van minden: látod visszamenőleg, hogy mikor volt aktív, mennyit nyírt, mennyi ideig. Igaz, azt még nem, hogy melyik zónában, de ha ilyen tempóban folytatódik a fejlesztés, valószínűleg hamarosan az is bele fog kerülni. Ez különösen hasznos, ha automatizálva van az egész folyamat és már nem is nagyon figyelsz rá, csak azt veszed észre, hogy szimplán rendben van a fű.

A kezelőfelület is sokkal átláthatóbb lett. Most már minden fontos adat egy képernyőn van: látszik az aktuális töltöttség, hogy épp mit csinál a gép, hol van a térképen, milyen hálózaton lóg (4G vagy WiFi), mekkora a feltérképezett terület és mennyi idő alatt nyírja azt le. Ez utóbbi különösen hasznos infó, mert segít belőni a saját kertedhez, hogy mennyi időt igényel egy teljes menet. Nálunk például a körülbelül 1000 négyzetméteres telekből a füves rész nagyjából 423 négyzetméter, amit a robot 2,4 óra alatt teljesít. Nyilván ebben benne van az is, hogy el-el kell lavíroznia a gyümölcsfák, a bokrok, meg egyéb akadályok között, de ez még egy így is teljesen korrekt teljesítmény.

A Goat Bot Unicut H1 akadályérzékelése meglepően kifinomult: ügyesen kikerüli a fákat, a bokrokat, és ha mégis akadályba ütközik, nem esik pánikba – egyszerűen irányt vált és folytatja a munkát.

A mozgása kiszámítható és finom, így gyerekek vagy háziállatok közelében sem jelent veszélyt. A robotkecske abszolút gyerek- és kutyabarát megoldás, hiszen nem pörög vadul, nem vág gyorsan és automatikusan leáll, ha felemelik vagy felborul – szóval nyugodtan lehet mellette játszani a kertben.

A robotkecskét maximum 1500 négyzetméter füves területig ajánlják, szóval bőven megfelelő a legtöbb átlagos háztartásba. A működése pedig nagyjából úgy néz ki, hogy egy töltéssel durván 2 órát dolgozik, aztán szépen hazagurul a dokkolóra feltöltődni, akárcsak egy robotporszívó. Legtöbbször semmi dráma, semmi eltévedés, nem kell kilapátolni a bokorból – tényleg úgy működik, mint ahogy az ember szeretné. Leteszed, elindítod és utána csak akkor foglalkozol vele újra, ha értesítést kapsz vagy ránézel az appra kíváncsiságból.

Ami a navigáció szempontjából fontos, hogy a műhold-vevőt ne tedd 5 méternél közelebb magas épülethez vagy fához, mert az zavarhatja a műholdas jelet.

Amire szintén tapasztalat útján jöttem rá az az, hogy ha egyszer leteszed az RTK modult, legalább az állványt hagyd ott és csak a fejegységet vidd be a vihar elől, mert ha legközelebb máshová szúrod le, az egész térkép elcsúszik és el fog tévedni a robot. Erősen felhős időben szintén megzavarodhat, ha nem kapja rendesen az űrből a jelet. Vízállóra tervezték, van rajta eső-szenzor, amit ki- vagy bekapcsolhatsz tetszőlegesen. Elvileg mehetne gyengébb esőben is, de mivel olyankor általában felhő is van az égen, sok értelme nincs, hiszen nem tud normálisan tájékozódni. Ilyenkor amúgy szép kis keringőt kezd el lejteni a gyepen. Ehhez hozzátenném, hogy a legutóbbi frissítés óta már dolgozott kint felhős időben, de azóta nem kóválygott, tehát esélyes, hogy ezzel is tudtak valamit kezdeni a fejlesztők.

A gyepmagassággal 15 cm alatt birkózik meg, amit nem tudtam sajnos a tesztben kimaxolni, mert mi sosem hagyjuk a füvet annyira megnőni. Már csak azért sem, mert ha ilyen hosszú füvet lenyírsz és ott hagysz a gyepen, akkor a kert „lemulcsolódik” és szépen kihal a megmaradt gyeped. Akkor a legjobb, ha 2-3 naponta elindítod, a kecske lelegeli azt a 2-3 centit amit nőtt a fű a legutóbbi nyírás után, majd ezt szét is szórja a kertben, a rövid darabok pedig nem fojtják meg a pázsitot, sőt még táplálják is a talajt. Az akánákat (kutyagumi), ha van, azért szedd fel a robot indítása előtt, illetve a gallyakat sem árt, amik nem elég magasak ahhoz, hogy kikerülje, de elvágni sem tudja.