HiBREW H5A kávéfőző teszt

egy belépő kategóriás, otthoni eszpresszógép létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen.

Azóta viszont sok minden történt és a kérdés adott: valóban javítottak az új modellen? Az első benyomás a kicsomagolás után egyértelműen pozitívabb. A H5A minden alkatrésze külön csomagolva, rendezetten vár a dobozban (portafilter, kétféle méretű szűrő, adagolókanál), ami nemcsak esztétikailag, hanem praktikusság szempontjából is előrelépés. A kávéfőző beüzemelése egyszerű, szinte tanulást nem igényel: az 1,2 liter űrtartalmú víztartályt feltöltjük, a portafiltert megtöltjük kávéval a MAX jelölésig – figyelve az őrlemény megfelelő finomságára –, majd áram alá helyezzük a készüléket.

Innentől már csak dönteni kell: csészemelegítés, eszpresszó, vagy gőzölés legyen a következő lépés.

A készülék működési logikája jól átgondolt. A bekapcsológomb körüli LED fény visszajelzése egyszerűen értelmezhető: villog, ha melegszik a gép, illetve folyamatosan világít, ha elérte az üzemi hőfokot. A kávéfőzés és gőzölés funkciók külön kapcsolható gombok formájában kaptak most is helyet a panelen, és kézzel kell (a megfelelő gombot nyomva) elindítani és leállítani – kicsit retró, de legalább az irányítás a felhasználónál marad. Gőzölés esetén a megfelelő hőfok (120-130 Celsius-fok) elérése után az oldalsó, fokozatmentes tekerőgombbal lehet szabályozni a kiáramló gőzt, ez a megoldás pedig kézre áll és könnyen megszokható. A burkolat anyaga még mindig inkább könnyed és vékony, mintsem masszív és vastag, de legalább a dizájn jobb lett:

az alumínium betétek és a lekerekített formák harmonikusabb, rendezettebb megjelenést kölcsönöznek a gépnek.

A H5A tömege közel 1 kilogrammal csökkent az elődhöz képest, méretei (157x306x308 milliméter) is változtak, hiszen néhány milliméterrel magasabb és hosszabb lett, de a szélessége közel 7 centiméterrel kevesebb, ami keskenyebb formát és a kompaktság érzetét eredményezi. A másfél literről 1,2 literre csökkent víztartályhoz könnyű hozzáférni és egyszerűen kiemelhető a helyéről, ami különösen fontos a napi használat során, hasonlóan a csúszásmentességért felelős gumibütykök a gép talpán. A kávéfőző tetején található, műanyag fedelű csészemelegítő – ahogy azt vártuk – inkább csak langyosságot biztosít, de arra pont jó, hogy ne hideg bögrébe folyjon a reggeli feketéd.

Ami viszont felér egy kapufával, pont mint az elődnél: feláldozni a funkciót a kinézet oltárán.

Jól mutat ez az analóg hőfokmutató, csak úgy vicces, ahogy van. Kamaszkori szerszámkészletem jutott róla eszembe, amiben minden volt racsnis dugókulcskészlettől kezdve, a blankolón át a hézagmérőig, de inkább volt játék-szerszámkészlet, mintsem valódi. Igaz, a szerelés alapjaira megtanított és arra, hogy évekkel később miért tudjak őszintén értékelni egy BETA márkájú készletet. A H5A ugyan nem ragaszkodik ahhoz, hogy a meghatározott maximumon küldje ki a vizet/gőzt, de a nyomáskijelzőre hasonlító hőmérsékletmérő osztásainak elnagyoltsága nem sokat segít. Habár ebben is benne van a játszva tanulás lehetősége: minden kávénál kipróbálhatsz egy osztást, hogy akkor indítva a vizet vagy a gőzt, mi lesz az eredmény és milyen közel találod el a 92 Celsius-fok körüli hőmérsékletet. A skála amúgy az osztási analógia szerint 180 Celsius-fokban végződik, de 150 fölé aligha megy. A biztonsági szelep még előtte közbelép, hasonló védelmet nyújtva, mint a 25 perc utáni automatikus kikapcsolás, hogy ne okozz véletlenül felesleges károkat a konyhádban.

A gőzölő, pontosabban tejhabosító kar egyszerű, de jól kezelhető. Thermoblockos rendszerrel dolgozik, ami azt jelenti, hogy egy kis fűtőblokkban hevített vízlöketek generálják a gőzt – ez a rendszer gyors, de nem hozza a stabil, sűrű gőzt, amit a drágább, bojleres megoldások produkálnak. A habosító ugyan nem ideális latte art-hoz, de egy cappuccinóra elegendő tejhabot simán előállít. A módszerből fakadóan pedig a nyitás után képződő gőz még elég sok vizet tartalmaz, ezért érdemes az elejét „lecsapatni” és csak utána alátartani a gőzölésre szánt folyadékot. A levegő beáramlásához szükséges apró, lyukacsos külső csövet (ami főleg egyszerűbb használatot biztosít) lehúzva a gyakorlottabbaknak enged nagyobb önállóságot, hogy jobban odafigyelve (tehát manuálisan „adagolva” a levegőt), erősebb, habosabb, krémesebb legyen az eredmény.

A pumpa viselkedése és a hőstabilitás is középszerű – ahogy az el is várható ebben a szegmensben –, de egy belépő szintű eszköz esetében ez nem is feltétlenül probléma. A kávékészítéshez szükséges üzemi hőmérsékletet nagyjából 1 perc alatt éri el a gép, ami teljesen elfogadható. Fontos azt is megemlíteni, hogy a H5A képes megmutatni a különbséget egy elrontott és egy jól elkészített kávé között. Ha figyelünk az őrleményre, tömörítésre, extrakciós időre, azonnal látszik az eredmény a csészében. Ez tanít, visszajelez és fejlődésre ösztönöz – már csak emiatt is értékes lehet egy kezdő számára. A 20 barról 15-re csökkentést (ami a szivattyú névleges teljesítménye) valószínűleg az a gyakorlati tényező indokolja, hogy ez nem az az adat, amivel a kávéőrlemény megkapja a forró vizet, hiszen az a nyomás elsődlegesen a kávé szemcseméretén és tömörítettségén (tamperelés) múlik. A teljesítményt azonban hangyányival növelték az elődhöz képest, 1050 wattról 1100 wattra, ennyivel is hamarabb fűti fel a vizet.