Ultimea Apollo P60 projektor teszt

A tesztelésre küldött delikvens egy igencsak tisztességes méretű dobozban érkezik, ami nem mellesleg jó nehéz is: a projektor 4,25 kg tömegű, és a csomagolásból kiszabadítva méretre is termetes a maga 338×293×123 mm-es paramétereivel. Röviden: nagy és nehéz, szóval ez nem a hordozható kivitel lesz, amit simán bevágok a ridikülbe, azzal a felkiáltással, hogy átmentem a csajokhoz hatvanadjára megnézni a Dirty Dancinget! Küllemre semmi extrát nem találtam rajta, egy bazinagy téglatest, a tetején egy jókora bekapcsológomb, amit szemüveg nélkül is könnyedén megtaláltok. A portok a P60-as hátuljára kerültek:

• 2 darab USB 2.0
• 1 darab HDMI csatlakozó
• 1 darab HMDI ARC
• 1 darab AV
• 1 darab jack

A HDMI ARC a HDMI szabvány része, és lényege, hogy nemcsak képet és hangot küld a forráseszközről a projektorra, hanem visszafelé is képes hangot továbbítani – például a vetítőről a hangrendszerre. Egyszerűbben: a HDMI ARC segítségével egyetlen HDMI-kábelen keresztül megy a kép és a hang oda-vissza. Vezeték nélküli kapcsolatokra pedig 5.3-as Bluetooth-t és 5 GHz-es WiFi-t kapott a P60. A leírás szerint WiFi6-ot is tud.

A Banggoodon megtalálható terméklap szerint a csomag a projektort tartalmazza, valamint a távirányítót, a HDMI- és tápkábelt, plusz az elmaradhatatlan használati útmutatót, amit úgyis csak akkor olvasunk el, ha valami nem működik. Meglepetéééés! Egy törlőkendőt, egy csavar és egy audio kábelt is elrejtettek a vetítő mellé!

Ultimea Apollo P60 projektor teszt – Buta mint a tök!

A projektor beüzemelése során itt is problémás a megfelelő pozicionálás, ami sok másik készüléknél is alaphiba. Ha van kitámasztó pöcök az a baj, mert általában eléggé instabilak. Ha nincs az a baj, mert vagy állvány kell, vagy a jó öreg 678 darab könyvvel történő kitámasztás módszerét lehet alkalmazni, ugyanis általában a dohányzóasztal magasságában sosincs elérhető, vetítésre alkalmas felület – szóval legtöbbször nem egy sétagalopp. Magasságállító lábbal nem rendelkezik a készülék, állvány nincs, szóval maradt a C-terv. Az Apollo P60-at bekapcsolva a készülék tetején lévő csík, amit eddig valami snassz dizájnelemnek véltem, piros színű fényt bocsát ki, majd a projektor bemelegedését követően kékre változik. Az intelligens képernyőigazítás rögtön működésbe lép a trapézkorrekcióval együtt:

a vetített képet élesre, szépen egyenesre beállítja, hozzá sem kell nyúlni.

Bármilyen ferdeség a tesztelő hibája.

Az Apollo P60 menüjéről nem lehet litániát írni: egy menüpont a csatlakozóké, egy a képernyőtükrözésé, egy menüpont jár a fájlkezelőnek, valamint külön találunk annak is, ha Bluetooth-os zenelejátszónak szeretnénk használni. A lista végére került a beállítások menüje, ahol sok mindent nem tudunk állítani, amit a készülék egészen jó távirányítójával ne tudnánk megtenni. Az „atmosphere„-re rákattintva viszont találunk pár nyalánkságot, amivel nem sok projektornál lehet találkozni. Itt tudunk beállítani mindenféle, a hangulatunknak megfelelő képet, és ami a legjobb: ezen belül találunk egy fehérzaj elnevezésű funkciót is, ahol választhatunk a kandalló-feeling, az esőerdő és a hóesés között, nevéből adódóan hanggal együtt. Téli estéken például a ropogó tűz látványa és hangja igazán hangulatos tud lenni. Mivel

okos funkcióval nem rendelkezik a képernyőtükrözést leszámítva,

 ezért gyakorlatilag a menü végére is értünk, applikációkat (például Youtube-ot, streaming szolgáltatók alkalmazásait) vagy bármi ilyesmit nem fogunk találni a gépen. A készülék használatához mindenképpen kell egy másik eszköz, ami a lejátszandó tartalmat adja, például pendrive, laptop, telefon.

Erre a kanapénk egyik párnáját használtam – és ami fontos ezzel kapcsolatban, hogy be kell kapcsolni ezt a funkciót a beállítások menüben. Az Ultimea Apollo P60 kapott két darab 15 wattos hangszórót, amik egészen jól szólnak. A mély, dübörgő hangokat is szépen kiadja, amik egy péntek esti akciófilm elmaradhatatlan kellékei.