Nothing Ear fülhallgató teszt

A Nothing Ear esetében ez például a töltőbölcső mágneses zárjában nyilvánul meg, érdekes megoldásnak tűnik, ahogyan az átlátszó tartó is tetszetős.

Mint ahogy a fülbogyók illesztési megoldása is példás: egy-egy aszimmetrikus lyukba kell őket a töltéshez beilleszteni,

ahol szintén két mágnes húzza be a füleseket a helyükre. Egy ezüst és egy piros pötty is jelöli, hova kerüljön a jobb és a bal, mindezt úgy, hogy nemhogy csorbulna az esztétika, épp ellenkezőleg, nagyon „sexy” lesz tőle a termék. Ez pedig sok mindenkinek eladja majd a Nothing Eart.

További érdekesség, hogy a viszonylag rövid fülhallgató szárakon van egy kis nyomáskiegyenlítő rács, ami hosszabb távú használat esetén a komfortérzetet növeli és még mindig elég ritka funkció.

Amit viszont utáltam, az a doboz kinyitása, amihez szét kell tépni a papírt,

mintha valami eldobható csomagolású étrendkiegészítőt nyitnék fel. Szerintem ez rossz üzenet, plusz, ha egyszer el akarjátok adni használtként a zajkeltőt, trógerül is néz ki. A beltartalom kimerül a Type-C kábelben és a leírásban, illetve néhány szett fülillesztékben, haladok is tovább. A tárolót USB-C port segítségével tölthetitek fel, a bogyók 8,5/5,2 órás üzemideje – a második az ANC – 40,5 órára bővül a töltőbölcső segítségével. A gyakorlatban ez nálam 8 és 4,5 óra körül alakult, ami tisztességes, de azért nem extra teljesítmény. Ennél viszont sokkal durvább a gyorstöltése:

10 perc alatt 10 óra üzemidőt tud a tartó akkuja felvenni,

viszont arról nem szól a fáma, hogy ebből mennyit ad át a fülhallgatóknak, de tapasztalataim szerint eleget. A Nothing Ear 2,5 W-os vezeték nélküli töltéssel is rendelkezik, ami sokak kedvence, de azért lehet nélküle élni.

A Nothing Ear a csatlakozásra abban az értelemben szokatlan megoldást választott, hogy nagyon erőltetik a saját appjukat, amit Nothing X-nek hívnak. A töltőbölcső hátoldalán van egy párosító gomb, de a Google gyors párosítását is ismeri, a Windows 11 – Swift Pair – és az Android – Fast Pair – is egyből észrevette, hogy akar tőlük valamit a Nothing Ear. Ezt követi a szokásos appba bejelentkezés és a mókolás a funkciókkal. Elég sok mindent be lehet állítani, a hangképtől kezdve a zajszűrésen át a basszuskiemelésig, de ezekről majd egy kicsit később.

Ez a füles is támogatja a vezérlés átállítását,

és itt ki is térnék a Nothing által használt megoldásra, mert egy eléggé egyedi dologról van szó. Nem érintőfelületet, hanem egy mikrokapcsolót kell nyomogatnotok, amit puszta kézzel és kesztyűben is viszonylag könnyű kitapintani. Furcsa, hogy az egynyomásos „gesztust” nem engedi átállítani appból a füles, pedig ezt nagyon szívesen a hangerőre tettem volna. Helyette vannak olyan lehetőségek, mint a duplacsíptetés utáni nyomva tartás – igazi agyf@sz -, meg a három nyomással visszalépés az előző számra.

Ezekkel az a baj, hogy a két nyomás is jelent valamit, és ha például háromból egyet nem érzékel, akkor teljesen mást csinál a Nothing Ear, mint amit szerettetek volna. Plusz a trackek közötti lapozás azért is necces, mert a három nyomás először a szám elejére léptet vissza, KIVÉVE, ha a track első 3 másodpercén álltok, mert akkor az előző számra. Ebből akkora kavarodások lettek, hogy az első 2-3 napban össze-vissza lépkedtem a Spotify listámon, aztán meguntam az egészet, elővettem a telefonom, és rányomtam a megfelelő muzsikára, mert ez sokkal egyszerűbb volt. Szóval minimum szokni kell, de legalább a nyomáspont határozott, és nem olyan késéssel reagál, mint az érintőfelületek.

De, mielőtt ebbe belevágok érdemes tudni tesztalanyunk műszaki paramétereit, mert van néhány jópofa funkció mögöttük. A majdnem legújabb BT 5.3-as szabvány szerint kommunikál a hangforrással, ez elvileg alacsony késleltetést, nagy hatótávot és viszonylag nagy penetrációt tesz lehetővé, nálam 2 fal mögött is csak alig szakadozott a zene és a videók alatt sem csúszott a hang.

Hangkódolás terén az SBC/AAC mellett támogatja a nagyfelbontású LHDC és a Sony féle LDAC-ot is.

Nem nagyon emlékszem olyan termékre, ami ez utóbbi kettőt egyszerre tudta volna, cserébe nincs aptX, pedig kompatibilitási okokból lehet, az jobb lett volna. A Nothing X appban számtalan, a szívemnek kedves funkcióra lelhettek rá:

• ekvalizer beállítás
• többszintű basszuskiemelés
• zajszűrés (4 lépcsős, van adaptív is)
• transzparencia mód (utóbbinál egy női lehelet hangot fogtok hallani, minimum érdekes)
• in-ear detection (figyeli, mikor veszitek ki a fületekből a bogyót, ilyenkor leállítja a zenét)
• low lag mode (alacsony késleltetés, játékoknál hasznos)
• personal sound profile: fületekhez igazítja a hangképet (mint a HearID a Soundcore-nál)
• dual connection: egyszerre két eszközhöz csatlakozik és forrás szerint váltogat
• ear tip fit test: annak a tesztje, hogy a gumiharang tökéletesen illeszkedik-e a fületekbe
• find my earbud: sípolással jelzi, hol hagytátok a fülest (semmiképpen ne legyen ilyenkor a fületekben a Nothing Ear)
• egyebek, mint a szoftverfrissítés, BT cím stb.

A fentiekből több dolog is kitűnik: rengeteg az egyedi kényelmi funkció, például a „find my earbud” és az „ear tip fit test” lehetőségekkel más kínai gyártóknál nem találkoztam, cserébe nincs például térhangzás. A teszt alatt frissítés is érkezett a fülesre, így van valós háttértámogatása a zajkeltőnek. Alapvetés, hogy a jó hanghoz tömítettség kell és egyedi hangprofilok, mert egy kicsit mindenki máshogy érzékeli a hangokat. Szintén fontos a nagy sávszélességű átvitel – LDAC, LHDC – támogatása és a megfelelő minőségű forrás, például flac kiterjesztésű fájlok. Jó hír, hogy a Nothing Earnél minden adott, jöhetett a hangteszt, és a másik két fülhallgatóval való folyamatos váltogatás.

Plusz mivel kedvetekre személyre szabhatjátok, így azokon a tartományokon lehet kicsit húzni, amelyik nem annyira tetszetős. Mindenesetre, a 11 mm-es kerámia membránok jól szólnak, a háttértechnika jól hangolt dinamikus meghajtókban merül ki.

A zajszűrésről már nem tudok ilyen ódákat zengeni.

Nem rossz, de azért az élmezőny nem ilyen. Kb. a 1MORE EVO szintjén van – ami vagy 2-3 évvel régebbi termék -, de a Soundcore Liberty 4 NC simán lenyomja. Itt is a szokásos teszteket végeztem el, városi tömegközlekedés, futás –- a szélzaj miatt -, csocsózás, közösségi terek használata. A mély és a középtartományt viszonylag jól, de nem tökéletesen vágja le – maximum 45 dB-nyit -, elég jól működik az adaptív ANC is, de például a barna switch-es mechanikus billentyűzetem kopogása folyamatosan behallatszott zene és zajszűrés mellett is. A szélzajt elég jól kiszedi az 1.0.1.54-es verzióra frissült szoftver. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az ANC generál némi fehér zajt, ami ront a zene minőségén.

Három mikrofonjára nem volt panasz, tiszta a hangja, a beszélgetőtársaim is ezt erősítették meg.

Elvileg ilyenkor működik valamilyen zajszűrési algoritmus, ami tisztítja a beszédhangot, és elég jól ki is szedi a háttérzajt, legalábbis buszon utazva sem volt vele gondom.

Végezetül pedig sport, ha már a bogyók IP54-es, míg a tok IP55-ös szabvány szerint áll ellen a folyadékoknak, ebben az esetben az izzadtságomnak. Elég jól ült a hallójáratomban a Nothing Ear, futás, sőt ugrálás közben sem cuppant ki belőle, illetve saját testsúlyos testedzés közben sem, kibírta a felüléseket is. Teljesen alkalmas ilyen tevékenységekre is, még akkor is, ha amúgy nem erre találták ki a bogyókat.

HA SZERETNÉL TÖBBET MEGTUDNI A BLUETOOTH FÜLHALLGATÓKRÓL, OLVASD EL KIMERÍTŐ RÉSZLETESSÉGGEL MEGÍRT SZAKMAI MAGYARÁZÓNKAT!