Hospeed HS 18431 brushless távirányítós autó teszt

A másik poszterinfó a brushless motor, ami nem jelent mást, mint hogy nem szénkefés erőforrás dolgozik benne.

Ez a strapabíróbb és azonos méretben az erősebb megoldás, de nem ez szokott megpusztulni benne, hanem a futómű elemek, a difi, a fogaskerekek, a szervo és hasonlók, ezek sokkal érzékenyebb részegységek. Vagyis az első dolgom az volt, hogy levettem a burkolatot, és megnéztem, milyen alkatrészekből rakták össze a Hospeed HS 18431-et. Elölről hátrafele haladva láttam néhány dicséretes és néhány kevésbé dicséretes dolgot.

A burkolatot óvatosan vegyétek le, mert a LED-ek kábeleit hozzáforrasztották, és ha elszakítjátok, nem fognak égni a lámpák,

és ezt a látványt kár lenne sötétben kihagynotok. A legtöbb futómű elem fém, például a rugók, amik itt a fejlesztett, alumínium verziók voltak, olajjal töltve, ami egy elég nagy extra ezen a szinten. Sokat segít az ugrások tompításában és strapabíróbb is a hagyományos megoldásokhoz képest. A többi futómű elem műanyag, de a hajtás tengelye itt is fém, ami jó. A gumik kellően ballonosak, ami azért előnyös, mert sok helyre fel tud majd mászni az 1:18 méretű, négykerék meghajtású jármű, bár magas fűbe ez a méret egy picit kicsi. Mögötte a bekapcsoló gomb és egy Deans/T-dugós csatlakozó található, amibe az akkut kell bedugni. A 2345-ös, 4000 KV-s – ami csak annyit jelent, hogy 1 V emelkedésére mennyivel emelkedik meg a fordulat -, motort egy műanyag tok alá rejtették el, ami nem szerencsés. Ha melegedik, akkor a hőt el kell vezetni, amire egy réz hűtőborda biztosan alkalmasabb lenne, mint a plasztik.

Néztem, hol van az akkutartó, és rájöttem, hogy a hasán, ráadásul a tároló alulról nyitható, egy műanyag klamnival. Bizonyos szempontból ez egy rossz megoldás, hiszen folyamatosan kapja alulról az ívet. Az oké, hogy van elöl egy fém koptató, de ez sem fogja megvédeni a mögötte lévő műanyag ajtót a kövektől. Abból a szempontból viszont jó, hogy könnyű benne akkut cserélni, de ezt mondjuk egy tépőzáras megoldás is tudja. Az áramforrás egy 2 cellás, 1500 mAh-s darab, ez a kapacitás kellően sok egy ekkora járműhöz. Nem mondom, egy 3S jobb lett volna, mert azokból még bikább járgányokat lehet építeni, de ekkora tömeghez ez is elég Így is megy 52 km/órával, ami rettentően sok… lenne, ha igaz lenne, de a netes mérések alapján inkább csak 35-38 lesz a vége. Az akkuartóban nem sok hely van, szóval nagyobb telepek nem fognak beférni.

Mondjuk minek, mikor a játékidő nagyjából 40 perc, papíron. Azért vennék még néhány 2 cellás akkut, mert darabját 4 óra feltölteni, és ez a méret még USB-s töltőről is elmegy, bár még a kezdő hobbisták is vesznek valamilyen komolyabb töltőállomást 2-3 akku után. A leírást csak azért említem meg, mert a RC autók esetében szinte mindig van komplett alkatrészlista, ami alapján meg lehet rendelni az elpusztuló cuccokat. Márpedig előbb vagy utóbb minden széthullik, ez egy ilyen hobbi, szóval érdemes betárazni a kopó-fogyó cuccokból, meg mindenből, ami forog. Mert szinte mindig a fogaskerekek meg a futómű elemek térdelnek le először, vagy a szervo nem bírja a kiképzést. Legalábbis a többi, általunk tesztelt távirányítós modellel ez volt a tapasztalatom.

Nem volt más hátra, mint csapatni, meg kipróbálni sötétben a fényeit, amik egész jól világítanak.

Nyilván ez csak látványelem, de feldobja a hangulatot. Az tény, hogy nagyon gyors a kis tasmán ördög, olyannyira, hogy néha nehezemre esett a megfelelő helyen megállni. De nem bántam, had repüljön, erre való. A gyorsulása brutális, ami valószínűleg a magas KV-s motornak köszönhető, a hatótáv viszont maximum 50 méter, és már itt is akadozott az irányítás. Nyilván a durvulás érdemben csökkenti az élettartamot, de ne gondolja senki, hogy nagyon vigyázni kellene rá. A 35 000 forint nem olyan sok érte, már csak azért sem, mert ez az eredeti Arrma 1/7 arányú Fireteam másolata, igaz az egy sokkal drágább és durvább modell.