Creality K1C 3D nyomtató teszt

Fel kell még csavarni a ház hátuljára a filament tartó csövet, erről húzza le az anyagot a nyomtató, a tetejére kell dobni a műanyag takaróelemet és nagyjából ennyi az összerakás. Illetve, csak ennyi lenne, ha ezek a dolgok tökéletesen működnének, de mindkét előbb említett elem egy picit bután funkcionál. A takarólemez oldalát meg tudja lökni a mozgó fejen lévő vezetőszár, ami a filament betöltő csövet tartja a helyén, míg a filament tartó elég rossz helyen van, nehéz cserélni a tekercseket.

A vicces az, hogy a Creality K1C 3D nyomtató mellé adnak néhány tesztmodellt, amit a dobozban található PLA-val kinyomtathattok és az egyike ezeknek egy oldalra! felszerelhető filament tartó. Ha a cég is tudta, hogy a hátsó nem jó, miért nem alapból oldalra tette ezt? Teljesen érthetetlen. Mi van még az alapcsomagban? Szerszámok, letapadássegítő anyag, a felszedést segítő spatula és még néhány apróság a leírás mellett. Ez utóbbit érdemes átfutni, mert bár az üzembe helyezés nem nagy kaland – gyakorlatilag egy készre szerelt 3D nyomtatót kaptok -, a rögzítőcsavarokat, meg még néhány egyéb dolgot el kell távolítani.

A Creality K1C 3D nyomtató WiFi-s,

ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag bárhonnan vezérelhető, van appja és webes felülete, illetve a Creality cloudhoz kapcsolható. Ez egyben azt jelenti, hogy gyakorlatilag bárhonnan eléritek az eszközt, és ennek bizony lesz a későbbiekben szerepe. Még pedig azért, mert 3 ventilátor is dolgozik a házban, egy a terület szellőztetéséért felel, egy a nyomtatott tárgyat hűti a jobb minőség érdekében, egy pedig a fejet. Erre mondja azt a gyártó, hogy 45 decibel a hanghatás, amire szintén visszatérünk a későbbiekben A szellőztető ventilátor mögött egy szénszűrős rendszer dolgozik, ami a mikroműanyagok összegyűjtéséért felel, persze a ház nem zár légmentesen. Ugorjunk a gyakorlati felhasználásra, mert úgyis ez az igazán izgalmas.

Sajnálatos módon a nagy tempó nagy zajjal és hővel jár, emiatt a ventilátorok brutálisan pörögnek.

Nagyjából olyan a a Creality K1C-t hallgatni, mintha egy éppen felszálló sugárhajtású repülőgép hátuljában ülnétek, ráadásul a gyártó által megadott 45 dB maximum akkor igaz, ha nullára húzzátok a ventik fordulatszámát, amit egyébként megtehettek az érintőképernyő menüjéből. 100%-on viszont bőven 50 decibel fölötti zajszintet mértem, ami még a helyiség távolabbi sarkában is zavaró. A kompakt építés pedig megnehezíti a később fejlesztéseket, a moddereknek nem lesz könnyű dolguk.

A működési folyamat elképesztően részletesen nyomon követhető,

a ventik sebessége, a fej hőmérséklete, a kalibrálás folyamata, a nyomtatásból hátralévő idő, gyakorlatilag minden. Nagyon informatív a folyamat, szinte élvezet nézni a munkálkodást, és miközben ezt tettem, azt éreztem, hogy valahogy sugárzik az eszközből az összeszedettség. Van viszont egy idegesítő bénasága a Creality K1C 3D nyomtatónak, ez pedig a LED-es megvilágítás. Egyetlen helyről, a frontról árad a fény befele, ami azért baj, mert sokszor a tárgyat takarja a nyomtatófej, így árnyékos a modell, rusztikusabban megfogalmazva: „sz@rt se látni abból, ami történik”, csak ha éppen jó pozícióban van minden. Ez kicsit béna megoldás, miért nem lehetett még 2-3, ötforintos LED-et a házba rakni?

Ami a nyomtatás minőségét illeti, az remek,

nagyon kevés a szálhiba, az artifactok – a nyomtatás hibáiból adódó „idegen elemek” – száma elenyésző, és mivel a 3D nyomtató hűti a tárgyat, ezért a szilárdulás is egyenletesebb, összességében szebb felületet alkot, mint az olcsóbb megoldások. A nyomtató elboldogul az alábbi anyagokkal: PLA, ABS, PETG, TPU, PA, PC, karbon és még néhány egyébbel, mi leginkább PLA-val dolgozunk. A fúvóka – nozzle – az úgynevezett „Unicorn” típusú, ami azt jelenti, hogy az acél-réz testben egy titánium ötvözetet helyeztek el, ami különösen hőálló, így a nyomtatófejet akár 300 Celsius fokig is fel lehet fűteni. Nem is fukarkodik a hővel a Creality K1C 3D, még a PLA-t is 220-on nyomta ki, pedig mi 190 körül szoktuk a másik Creality nyomtatónkkal. Az extruder kialakítása viszont egyedi, ahogyan a firmware is zárt – igaz, rootolható -, ez sem támogatja éppenséggel a moddingot.

Érdemes még néhány szót említeni a Creality K1C 3D nyomtató beépített kamerájáról. Ez eleinte valami eye candy funkciónak tűnik, pedig nagyon sok gyakorlati haszna van. Egyrészt lehet monitorozni távolról a folyamatot 720p-ben, lehet time-lapse videót készíteni vele, másrészt pedig az automatikus hibafelismerésnek ez az alapja. Ez azt jelenti, hogyha egy modellt a mágnesesen eltávolítható tárgyasztalon hagytok, akkor a nyomtató riaszt, hogy távolítások el azt, mielőtt az új munkafolyamat elkezdődne. Természetesen a Creality K1C 3D nyomtatót is felvértezték kifogyás elleni védelemmel, és áramszünet esetén is képes onnan folytatni a munkát, ahol az megszakadt, így nem kell a modellek nyomtatását újrakezdeni.

A Crealitynek van saját vágószoftvere Creality Print néven,

így nem kell a Cura, a Prusa, az Orca, a Bamboolab vagy valamelyik egyéb gyártó rendszerét használnotok. A Creality Print cloud login nélkül is megtalálta a hálózaton a Creality K1C 3D nyomtatót, és több adatot is tud kiolvasni a firmware-éből, mint a többi. Kár, hogy egy merő bughalmaz az egész, néha rosszul jelöli a tengelyeket, vagy nem lehet egyes adatokat felülírni, de olyan is volt, hogy a megadott hőmérséklet helyett visszarakott egy default értéket. Szerencsére általában fals pozitív dolgokat produkál, tehát ártani nem lehet vele, de azért idegesítő a béna működés.

Ezen az árszinten már említenem sem kellene, de természetesen fűtött és önszintező a tárgyasztal.

Ez utóbbit nagyon alaposan, viszont eléggé lassan csinálja, akár percekig is molyol vele, ami a rövid modellek esetében azért megdobja az elkészülési időt. A több órás nyomtatásoknál viszont semmit nem nyom a latba.

Van továbbá egy régebbi verzió, a Creality K1 – ez clusterbe is szervezhető -, amit a K1C szintjére lehet hozni upgrade kit-tel, amit ezen a linken értek el.