CIGA Design Series X Gorilla mechanikus óra teszt

A teljes képzavar a csomagolásnál is folytatódik, ugyanis a doboz remekül nézne ki, ha TMK Jóska a csomagoldában két reggeli csavaros kifli elfogyasztása után nem találta volna jó ötletnek az egész lelaminálását egy átlátszó fóliával. Ezt nagyjából úgy lehet eltávolítani a Gorilla kiszabadítása végett, mint ahogy puzzle-t szedtek szét: nehezen és sosincs vége.

Emiatt láthattok a képen mindenféle csillogó furcsaságot az egyébként nagyon minőségi papundekli rétegekből kialakított dobozon, ami teljessé teszi a zavart. Korábban birtokoltam egy Tissot PRC 200 karórát, ami ugyan nem mechanikus, de azért már nem az Aliexpress-nél beszerezhető – amúgy minőségi – Curren órák szintje, hanem egy igényesen kialakított, bőrszíjas ketyegő. A Tissot megadja a módját a tálalásnak: ellenállással nyíló doboz, órapárna, kis könyvecskék a „heritage” elméséléséhez, szóval megvan a lábról ledöntő körítés. Ilyet a CIGA Design Series X Gorilla mechanikus órája nem tud, viszont az óratest mellé ad két szíjat, egy nylonból szőtt légáteresztőt és egy szilikont.

Mire idáig eljutottam, azt hittem a CIGA Design Series X Gorilla mechanikus órája – remélem ti is érzitek, mennyire rossz volt ezt a félmondatot ennyiszer leírnom – olyan megmosolyogtató termék lesz, mint korábban a csillagokat is lehazudós, vérnyomásmérős Zeblaze órák és hasonlók, DE ÓRIÁSIT tévedtem. Hiába, a prekoncepció és a rossz tálalás még egy feketeöves tesztelőt is megtéveszthet ideig-óráig (bocs!), hiszen a CIGA egy remek ketyegőt hozott össze.

Ha csak az órát nézitek és teljesen elvonatkoztattok a marketingkörítéstől – ami valljuk be, nem könnyű -, egy nagyon príma terméket vehettek kézbe.

Élőben sokkal jobban néz ki a CIGA Design Series X Gorilla, mint a képeken, egy masszív, kiváló anyagokból építkező óratestre kell felpattintani a szabvány, 22 mm-es gyorsoldós szíjat. Ez egyben azt is jelenti, hogy arra cserélitek, amire akarjátok, de célszerű feketére, ha már a rozsdamentes acél – vagy egyes modelleknél titánium ötvözet – felületét feketére festették. Ezt töri meg helyenként a bronz felület, ami azt kell, hogy mondjam, nagyon jól néz ki. Az óratest elsőre elég nagynak tűnt, 44*46 mm-es és 90 gramm, de aztán mellécsaptam a társoldalunkon, a Reflekten, tesztelt Amazfit Balance-ot és nagyjából ugyanakkorák. „Hoppá-C”, ahogy egy volt osztálytársam mondta, nemcsak a telefonok nőttek meg, hanem az okos és nem okos órák is.

A CIGA Design órájának gyakorlatilag nincs lünettája – vagyis funkciógyűrűje -, a keret helyét  az óraváz elemei teszik ki.

Ezt fedi a zafírüveg tokozás, amire a gyártó azt állítja, hogy a Mohs féle, 10 elemből álló keménységi skálán 9-es.

Sajnos nem találtam meg a ” keménységi tesztekhez használt gyémántgyűrűmet”, de elvileg a 9-es keménységgel az üveget meg lehet karcolni, az acéllal meg szikrázik, tehát ez a bitang kemény kategória. Azért, ha rába**nék a kalapáccsal, fogadjunk, hogy betörne az üveg, viszont ha véletlenül nekicsapjátok az ajtófélfának, a fa húzza majd a rövidebbet. Az óratest 3 ATM-ig vízálló, akár zuhanyozhattok is benne, amíg nincs rajta bőr szíj.

Ami a kinézetét illet, az összehatás brutális.

Leszámítva az indokolatlan gorillát az oldalán, nagyon jól néz ki, minőségi hatást kelt, de nyilvánvalóan jól áll neki a távolság, jobb is távol tartani a műértő kezektől. Engem a Richard Mille órákra emlékeztet, akinek ez nem lenne meg, az itt nézegetheti az árakat. A számok közötti vessző nem a tizedesjegyet, hanem a nullákat jelöli, szóval érteném, ha innen jött volna az ötlet. Mindenkinek, akinek mutattam, az tetszett a leginkább, ahogy az órában mozognak a fogaskerekek, és hogy „Milyen jó, hogy bele lehet látni!”. Nos, igen, ezért hívják ezeket „skeleton” óráknak.

„Szia, uram, hány köves az órád?”, és hasonló kérdéseket kaphattok a műértő közönségtől, és az sem mindegy, hogy ki, hol és mikor gyártotta az óraszerkezetet, milyenek benne a fogaskerekek és a rugók, a csapágyak milyen drágakövekből vannak, és így tovább. Egy biztos, nem svájci, hanem házon belüli, hiszen a kódneve „CIGA CD-01”, tehát ne az ETA nevet keressétek, mint a legtöbb helvét ketyegő belsejében. Jobb, rosszabb, pontosabb? Fogalmam sincs, semmilyen információt nem találtam erre vonatkozóan, viszont

ha egyszer megáll, akkor felmerül a kérdés, hogy ki fogja ezt megjavítani, és honnan fog hozzá alkatrészt szerezni.

Gyanítom, a válasz az, hogy: senki és sehonnan.

A CIGA Design Series X Gorilla a működéshez szükséges kraftot mozgási energiából nyeri, amit a csuklótok forgása szolgáltat.

Ehhez az óra aljára beépítenek egy félkör alakú ingát – más néven rotort -, ami ellensúlyként leng. A szabadon mozgó fémdarab felhúz egy rugót, ami eltárolja a mozgási energiát, ami az időméréshez szükséges. Ez egy teljesen magától történő folyamat – ezért is hívják az ilyen szerkezeteket automata óráknak -, így az óra csak akkor tud lemerülni, ha nem mozog, hiszen ilyenkor nincs, ami a rugót megfeszítse. A drágább időmérőket óramozgató mechanikára szokták tenni éjszakára, ami a kézmozgásotokat utánozza, és „életben tartja” az órát.

A CIGA Design Series X Gorilla beállítása nagyon egyszerűen történik: ki kell húzni a koronát, beállítani a mutatókat a megfelelő helyre, majd visszatolni a mechanikát.

Elvileg akár 40 órán át is képes működni,

tehát picivel több, mint másfél naponként kell meglóbálnotok a szerkezetet és nagyjából tényleg ez a valós tartaléka a szerkezetnek. Persze azt sehonnan nem lehet tudni, meddig kell kalimpálni, illetve mennyire feszül a rugó, tehát jó kísérletezést kívánok mindenkinek.

Ami viszont zavart, hogy

semmilyen skála nincs az üveg alatt, így egyetlen pillantással nehéz leolvasni a pontos időt.

Mit pontos időt, néha az órát is elnéztem rajta, de azért a szerkezetben lévő vasakhoz lehet viszonyítani és egy idő után megszokható, mit kell referenciapontnak tekinteni. Naponta 15-30 másodpercet téved, ami, abból kiindulva, hogy néha mennyire rosszul olvastam le az időt a saját bénaságom miatt, nem tűnik soknak.

A végére pedig egy igaz eye candy funkció, amit imádtam a CIGA Design Series X Gorilla esetében:

sötétben egy X-et formázva foszforeszkál a váz, illetve a mutatók vége is.

Baromi jól néz ki, és nem túl arcba nyomulós, engem megvett, de azért ebből is látszik, hogy nem a hírességek fogják felvenni a Carnegie Hallba.