hirdetés

DJI Spark drón teszt

Apple-ebb az Apple-nél

teszt
DJI Spark drón teszt 1
írta: molcsa
2019-06-12

DJI Spark a piacot nagyjából 70%-ban uraló gyártó legkisebb, nem szénkefés modellje, amely tulajdonképpen felteszi a „polgári drónozás” i betűjére a pontot. Ha azt mondom, mindent tud, nem tévedek nagyot, pedig olyan funkciókkal is rendelkezik, amikre egy átlagember nem is gondol: stabilizált kamera, remek gesztusvezérlés, 720p élőkép, rendkívül stabil, GPS-es pozíciótartás, tárgyelkerülő és magasságtartó szenzorok, rendkívül kompakt méret, amelyről a kiváló hordozhatóság is tanúbizonyságot tesz. Nem nagyon van most ennél fejlettebb technológia, mindenkit meg fogunk győzni a teszt végére, hogy megéri az érte kért 161.000 forintot.

A rendeljkínait szerint

  • megbízhatóság: 10
  • design és anyagminőség: 8
  • felszereltség, funkciók: 10
  • ergonómia: 10
  • ár/érték arány: 6

8.8

Népítélet

n/a

Ehhez a termékhez még nem érkezett olvasói értékelés.

Légy te az első

DJI Spark kicsomagolása

Aki ismeri a „TLDR” angol rövidítést – aminek a jelentése: túl hosszú, nem olvasom el -, annak a megnyugtatására leírom az elején a lényeget: a termék kiváló, 5 csillag, nyugodtan vegyétek meg, szeretni fogjátok. Akik pedig az „in depth” elemzésre kíváncsiak, olvassanak tovább.

A DJI Spark két kiszerelésben vásárolható meg:

  • DJI Spark BNF
  • DJI Spark RTF, Fly More Combo

A kettő között a különbség az, hogy az elsőben a drón 1 db akkumulátorral, egy USB-s töltővel és kábellel, 6 db propellerrel és egy nagyon egyszerű tároló dobozzal érkezik. Ezzel szemben a „Fly More Combo” 2 db akkumulátort, 1 db, három telep megtáplálásra alkalmas multi töltőt, 8 db propellert, propellervédőket, hordtáskát, és egy távirányítót is magában foglal. A különbség elég nagy az utóbbi javára, egyrészt a 2 kilométeres hatótáv a távirányítós verzióra vonatkozik – FCC szabvány mellett -, másrészt a hordtáska, a plusz egy akkumulátor és a multi töltő bőven megéri a felárat, de erről majd a gyakorlati részben bővebben beszélek.

Mi az a gimbal?

A gimbal egy elektromotorokkal vezérelt stabilizátor. Funkciója, hogy a kameraképen jelentkező rázkódásokat és remegéseket eltüntesse. Legjellemzőbb a kettő, illetve a háromtengelyes variáns, előbbi oldalirányban szintben tartja a kamerát, míg utóbbi a fel-lemozgatásért felel, ezeket a tengelyeket hívják „roll”-nak és „tilt”-nek.
A háromtengelyes variáns a harmadik – pan – irányban is képes stabilizálni, illetve elmozdulni, a nagyobb DJI gépek – például a Mavic Pro – már ilyennel rendelkeznek. Sokszor ezek a rendszerek különböző automatizált mozgásokra – például pásztázás, tárgykövetés stb. – programozhatók.

Ami a minőséget illeti, elég lenne annyit mondanom, hogy ez egy DJI. A rossz anyagokat hírből sem ismeri, sorját, illesztési hibát nem találtam a terméken, a felhasznált matériák mind ellenálló, a funkcionalitáson túlmutató, dizájnelemként is működő egységes képet adnak ki. A fronton bújik meg a kéttengelyes, elektromotoros stabilizátorral felszerelt, 1080p 30 FPS kamera, fölötte az optikai szenzor, amely a tárgyelkerülésért is felel. A hason a magasságtartó szenzorpáros helyezkedik el, illetve az akkumulátor érintkező sínjeit fedezhetjük fel, ide kell bepattintatnunk az áramforrást.

A DJI Spark kifejezetten kicsi, mindössze 300 grammot nyom, 14,30×14,30×5,50 centiméter, és könnyedén elcsomagolhatjuk a hozzá adott táskába, ami mellé befér 3 db akkumulátor és a távirányító is, a rendeltetése is pont ez, hogy elvigyük magunkkal mindenhová. Okosan összerakott csomag, aminek az egyik kiemelkedő tulajdonsága a hordozhatóság, amit a laikusok is értékelni fognak.

 

A DJI Spark tesztje

A lenti sorokat annak tudatában írom, hogy amióta ezt a hobbit űzöm, szerintem már repültem 100 különböző típusú drónnal, aminek egy jelentős része épített gép volt, vagyis van némi összehasonlítási alapom. Egy biztos, hogy a funkciók ilyen szintű repertoárját, és ezt a működési kultúrát egyetlen konkurense sem tudta.

DJI Spark drón teszt 14

Az első dolog a kibontás után az akkumulátorok feltöltése, és itt fog fájni először a szíve azoknak, akik a BNF verziót választották, ugyanis a hagyományos töltővel a töltési idő 80 perc, míg a Fly More Combo állomásával ugyanez 45, de mivel egyszerre három áramforrást is tölthetünk, a fenti szűk másfél óra a teljes akku triót lefedi. Nem különösebben nehéz kitalálni, hogy 80 percre jut 3×15 perc repülési idő, ami kifejezetten jó aránynak tekinthető.

A fentieket követi a DJI GO applikáció letöltése, majd a termék regisztrálása. Ezt egy hosszabb frissítési procedúra követi, ami mind a távirányítót, mind a gépet magát érinti, ilyenkor többek között az itthoni repülőterek helyét, a szoftveres módosításokat és hasonlókat tölti le. Ezek automatizmusok, nem kell csinálnunk semmit, csak figyelni a folyamatábrát, és várni a katarzist adó első felszállás élményét.

Atti, P és S mód

Atti, vagyis Attitude módnak hívják azt az állapotot, amikor valamilyen okból kifolyólag nem képes a GPS-t használni – például túl felhős az ég vagy beltérben repülünk, vagyis csak az egyéb szenzorokra támaszkodik, illetve nem elérhetőek a speciális repülési módok sem.
P, vagyis position módnak hívják az összes olyan állapotot, amikor a gép nem S módban van. Ilyenkor az összes szenzor aktív, a gép arra törekszik, hogy minél kevésbé rángassa a képet és betöltse a „repülő kamera” funkciót, maximális sebessége 3 m/másodperc. Aktív a GPS és az összes szenzor is.
S, vagyis sport mód, ilyenkor a drón sokkal agresszívebben és gyorsabban reagál mindenre, maximális sebessége 50 km/óra, de a tárgyelkerülő szenzorokat kikapcsolja, vagyis ilyenkor neki tudunk menni az előttünk elhelyezkedő tárgyaknak.

Meglehetősen egyedi dolog, hogy a DJI Spark drónt háromféleképpen is lehet irányítani: gesztusokkal, mobiltelefonról és távirányítóról. Az utolsó esetet leszámítva a hatótávot limitálják 50 méter magasságban és 100 méter távolságban, vagyis nem repülhetünk el az eredeti 500 – az európai CE – és 2.000 méteres – az amerikai FCC – hatótávolságig. Ugye, hogy mégiscsak kell az a Fly More Combo és a távirányító? A gyakorlat egyébként azt mutatja, hogy ezek durva becslések, tiszta rálátással jártam már 400 méteren, de szakadtam meg 80 méternél is, egy sűrű erdő közepén.

A vezérlésért alapvetően a DJI GO applikáció felel, legalábbis a telefon és a távirányító használata esetén. A harmadik a gesztusvezérlés, amikor a drón a kézmozdulatainkat ismeri fel és követi azt. Érdemes nem ezzel kezdeni, hanem megismerni a hagyományos módokat, vagyis tüzetesebben átnézni az applikációt, ami egyébként nagyon intuitív, illetve minden használat előtt kérhetünk és kapunk is tájékoztatást arról, hogy melyik funkció mit csinál és hol található.

Az elénk táruló felületen a felső sáv felelős a fontos üzenetek megjelenítéséért, például gyengül az irányítási jel vagy túl erősen fúj a szél, és így tovább. Mellette a repülési adatokhoz elengedhetetlen GPS műholdak számát, a vételi jel erősségét és az akkumulátor töltöttségét láthatjuk százalékban, de ezt egy balról jobbra haladó, folyamatosan rövidülő zöld csíkon is nyomon követhetjük, ami az üzemidő dinamikus kijelzéséért felel.

Apropó stabilitás: a DJI Spark a GPS és a GLONASS rendszereit is képes használni helymeghatározásra, illetve a hasán elhelyezkedő, egyszerűen csak „vision positioning system”-nek nevezett rendszerrel tartani a magasságát. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a gép úgy „áll” a levegőben, mintha oda ragasztották volna, ilyen pontos rendszert még soha nem láttam, leszámítva persze az új DJI modelleket.

Jobb oldalon a kép- és videókészítésért felelős ikonokat láthatjuk, illetve a beállításokat, amelyben igen szabadon paraméterezhető minden, kezdve az EV értékektől, a zár sebességén át az ISO-ig, illetve lehetőségünk van a felvett anyagokat is visszajátszani. Bal oldalon a különböző repülési módokat láthatjuk, amelyek sorban az alábbiak: automatikus fel- és leszállás, visszatérés a startpontra, illetve az „advanced flight modes”-nak nevezett szekció, míg alatta a navigációs térkép és a gép iránya látható. Ha valamilyen egyéb behatás éri a masinát – túl közeli tárgy, nagy szél stb. – akkor erről egy külön, piros színnel kiemelve is kapunk értesítést.

Mit jelent az LVW és az RTH ?

LVW, vagyis „low voltage warning”-nak hívják a feszültség esés – vagyis az akkumulátor merülése – következtében beálló riasztást, ez először 30% körül lép életbe, amelyet a táv hanggal és üzenettel is jelez. A második alacsony feszültség szint elérésekor a drón automatikusan leszáll.
RTH-nak, vagyis „return to home”-nak nevezzük az automatikus visszatérést. Ez aktiválható szoftverből, gombról, illetve előre leprogramozott események alapján is bekövetkezhet, ilyen például a jel megszakadása, ekkor a drón visszatér a felszállási pontra.

Valójában nagyjából ugyanezeket a dolgokat tudjuk aktiválni a távirányítóról is, csak gombok és karok segítségével, illetve van még egy kapcsoló, a sportmód, ami az applikáció alapú irányításnál biztonsági okokból nem aktiválható. A DJI Spark alapvetően 6 kategóriába sorolja a működési módokat:

  • Normal, ez a szokásos irányítást jelenti
  • Quickshot, ez mindenféle „mozifilmes” effektet is tartalmazó videókészítést – mint például spirális távolodás, körözés stb. – foglal magában
  • TapFly, amikor a képernyőn kijelölt pozícióra száll vagy azt követi
  • ActiveTrack, ilyenkor tárgy vagy alakkövetésbe kezd a gép, ez egy fajta „follow me”, de annál intelligensebb
  • Tripod, szuper lassú módba vált a gép a jobb felvételek érdekében
  • Gesture, gesztusvezérlés, a kézmozdulatainkat követi a gép

A legtöbb módhoz először ki kell jelölnünk a célt, amin majd végrehajtjuk a rögzítési formát, ezt telefonunk kijelzőjén, az ujjunkkal zöld négyzetet húzva tehetjük meg.

Távirányító

A távirányítónál leginkább a gáz és irány karokat használtam, de természetesen az itt lévő gombokkal is aktiválhatjuk az applikációban fellehető funkciók nagy részét. Ahhoz, hogy kapcsolódjunk a távirányítóhoz, meg kell nyomnunk először röviden, majd hosszan a bekapcsoló gombot, majd WiFi-n csatlakozni hozzá. Ilyenkor a kontroller és a gép közötti linket már magától felépítik az eszközök, amennyiben párosítva vannak egymáshoz. Ehhez 3 másodpercig kell nyomnunk az akkumulátor gombot, illetve a táv oldalán a jobb alsó „customize”, az FN és a pause gombokat egyszerre, siker esetén a drón front LED-jei zöldre változnak.

A kontroller alsó részén helyezkedik el a kihajtható keret, amelybe okoseszközöket fogathatunk. Az antennákat ellentétes irányban, egyenesen fordítsuk ki, elvileg ekkor lesz a vétel a leghatékonyabb, de ez persze a gép helyzetétől is függ. A felső panelen láthatunk két gombot, a már említett szünetet, ami a levegőben megállítja a DJI Sparkot, illetve az FN-t – function -, ami egy szabadon definiálható lehetőséget fog aktiválni, pont úgy, mint az elején található jobb alsó.

A mobiltartó karokat széthajtva egy micro USB port tárul elénk, ezen keresztül tudjuk tölteni a távot, illetve csatlakoztatni a telefonunkat, amennyiben nem akarjuk használni a WiFi kapcsolatot, de ehhez kell egy OTG-s átalakító kábel, ami nem része a csomagnak.

Hogyan szálljunk le és fel a karok használatával?

Azért, hogy a kezdőknek ne kelljen a különböző kar kombinációkkal bajlódnia, gombra tették az automatikus le- és felszállás lehetőségét. Van azonban egy másik módja is, amivel aktiválni lehet a funkciókat: mindkét kar középre behúzása: beindítja a motorokat; mindkét kar szélre kihúzása: leállítja a motorokat; a bal oldali gázkar 0 állásba húzása és ott tartása: leszállás után leállítja az erőforrásokat

Van még egy fontos dolog, amit a távirányítóról érdemes mozgatni, ez pedig a gimbal vezérlése. A DJI Spark kéttengelyes stabilizátorral rendelkezik, ennek a döntési irányát tudjuk szabályozni 0 és 90 fok között, vagyis például felszállás közben lefele fordítva magunkra irányíthatjuk a kamerát. Ezt a bal vállon található tekerővel tehetjük meg, és az egyik kritikám pont itt fogalmazódott meg: sokszor túl gyorsan belerántottam az elkészült felvételekbe, hiszen a vezérlés megszokást és gyakorlatot igényel. De a DJI erre is gondolt, ugyanis a szoftverből ennek az érzékenysége is állítható.

A másik gond – bár ez nem a DJI Spark hibája – hogy a Xiaomi Redmi 4 telefonomnak napsütéses időben nem megfelelő a fényereje, ezért sokszor nehezen látható a 720p élőkép. Már csak ezért is érdemes megvenni a távirányítót tartalmazó Fly More Combot, mert ha a telefonon nem látjuk a virtuális irányító felületet, akkor a karokkal még mindig vissza tudjuk hozni a gépet, ha a helyzet esetleg azt kívánja.

Gesztusvezérlés

Ettől merőben eltér a gesztusvezérlés, amikor semmilyen közvetítő berendezést nem veszünk igénybe. Két módon kapcsolhatjuk be, az applikáció menüjéből vagy a drónt kézbe véve, duplán megnyomva az akkumulátor bekapcsoló gombját.

Nagyon fontos! Mielőtt aktiváljuk a gesztusvezérlést, tegyük fel a propellervédőket, győződjünk meg arról, hogy megfelelő terület áll rendelkezésünkre a mozdulatok és a repülés kivitelezésére, és figyeljünk arra, hogy ne veszélyeztessünk senkit.

A gesztusvezérlés lényege, hogy kizárólag kézmozdulatokkal irányítjuk a drónt, aminek első lépése az arcmintánk beolvasása, amit a fronton található optikai érzékelővel tesz meg, így kizárólag a mi utasításinkra fog hallgatni. Összesen 6 különböző kézmozdulatot ismer fel:

  • PalmLaunch és Land: fel-, illetve leszáll a tenyerünkbe
  • PalmControl: a függőlegesen kifeszített tenyerünk mozgását követi
  • Away and Follow: integetésre a drón eltávolodik, követni kezdi a mozgásunkat
  • Selfie: formáljunk képkeretet a kezeinkkel, mire a drón fényképet készít rólunk
  • Beckon: emeljük fel a kezeinket a vállunk fölé, ekkor a drón visszaszáll a tenyerünkbe
  • Record: elindítja a kamerát, ha 45 fokban feltartjuk az egyik kezünket

Az elkészült felvételeket ráadásul egyből szerkeszthetjük is a DJI GO appon keresztül.

DJI Spark drón teszt 21

A DJI Spark repülési és kamera képességei

Gondolom egyértelművé vált a cikk olvasása alapján, hogy a repülési karakterisztikáról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Elképesztően stabil pozíciótartás, nagyon finom manőverezés, a gép nem bólogat, nem billeg, a stabilizátornak hála pedig a képek rendkívül egyenletesek és finomak.

Egyetlen apróságra lettem figyelmes, ha kamerázás közben a gépet forgatjuk, akkor egy minimális húzódás látszik a videókon, oldalirányban. Érdekes dolog sport módba kapcsolni a drónt, cserébe a gép sokkal élénkebben reagál, illetve 50 km/óra sebességre lesz képes.

Mit jelent az FCC és CE szabvány?

FCC, vagyis Federal Communications Commission ügynökség által kiadott szabályozás szerint az eszközök teljesítmény maximális kibocsátása 1000 mW, a hasonló szabványt hívják CE-nek az Európai Unióban, azonban a teljesítményküszöb 100 mW. Ez egyben azt is jelenti, hogy a különböző értékek miatt az irányítási és képátviteli távolságok nem egyformák.

Szerencsére a különbség nem tízszeres, mert a hatótáv-kibocsátás teljesítmény aránya exponenciális, a Spark esetében a hatótáv három-négyszer is nagyobb lehet, ha FCC szabvány szerint működik.

A kamera egy 1/2.3 inch szenzorméretű, 12 Megapixel felbontású CMOS egység, 82 fokos FOV-val, f/2,6-os apertúra értékkel. A maximális videó felbontás 1080p 30 FPS, míg a képméret 12 MP, minőségre pedig a jobb akciókamerákkal vetekszik, azt leszámítva, hogy nem szemcsésedik a kép és a lencse sík, tehát semmilyen torzító hatás nem látszik. Én kifejezetten jónak találtam a készített képeket, igaz, ezek 4:3 arányúak, ellentétben a videókkal, amelyek 16:9-ben pompáznak. Érdekes ez az eltérés, de együtt lehet vele élni.

A képeket is kifejezetten jóra értékelem, bár az tény, hogy jobb, ha mi magunk igazítunk a fénymérésen, ezt kamera módban a képernyő közepének megnyomásával tehetjük meg. Szerencsére a képalkotó gyorsan alkalmazkodik, szépen helyrebillentve a színeket, amik alapból szépek, az ég nem tintakép és a kontúrok is elég jól látszanak, ráadásul kiégésre sem hajlamos. Ellenben a nagyon hirtelen fényviszony változásokkal nem tud mit kezdeni, például a tűző nap ellenfényben+várfal kombináció betesz neki.

A hatótáv papíron 500 méter, ha nincs akadály és jó a rálátás, 400 méteren jártam már a géppel, de a 720p FPV kép 200 méter körül kezd el szaggatni, és 300 körül megy el, pedig itt még bőven volt irányítás. A repülési idő az 1.480 mAh-s akkumulátorral maximálisan 16 perc, 15-öt már én is hoztam ki belőle, tehát szélcsendes időben ez teljesen reális lehet.

Összegzés

Nem nagyon tudok negatív dolgot mondani a DJI Spark drónnal kapcsolatban, annyira tökéletes, minden értelemben. A cég nagyon jól pozicionálta gyakorlatilag az összes modelljét, így van ez a Sparkkal is. Remek 1080p kamera, elképesztően érdekes funkciók, megannyi szoftveres beállítás, jó FPV kép, hihetetlen stabilitás, remek anyaghasználat és sokkal nagyobb tudás, mint amire alapból gondolnánk.

Persze nem mondom, hogy a drágább modelleknek nincs létjogosultságuk, hiszen a nagyobb felbontású kamera, a hosszabb hatótáv, a jelentős üzemidő növekedés és az extra szenzorozottság megéri a plusz pénzt, de egy átlagembernek tökéletes választás a DJI Spark. Nemcsak a mindennapokra, de olyan aktivitáshoz is, ahol az eszközt hordozni kell. Én személy szerint a 161.000 forintos Fly More Combot javaslom megvásárlásra a plusz akkumulátor, a távirányító – nagyobb hatótáv – és a remek hordtáska miatt, de az alapverzió sem megvetendő választás, főleg, hogy most csak 95.000 forintba kerül, ami bomba árnak számít. Akinek pedig sok ez az összeg, az válassza a sokkal olcsóbb Hubsan H501 S-t.

Pro

  • DJI minőség
  • Számtalan cinematic mód
  • Úgy áll a levegőben, mint a cövek
  • Kiváló applikáció

Kontra

  • Drága, de a minőséget meg kell fizetni
  • Kicsi hatótáv CE módban

hirdetés