H508 autós multimédiás lejátszó teszt

• egy autós multimédiás lejátszóhoz képest hatalmas kijelzőt
• egy ehhez tartozó konzolt, ragasztócsíkkal együtt
• egy rövid, mégis részletes használati útmutatót
• egy szivargyújtós tápkábelt
• illetve egy 3,5 mm-es jack-jack kábelt, pontosabban sztereó audiokábelt

Tolatókamera ehhez a modellhez nem tartozik, viszont a H808D típusú nagytesójához igen, ami szintén a Ranvee és az AliExpress kínálatából megrendelhető, körülbelül 5000 forinttal drágábban.

A dobozban rejlő IPS kijelző nem kicsi, 11,26 colos és 1920×720 pixel felbontású,

ami egy fokkal ígéretesebb, mint a nemrég letesztelt Tuerbb B5 1024×600 pixeles kijelzője. A jelenlegi tesztalanyt IN-CELL technológia és 2.5D laminált üveg jellemzi – mindkettő olyan kialakítási megoldás, ami a kijelzőt az átlagoshoz képest vékonyabbá, esztétikusabbá és érzékenyebbé teszi felhasználói élmény szempontjából. Az IN-CELL technológia egy kijelzőgyártási megoldás, amelynél az érintésérzékelő réteget közvetlenül a kijelző panelbe építik be. Ez szemben áll a hagyományos ON-CELL vagy külön rétegű megoldásokkal, ahol az érintőpanel csak „rá van téve” a kijelzőre. Ebből kifolyólag a H508 előnye, hogy

• vékonyabb és könnyebb, mert ugye kevesebb réteg van benne
• jobb a képi megjelenése, vagyis élénkebb és élesebb
• illetve a megszokottnál gyorsabb az érintésreakciója

Röviden összefoglalva: A H508 nemcsak jól néz ki, de gyorsan és pontosan reagál az érintésre. A 2.5D üveg pedig azt jelenti, hogy lapos a közepén, de a szélein enyhén lekerekített. Éppen annyira, hogy kellemes legyen a tapintása és ne legyen éles a széle. Az üveget optikailag hozzáragasztják a kijelzőhöz, így nincs levegőréteg köztük. Előnyei közé tartozik a jobb kontraszt, a kevesebb tükröződés és a nagyobb strapabírás. Nézzük, hogy milyen a mindennapi használat során!

Ha nosztalgiázni támad kedved vagy még mindig így gyűjtöd a kedvenc zenéidet, akkor egy MicroSD (TF) kártyát szintén beledughatsz, mert 16-128 GB-ig támogatja a tesztalany. Az áramot szivargyújtón keresztül kapja, ehhez kell a Type-C csatlakozó. A vezeték nélküli kapcsolatokért egyfelől a 2,4 és 5 GHz-es Wi-Fi, másfelől pedig a Bluetooth 5.0 felel. Mindegy, hogy zenét hallgatsz vagy kihangosítva telefonálsz, a kapcsolat mindig stabil, problémamentes. Apropó, zenehallgatás: a H508 burkolata alatt egy 4 watt teljesítményű hangszóró rejlik, ami önállóan felel a muzsikáért, ha nincs az autódban jack csatlakozó. Emiatt lehetne ez sokkal jobb vagy legalább 5 watt teljesítményű, hogy azt írhassam: pont annyit tud, mint a legtöbb projektor hangszórója, amik általában 5 wattosak, de sajnos nem. Maradjunk annyiban, hogy

nem ezen keresztül fogod a kedvenceidet hallgatni,

mert ennél még az is hatékonyabb lenne hangzás szempontjából, ha simán csak telefonról üvöltetnéd a zenét.

A H508 főmenüje első ránézésre kicsit olyan, mint egy iPhone kezdőképenyője, ami tele van ikonok és widgetek sokaságával. Itt egyből látni a dátumot és az időt, illetve egyetlen gombnyomásra (pontosabban érintésre) elérhető a zene, a rádió, a navigáció és az előbb említett memóriakártyán lévő tartalom szintén, valamint a PhoneLink opció. Ez utóbbi szükséges hozzá, hogy a telefonod legfőbb funkciói megjelenjenek a H508 képernyőjén, akár almás, akár androidos készülékkel rendelkezel. Ezért adott a Carplay és az Android Auto rendszer, mert

így minden fontos alkalmazás szem előtt lesz még vezetés közben is, biztonságos formában, például Waze, YouTube Music és hasonlók.

iPhone esetében Bluetooth-ra és a Wi-Fi-re ugyanúgy szükség lesz a párosításhoz, viszont Android esetében nemcsak a Bluetooth kell, hanem az Android auto nevű applikáció a Google Play Áruházból.

A H508 legfontosabb funkciói között nemcsak a CarPlay és az Android Auto szerepel, hanem az AirPlay Link is, ami egy iPhone képernyőjének a teljes tükrözését takarja. Ehhez szintén Bluetooth és Wi-Fi kell, viszont ennek a módnak két hátránya is van. Egyfelől a legtöbb applikáció csak álló nézetben használható már alapból a telefonon is, nem pedig fektetve, de ez alól kivételt élvez például a YouTube, viszont a zenehallgatásnak van ennél egyszerűbb módja. Másfelől hiába van a tükrözés, a H508-ról ilyenkor nem tudod irányítani az iPhone-odat. Ezeknek fényében nem tudsz több, mint 11 colon, kényelmesen végiglapozni egy Lidl akciós újságot, pedig milyen jó is lehetne ez a hölgyeknek az anyósülésről.

Ennél viszont jóval nagyobb probléma a kütyü elektronikai kínja, ami gyakorlatilag az egész használati élményt hazavághatja – persze attól függően, hogy milyen autóba teszed be.

Először egy 1990-es Peugeot 309 volt a tesztalany, ami szépen fogalmazva nem mai csirke, így nem voltam meglepődve attól, amit a H508 produkált. Konkrétan olyan szinten felerősödött a belső, fémes sípolása, hogy a zenehallgatás élménye leginkább egy fogorvosi váró hangulatát idézte, ráadásul a szivargyújtó és a jack csatlakozó együttes használata ezt csak felerősítette. A következő tesztalany egy 2005 körüli Honda Jazz volt, amiben jack csatlakozó ugyan nem volt, tehát a kütyü 4 wattos hangszórója felelt a zenéért, de a fémes sípolás itt is még félig-meddig hallható volt. Az utolsó tesztalanyban, ami egy 2009-es B6 Passat volt, ez a zaj már bőven elfogadhatóra csökkent, csupán akkor lehetett hallani, ha közel hajoltál a lejátszóhoz. Tehát a tanulság? A H508 azokhoz a régi, pofonegyszerű autókhoz lenne leginkább hasznos, amelyek még közel sem rendelkeznek modern fejegységgel – mégis pont ezekben produkálja a legnagyobb zajt. Aki viszont egy 2010 utáni kocsiban ül, annak már nagyobb eséllyel van egy valamire való lejátszója, tehát nem feltétlenül lesz szüksége ilyen univerzális csodára, tisztelet a kivételnek. Kár érte, mert az ötlet jó, csak a kivitelezés nem bírja a valóságot.