Titan Army P2712V gamer monitor teszt

A P2712V beüzemelése egyáltalán nem bonyolult. A talpat és az állványt kell egymásba rögzíteni, végül ráilleszteni a kijelzőt, tehát tényleg néhány perc az egész. Egy monitorcserénél az mindig sokkal több idő, hogy akkor már letakarítod az asztalt meg a kábelmenedzsmentet is birizgálod egy kicsit, plusz a korábbi monitort óvatosan elcsomagolod.

A P2712V pontosan annyira ergonomikus, amennyire szerintem az összes gamer monitor lehetne.

A magassága 100 milliméterig állítható, illetve dönthető előre és hátra -5 és +20 fok között, szépen fokozatmentesen, valamint elforgatható álló (pivot) módba, amin jóval kényelmesebb egy részletes Excel táblázat pásztázása. A monitor talpa elég sok helyet elfoglal az asztalon, ami számomra mindig is egy idegesítő jelenség volt, ezért, aki hasonlóan érez, annak a monitor hátoldalán lévő, 100×100 milliméteres VESA szabványos furatkiosztást szoktam ajánlani – ezzel a kijelző mehet fel a falra vagy egy monitorkarra.

A kijelző anyaghasználata a dizájnhoz hasonlóan nem ámulatba ejtő,

de még mindig azt vallom, hogy ennél már rosszabbat is dobott piacra a gyártó. Csatlakozókból az alapok kerültek a P2712V-re: az elmaradhatatlan tápcsatlakozó, 2 darab HDMI 2.1, ugyanennyi DisplayPort 1.4 és egy 3,5 milliméteres jack port zárja a sort.

A monitor jobb alsó sarkánál 5 darab gombot találsz, amikkel a kijelző menüjében lehet matatni. Szokás szerint jobb lenne egy joystick, ugyanis csak két beállítási lehetőség van gyorsgombra kirakva: egyik a fényerő, ami már 50%-on is teljesen jó beszűrődő napfény mellett, ha dolgozol, ha játszol. A másik pedig az „AI Dual mode”, ami egy felbontáshoz és képfrissítési gyakorisághoz köthető, gyors beállítási opció, de erre picit lentebb kitérek.

A monitor menüjében viszont annyi mindent találni, hogy a lehetőségek szinte sosem érnek véget.

Egy jó 20 percre könnyű benne elveszni, amíg a saját igényeidre szabod, ugyanis van mindenféle képmód, egészen pontosan 12 darab, de az alapok sem hiányoznak, mint például kontraszt, élesség és hasonlók. Adott az alacsony kékfény mód is, ami egy sárgás filter segítségével védi a szemeidet, akár túlórázol, akár kockulós maratont tartasz. A monitor számos, játékosokat segítő opciókat szintén kínál, ilyen például a célkereszt, a stopper, a nagyító mód és hasonlók.

Sokkal izgalmasabb a felbontása, ami 4K, tehát 3840×2160 pixel, így nem kérdés, hogy a P2712V gyönyörű képet ad.

Azért azt minden gamer tudja, hogy kompetitív játékra ezek eléggé luxus számok, leginkább a hardver miatt. Ekkora felbontás mellett a monitor 160 Hz képfrissítésre képes, ami elég baráti, de ez még tovább fokozható, ha valakinek kevés lenne: a korábban említett dual módnak köszönhetően egyetlen egy gombnyomásra (jó, inkább háromra) átállítható Full HD felbontásra, azaz 1920×1080 pixelre, ahol már 320 Hz-es képfrissítés fogad. Ha mindezt elbírja a videókártyád, akkor valószínűleg szemmel látható különbséget fogsz tapasztalni. Nyilván a felbontást és a képfrissítést külön-külön szintén állítgathatod, de ez a gyors váltás ideális, ha filmnézés után rögtön játékba kezdenél.

A P2712V kontrasztaránya 1000:1, ami a klasszikus igénytelensége az IPS paneleknek, de a rengeteg beállítási lehetőségnek köszönhetően szerintem ez egy kiküszöbölhető probléma. Egyébként

a monitor színmegjelenítés terén kifejezetten erős, ugyanis az általa demonstrált színek nagyon közel vannak a valósághoz,

így nemcsak játékra, hanem tartalomkészítésre is ideális, például fotós, videós vagy grafikai munkákhoz. Ezt a 135%-os sRGB és 95%-os DCI-P3 színlefedettség igazolja, amik azt jelentik, hogy a kijelző a megszokottnál több árnyalatot tud megjeleníteni, így a kép éles és kellően mély hatású lesz. Az 1,07 milliárd szín gondoskodik arról, hogy a képek és videók gazdag tónusvilággal, látványos részletekkel jelenjenek meg, úgyhogy szórakozásnál és munkánál egyaránt életteli, pontos képet ad, kompromisszumok nélkül.

Rendelkezik HDR400 tanúsítvánnyal, ami azt jelenti, hogy magasabb fényerőre képes, mint egy hagyományos SDR kijelző – ennek az a gyakorlati hatása, hogy a világos részek fényesebbek, a sötét és világos területek közti különbség pedig látványosabb, így összességében a kép ismét dicsérhető: kellően kontrasztos és részletgazdag. Ettől néhány játék és film vizuálisan ütősebb, mert „mozisabb” hatást keltenek, bár ezt fontos a helyén kezelni, mivel a HDR400 belépőszintű HDR, nem pedig arról van szó, hogy ég és föld a különbség egy csúcskategóriás HDR monitorhoz képest.

A P2712V papíron támogatja az Adaptive Sync technológiát, ami a valóságban azt jelenti, hogy a monitor képfrissítése igazodik a videókártya által kiadott képkockák számához. Ennek a gyakorlati haszna az, hogy eltűnik a képtörés (screen tearing) és csökken a szaggatás, a mozgás pedig folyamatosabb lesz, különösen játék közben. Ehhez megfelelő hardver is szükséges, de szerencsére

a játék élményén a különböző gamer funkciók is rengeteget tudnak emelni.

Ilyen például a magnifier mode avagy nagyító mód, ami a célkereszt környékét kinagyítva kiteszi a jobb felső sarokba, hogy a messzebb lévő célpontokat is jól lásd. Nyilván egy pörgős, kompetitív játéknál nem életszerű a használata, mert ott nem lesz időd nézegetni, de lövöldözős címeknél jól jön. Van még stopper, többféle formájú és színű célkereszt és sok más.

A gyártó ígérete alapján a monitor támogatja a PIP (picture in picture) és a PBP (picture by picture) módokat, tehát a P2712V elméletileg képes két külön jelforrás megjelenítésére. PIP esetén az egyik forrást láthatod a teljes képernyőn, a másik pedig egy kisebb ablakban jelenik meg. Ez azoknak az elvetemült játékosoknak való, akik egyszerre játszanak és néznek mellette filmet vagy YouTube Reels videókat, míg a PBP esetén a kijelző két részre oszlik és mindkét bemenet egyszerre, egymás mellett látszik, ami például munka közben nagy segítség.