Titan Army C27A1H gamer monitor teszt

A monitor anyaghasználatától nem voltam elájulva, de még így is fényévekkel jobb, mint a P2510S PLUS modellé, amit szintén a Titan Army dobott piacra. A dizájnja a legtöbb monitorhoz hasonlóan fekete színű, így nem nehéz beilleszteni egy gamer setupba. 3 oldalán is annyira vékony a kávája, hogy a gyártó keret nélküli kialakításként hivatkozik rá, kisebb-nagyobb túlzással. A jól megszokott, zöld színű Titan Army felirattal többet már nem találkozunk az alsó káván, ugyanis azt leváltotta a márka visszafogott logója.

A monitor hátulján némi piros színű LED fény kapott helyet, ami sejtelmesen megvilágítja mögötte a falat, de tényleg csak nagyon visszafogott módon. Most jönne az a rész, hogy a C27A1H többféleképpen állítható és ez mennyire szuper, de hazudnék, mert azon kívül, hogy -5 és +5 fok között előre/hátra dönthető, semmit nem lehet vele csinálni.

A legfájóbb az, hogy még a magassága sem állítható, pedig az nagyon kellene.

Csatlakozókból az alapok kerültek a C27A1H-ra (természetesen a tápcsatlakozón felül): 2 darab 2.0-s HDMI, ugyanennyi 1.4-es DisplayPort és végezetül egy 3,5 milliméteres jack port zárja a sort. A menüben, ahol rengeteg beállítási lehetőség és mód vár 5 gomb segítségével tudsz lépkedni, amit utálok, mert egyetlen egy joystick nagyban leegyszerűsítené a dolgot. Nézzük tovább!

Az 1500R ív épp eléggé hajlított ahhoz, hogy a képernyő szélei közelebb kerüljenek a felhasználó szemeihez, így egységesebb lesz a távolság, kevésbé fárad a szemed és jobban „körülölel” a kép. Játék közben a világ egy kicsit befelé dől – pont annyira, hogy magával ragadjon, de még ne legyen zavaró vagy természetellenes.

A C27A1H-ban egy HVA panel dolgozik – ez a VA technológia modernebb változata, mert mély feketét és jó kontrasztot kínál, vagyis a sötét jelenetek nem mosódnak össze, hanem tényleg sötétek maradnak és ezt a 4000:1 kontrasztarány is alátámasztja. A panel betekintési szöge 178 fokos, tehát oldalról vagy felülről nézve sem torzul a kép. A felbontás 1920×1080 pixel, vagyis Full HD, ehhez pedig 81 PPI pixelsűrűség társul. A képernyő klasszikus, 16:9-es képarányú, vagyis pontosan azt az elrendezést adja vissza, amit a játékok és filmek túlnyomó többsége alapból használ. Ha valakinek sok a 27 col, amit egyébként kétlek, de mégis inkább kisebb térben vagy közelebbről nézné a monitort, akkor érdemes lecsekkolni a C27A1H „kistesóját”, ami a C24A1H elnevezést kapta. Ebből már sejthető, hogy ennek 24 (pontosabban 23,6) col a képátlója, viszont minden másban nagyon hasonlít a tesztalanyra.

A Titan Army C27A1H színvilága kifejezetten erős a kategóriájához képest. Az sRGB lefedettsége 125%-os,

ami azt jelenti, hogy több árnyalatot tud megjeleníteni, mint amit a hagyományos sRGB szabvány elvár. Magyarul: élénk pirosakra, mély zöldekre és telt kékekre számíthatsz, egyáltalán nem kapsz fakó képet. Ehhez jön még az 1,07 milliárd megjeleníthető szín, ami már a profi kijelzők világa.

A monitor fényereje 350 nit, ami ugyan kevés ahhoz, hogy a verőfényes napsütéssel versenyezzen, de nap közben azért kellően látható és játék közben nem vész el semmi a sötétebb jelenetekben sem. A 350 nit miatt a monitor HDR10 támogatása nem egyenlő a csúcskategóriás HDR-rel, inkább csak egy látványra finoman felturbózott élménynek számít.

A panel menüjében több előre beállított üzemmódból tudsz válogatni, amik sokat segítenek, ha nem akarsz kézzel pepecselni a képi beállításokkal

(színhőmérséklet és hasonlók), főleg, hogy az 5 gomb használata nem túl kényelmes. Ahogy korábban már említettem, egy joystick előnyösebb lenne. Van olvasó mód, ami visszaveszi a fényerőt és a kontrasztot, hogy ne fáradjon el a szemed, a film mód viszont emeli a fényerőt és lágyítja a tónusokat. A klasszikus alacsony kékfény-kibocsátású mód szintén adott, ami olyan, mintha egy sárgás filtert ráhúznál az egész kijelzőre és ez a hosszabb esti használat során kíméli a szemedet.

A C27A1H igazi ütőkártyája a 300 Hz-es képfrissítési gyakoriság és az 1 ms GTG válaszidő párosa.

A mozgás teljesen sima, nincs elmosódás vagy csíkozódás, de ehhez persze egy erős videókártya is kell, ami képes magas FPS-t kiadni magából, különben a monitor nem tudja kihasználni a 300 Hz-et, nekem is csak 240 Hz jött össze. Ezen felül még a megfelelő csatlakozás is fontos: ezt nem a 2.0-s HDMI csatlakozó fogja kiszolgálni, hanem a DisplayPort 1.4, mert csak azon tud átmenni ilyen tempó és adatmennyiség. A tesztalany játék közben nemcsak gyors, hanem stabil is, amit az Adaptive Sync technológia biztosít. Ennek az a lényege, hogy a monitor képfrissítése igazodik a videókártya teljesítményéhez, így eltűnik a szakadozás (tearing) és nincs akadozó, rángató mozgás. A játék egyszerűen simább és természetesebb lesz.

A monitor számos extra funkciót is kínál a játékosoknak.

Például tehetsz egy fix célkeresztet a képernyő közepére, de az időzítő vagy stopper segítségével indíthatsz visszaszámlálást vagy megmérheted, mennyi ideje tart az adott meccs/küldetés. A Refresh Rate élőben mutatja, hogy hány Hertz-en fut éppen a monitor, mint ahogyan a képeken láthatod, a Hawk-eye Zoom pedig a kép középső részét tudja felnagyítani, hogy jobban lásd az apró részleteket, főleg sötét jeleneteknél, de a felsorolást még lehetne folytatni. Végezetül a monitor támogatja a PIP (kép a képben) és a PBP (osztott képernyő) módokat is, amelyekkel egyszerre tudsz megjeleníteni két külön forrást egyetlen kijelzőn.