Mowrator S1 távirányítós fűnyíró teszt

A távirányíthatóság pedig olyan kényelemmel kecsegtetett, amiről álmodni sem mertem.

Kicsomagolás és összeszerelés: így érkezik a Mowrator S1

Németországi lerakata van a gyártónak, így a rendeléstől számítva pár nap alatt már birtokba is vehettem a gépet. Egy raklapon érkezik, 95 kilós összsúllyal, tehát fel kell készülni az érkezésére. Maga a gép egyébként 52 kilogramm akkumulátor nélkül, a nagyobbik (18 Ah-s) aksi pedig 9,5 kilogrammot nyom, így a menetkész tömeg 60 kg felett van. Bár ez soknak hangzik, a gép egyáltalán nem kezelhetetlen, pláne ha arra gondolunk, hogy egy dobkasza sokkal nehezebb és robusztusabb.

Nem egy nagy történet összerakni, szerencsére könnyebb, mint egy közepes Legót. Minden teljesen egyértelmű, de van quick guide is, ami végigvezet a különböző lépéseken. Magát a gépet ki kell emelni a dobozból, fel kell szerelni rá a hátsó fedlapot, opcionálisan a fűgyűjtő kosarat, illetve a kerekeket, és nagyjából ennyi, máris mehet vele a csapatás. Az akkumulátor feltöltve érkezik, így erre sem kell várni, de nyilván érdemes első használat előtt az akkut és a kontrollert is teletölteni.

A kerekek felszerelése azért mókás, mert nagyon kis imbuszcsavarokkal kell ezt megtenni. Ilyen kicsi bitfejem nem is volt, így nem tudtam csavarbehajtót használni, a gyártó viszont mellékelt szerszámot a dobozban. Ha lett volna megfelelő bitfejem, a kerekek felszerelése pillanatok műve lett volna. A kerék témáról még érdemes ellamentálni egy sort. Többféle verzióban kapható a gép, az olcsóbbak csak sima terepgumit kapnak, hozzám viszont az egyik legerősebb kiadás érkezett. Ehhez deformálható kerekek járnak, amiket külön dobozban küldenek. Ezek extrém bütykösek, és ahhoz kellenek, hogy a durva lejtőket is megmássza a fűnyíró. Én elkövettem azt a hibát, hogy beüzemelés után viszonylag szép füvön próbáltam ki. Ahogy fordult – nagyjából, mint egy tank –, úgy kitaposta a füvet ezekkel a kerekekkel, hogy „öröm” volt nézni. Ezek a gumik nem gyepre valók.

Viszont egy helyben is képes fordulni a monstrum.

Távirányító, applikációmentesség és a Mowrator S1 okos szenzorai

Az összeállítás után rögtön kivittem terepre. Csak egy picit néztem utána, hogy mégis hogyan kell irányítani, de a dolog rendkívül intuitív. A távvezérlőt elvileg egy ex-DJI mérnök tervezte, nem tudom, ez mennyire igaz, de alapvetően nagyon jól sikerült. Két joystick található rajta, amiknek a funkciója programozható. Lehet úgy irányítani, hogy az egyikkel előre-hátra, a másikkal jobbra-balra megyünk, de beállítható minden egyetlen karra is.

Sokan keresnék a telefonos applikációt, de ennél a távirányítós fűnyírónál ez is a koncepció része: nincs app, nincs GPS, RTK vagy egyéb kutyafüle, csak a színtiszta RC (távirányítás). A telefonos összeköttetés kizárólag a firmware-frissítéshez kell. Ez a faék egyszerűség pedig sok szempontból hatalmas előny.

Középen található egy érintőképernyő, ahol a különböző beállításokat látjuk, illetve a szenzorok adatait. Beállítható a gyorsulás sebessége, a távvezérlő reakcióideje, és a biztonsági funkciók. Alapvetően a fűnyíró tele van pakolva szenzorokkal. Néz maga elé és maga mellé is; ha akadályt lát, leáll. Az ultrahangos szenzorok úgy működnek, mint az autók parkolóradarjai. Ha a gép mégse venné észre az akadályt, a masszív első lökhárítóban lévő fizikai ütközésérzékelő állítja meg. A rendszer giroszkóppal és gyorsulásmérővel folyamatosan figyeli a dőlésszöget is: 45-50 fokot simán bír, de ha ennél tovább dőlne, automatikusan leáll, nehogy felboruljon. Egyszer majdnem sikerült felborítanom, de ez a funkció megmentette. Emelésérzékelőt is tettek bele, tehát ha fennakad vagy valaki felemeli, azonnal leáll a vágás.

Ezek a biztonsági funkciók szuperek, de – ami a legjobb feature – ki is kapcsolhatók! Amikor nagyon durva terepre, fás-szárú gazos részre (magyarul: dzsindzsába) vittem, eleinte folyamatosan leállt, mert megijedt a növényzettől vagy attól, hogy túl messzire mentem tőle. Miután kikapcsoltam az akadályérzékelést, a gép onnantól kezdve mindenen átment – de ilyenkor résen kell lenni, mert te vagy az egyetlen, aki megállíthatja, nehogy kárt tegyen magában. A kontrolleren egyébként van egy nagy fém vészleállító gomb, illetve a gépen magán is találhatók ipari biztonsági kapcsolók.

Egyetlen negatívum a kontrollerrel kapcsolatban: a joystickek végei rücskös fémből készültek, így egy-két órás folyamatos nyomogatás után is megfájdul tőlük az ember ujjbegye. Egy kis szilikon sapka sokat dobna a komforton.

Vágási teljesítmény, magasságállítás és a Mowrator S1 karbantartása

Az 53 centiméteres vágószélesség miatt nem ez a világ leghaladósabb gépe. Bár a sebességet durván magasra is lehet állítani, érdemesebb lassabban menni, mert akkor szebben vág, és sokkal több magoncot metsz el már az első átmenéskor. A vágási magasság 5 fokozatban állítható, 3,8 és 10,9 cm között, ami bőségesen elegendő a különböző terepviszonyokhoz.

Hol megy el a gép? Lényegében mindenhol. A 119%-os lejtőt megmászó verzió járt nálam (ez átszámítva 50 fokot jelent), és zokszó nélkül felment az óriási emelkedőimen is. Bár ujjnyi fás szárú növényeket már nem vág el tökéletesen (nem is erre termett), a legdurvább gazt is öröm nézni, ahogy felfalja. Lassabb vele a haladás, mint egy fűkaszával, de cserébe az árnyékból is dolgozhatsz, és ott is elmegy, ahol egy tologatós fűnyíró el sem indulna.

A munka végeztével a karbantartás és a tisztítás sem ördöngösség. A vágóasztalon található egy slag bemenet (mosócsatlakozó), amivel kényelmesen kimosható a burkolat alatti rész, nem árt neki a víz. A dekk és az akkumulátor közé szorult fűnyesedéket és port pedig egyszerűen egy légfúvóval (lombfúvóval) érdemes alaposan kifújni.

Alkatrészellátás szempontjából a Mowrator kiválóan áll (pengék, csavarok, kerekek mind pótolhatók), viszont mivel ez egy niche termék, a kiegészítők horror áron mennek. Egy nagyobb pótakku 1500 euró, a kontroller 600 euró, a deformálható kerekek párosával 360 eurót kóstálnak. A support viszont meglepően segítőkész: 2 év garancia jár a gépre, és ha valami elromlik, inkább elküldik az alkatrészt és egy videót a cseréről, hogy ne kelljen az egész 60 kilós gépet visszapostázni Németországba.

Elektromos gép lévén a szerelése sem atomfizika.

Gyakran Ismételt Kérdések

Hogyan érkezik a Mowrator S1, és nehéz-e összeszerelni?

A gyártónak németországi lerakata van, így a rendeléstől számítva pár nap alatt megérkezik a gép – viszont egy raklapon, 95 kilós összsúllyal, tehát erre fel kell készülni. Maga a fűnyíró akkumulátor nélkül 52 kilogramm, a nagyobbik, 18 Ah-s aksi pedig további 9,5 kilót nyom, így a menetkész tömeg 60 kg felett van. Az összerakás ehhez képest könnyebb, mint egy közepes Lego: a hátsó fedlapot, opcionálisan a fűgyűjtő kosarat és a kerekeket kell felszerelni, mindehhez pedig quick guide is jár. A kerekek apró imbuszcsavarjaihoz a gyártó szerszámot is mellékel, az akkumulátor pedig feltöltve érkezik.

Használható szép, ápolt gyepen is?

Erősen megfontolandó, legalábbis a legerősebb kiadással. Ahhoz ugyanis extrém bütykös, deformálható kerekek járnak, amik pont azért ilyenek, hogy a durva lejtőket is megmássza a gép – szép füvön viszont fordulás közben, tankszerű mozgással simán kikapja a gyepet. Ezek a gumik egyszerűen nem gyepre valók. Az olcsóbb változatokhoz sima terepgumi jár, ami ebből a szempontból barátságosabb, de a Mowrator S1 alapvetően nem az ápolt pázsit, hanem a gazos, lejtős, elhanyagolt terület gépe.

Hány motor hajtja, és mi történik, ha kőbe ütközik a kés?

Az összkerekes modellnél mind a négy keréknél külön agymotor dolgozik, és mivel a rendszer ezeket egyenként vezérli, a gép egy helyben is meg tud fordulni. Ezen felül van benne még egy motor, ami kizárólag a kést hajtja, ráadásul mindkét irányba képes forogni. A tengely elgörbülésétől nem kell tartani: egy benzines gépnél a lendkerék folyamatosan nagy nyomatékot ad át a késnek, ezért egy kő vagy tuskó komoly mechanikai terhelést jelent, az S1 elektromos hajtása viszont ezredmásodpercek alatt csökkenti a nyomatékot, ami jelentősen mérsékli az ütést.

Hogyan kell tisztítani és karbantartani?

Meglepően egyszerűen. A vágóasztalon található egy slag bemenet (mosócsatlakozó), amire rákötve kényelmesen kimosható a burkolat alatti rész – a víz nem árt neki. A dekk és az akkumulátor közé szorult fűnyesedéket és port pedig egy légfúvóval (lombfúvóval) érdemes alaposan kifújni. Elektromos gép lévén a szerelése sem atomfizika, így a hétköznapi karbantartás nem igényel szervizt.

Milyen kiegészítők érhetők el hozzá?

Bőven van választék. Létezik téli felszerelés hólánccal és hókotróval, illetve adapter, amivel kiskocsit lehet húzni, a tesztben egy 10-20 kilós húzós kocsit ballonos vizekkel gond nélkül elhúzott, sőt a szerző 67 kilója sem fogta visszaa fűnyírót. Kapható FPV kamera szett is, aminek a kijelzője a kontrollerre kerül, így belső nézetből látod, mi van a gép előtt. Van automatikusan nyíló fűgyűjtő kosár (kb. 600 euróért, ami az alap kosár mellett felesleges), valamint mulcsozó penge, ami az egyik irányba vág, a másikba pörögve pedig falevelet szed fel.

Milyen a garancia, az alkatrészellátás és a support?

A gépre 2 év garancia jár, az alkatrészellátás pedig kiváló: a pengék, csavarok és kerekek mind pótolhatók. A support ráadásul meglepően segítőkész – ha valami elromlik, inkább elküldik az alkatrészt és egy videót a cseréjéről, hogy ne kelljen a 60 kilós monstrumot visszapostázni Németországba. A kiegészítők ára viszont niche termékhez méltóan horror: a kontroller 600 euró, a deformálható kerekek párosa 360 euró.

Van egyáltalán alternatívája a piacon?

Gyakorlatilag nincs, és pont ez teszi nehézzé az értékelését. Léteznek kínai no-name lánctalpas monstrumok, de azok benzinesek, hangosak és pepecselősek. A robotfűnyírók csak gyepre jók, a dobkaszák és szárzúzók pedig közel sem ennyire kifinomultak. Egyedül a Yarbo említhető vele egy lapon, csakhogy az kétszer annyiba kerül. Ezért hiába piszkosul drága a Mowrator S1, a saját kategóriájában egyeduralkodó, akinek pontosan ilyen gép kell, annak megváltás lesz.