Elegoo Centauri Carbon 2 Combo 3D nyomtató teszt

A nyomtató műszaki paraméterei tiszteletreméltóak , amelyek egyértelművé teszik, hogy ez nem egy amatőr felhasználásra szánt gép:

• Mozgásrendszer: CoreXY (lineáris rudakon futó X, Y és Z tengely, a tálcát egyetlen szíjjal összekötött 3 db menetes orsó mozgatja)
• Munkatér: 256 x 256 x 256 mm (a megszokott, jól használható standard méret)
• Maximális sebesség / gyorsulás: 500 mm/s (ajánlott/tipikus: 150-300 mm/s) / 20 000 mm/s²
• Hot-end és fúvóka: akár 350 °C-ig fűthető all-metal hot-end, 0,4 mm-es gyári keményített acél fúvókával (így koptató anyagok, karbon, üvegszál is jöhetnek)
• Tárgyasztal: 1000 W-os, nagyteljesítményű AC fűtés, akár 110 °C-ig, kétoldalas (rücskös PEI és sima) rugóacél lappal
• Kijelző: 5 hüvelykes, gyönyörű, fényes és reszponzív fekvő érintőképernyő
• Adatkapcsolat: WiFi, LAN, USB-A port az elején

A hardver igazi ékköve az 1000 wattos AC fűtött ágy, ami elképesztő sebességgel éri el a munkahőmérsékletet. A beépített belső kamera és a megvilágítás is jelentős fejlődésen ment keresztül az elődhöz képest, a szoftveres AI pedig képes az alapvető „spagetti-detektálásra” (bár az első réteget még mindig jobb emberi szemmel ellenőrizni).

Elegoo Centauri Carbon 2 Combo 3D nyomtató teszt – CANVAS többszínű rendszer működés közben

A „Combo” jelölés lényege a nyomtatóra szerelhető CANVAS modul. Ez az Elegoo saját fejlesztésű, négyszínű filament-kezelő rendszere. Az egység RFID-olvasóval van felszerelve, így ha gyári Elegoo filamentet használunk, a gép azonnal felismeri az anyag típusát és színét. Sajnos én a Geekbuyingtól Mecpow filamenteket kaptam a gép mellé, így ezt a funkcióját nem tudtam kipróbálni. A betöltési folyamat pofonegyszerű: a tekercset megmutatjuk a CANVAS modul olvasójának, betoljuk a szálat a modul alján lévő bowden csőbe, a gép behúzza pár centiméterre, és onnantól kezdve várja a parancsot. A CANVAS rendszer viszont önmagában nem képes TPU anyagok nyomtatására, az csak egy külön adapter beépítésével lehetséges, amely modellje és szerelési útmutatója az ELEGOO oldaláról letölthető. A nyomtatás végeztével viszont nincs szükség manuális szál-visszahúzásra, a CANVAS automatikusan kioldja az anyagokat.

A dizájn és az ergonómia árnyoldalai:

Bár a CANVAS megbízhatóan teszi a dolgát, a megvalósítás hordoz magában két bosszantó kompromisszumot:

1. A „kiszedhetetlen” PTFE csövek: a nyomtatófej tetején található filament elosztó (hub) olyan brutálisan erős szorítógyűrűkkel rendelkezik, hogy a PTFE csöveket fizikai képtelenség kihúzni belőlük. Még a gyárilag mellékelt, nyomtatható segédeszközzel és külső segítséggel sem sikerült. Ha az extruderben dugulásunk van, nem tudjuk egyszerűen lekapni a csövet: az egész hubot le kell csavarozni a helyéről.
2. Hatalmas helyigény: mivel a négy tartókonzol a gép masszív sarkaira rögzül, a nyomtató alapterülete drasztikusan megnő. Egy kisebb asztalt teljesen képes elfoglalni.

Generációk csatája: Centauri Carbon (V1) vs. Centauri Carbon 2 Combo (V2)

Mivel az első Centauri Carbon is hosszú hónapokig szolgált Don Kartács kollégámnál, adja magát a kérdés: frissítésről van szó, vagy valódi generációváltásról? Bár a korai Centauri tulajdonosok abban reménykedtek, hogy a négyszínű egységet kiegészítőként megvehetitek az első verzióra (és ez már egy kis szereléssel lehetséges is!), az Elegoo korábban más utat választott. A CC2 egy teljesen új gép, és az alábbi táblázat jól mutatja, hol történtek a legfontosabb változások:

Az első Centauri Carbon legnagyobb gyermekbetegsége az volt, hogy PLA vagy PETG nyomtatásakor a zárt ház miatt hajlamos volt a dugulásra (hőfutás/heat creep), így kötelező jelleggel nyitva kellett hagyni az elülső üvegajtót, ami miatt a szoba megtelt a ventilátorok süvítésével. A CC2 ezt zseniálisan megoldotta: kapott egy automatikusan nyíló/záródó zsaluval ellátott kamraventilátort. Ha PLA-t nyomtatunk, a zsalu kinyit, a gép átszellőzteti a kamrát, így zárt ajtó mellett is tökéletes marad a hűtés, a zaj pedig bent marad!

Bár az első verzió Fluidd-alapú webszervere finoman szólva is fapados és lebutított volt, a CC2 esetében a hálózati ökoszisztéma sokat fejlődött az Elegoo Matrix applikáció és az Elegoo Orca Slicer integráció révén, bár bizonyos korlátok, például, hogy nyomtatás közben nem tölthetünk fel újabb .3mf fájlt a memóriába még mindig megmaradtak.

A tesztidőszak alatt felmerült hiba és szoftveres baki:

• A szoftveres időbecslés katasztrófa: ez a gép legnagyobb gyakorlati hibája. A nyomtató kijelzőjén látható hátralévő idő köszönőviszonyban sincs a Slicer által jósolt idővel. A gép konzekvensen 15-20%-kal lassabban nyomtat, mint amit a szoftver mutat. Ha professzionális munkára vagy határidős projektekre használod, ezt bele kell kalkulálnod az idődbe.
• Makacs izzító-rutin: ha technikai anyagok (PC, PA, PET) után sima PLA-ra váltanál, a gép gyári filament be- és kitöltő rutinja fixen 250 °C-ra fűti fel a fejet. Ez kevés ahhoz, hogy a magas hőfokú mérnöki műanyagok maradékát teljesen kimossa a fúvókából. Amíg ezt az Elegoo nem frissíti, addig manuálisan kell felfűtenünk a fejet 300 °C-ra, és kézzel áttolva megtisztítani a rendszert a dugulás elkerülése érdekében.

Tesztnyomtatások és az igazság a filament-pazarlásról

A nyomtatót többféle stílusú és nehézségű modellel is teszteltem, hogy lássam, mire képes a megújult hardver.

Ezért biztosan állíthatom, hogy a kamrahőmérséklet-szabályozás működik, de egy-két fűtőszálat azért beépíthettek volna a falakba, hogy a felfűtés gyorsabb legyen.

A kedvenc extrám: Az öntisztítás és az önürítés mechanizmusa

Ha már a többszínű nyomtatásról és a vele járó technológiai sajátosságokról beszélünk, muszáj megemlítenem a kedvenc funkciómat, ami nem más, mint a gép öntisztító és önürítő rendszere. Bár a fúvóka letakarítását (az öntisztítást) már láttam más, konkurens nyomtatóknál is, az automatizált önürítést ebben a formában még csak az elődnél és a Creality K2-nél láthattuk. A folyamat végtelenül elegáns és praktikus: a nyomtatófej a házon belül elhelyezett kis kefén határozott mozdulatokkal lehúzza a fúvóka végét, a felgyülemlett filament-maradékot pedig egyszerűen hátrafelé kidobja a gépből a dedikált hulladékcsúszdán keresztül. Ez a megoldás nagyszerűen gondoskodik arról, hogy a potyogó sallangok ne a munkatérben kössenek ki, és ne rontsák el a következő rétegek tapadását. Arra viszont mindenképpen figyeljetek, hogy a nyomtató mögé, a csúszda alá érdemes betennetek egy gyűjtődobozt vagy kis vödröt, különben a gép tele fogja szórni a műhely padlóját a színes műanyag darabkákkal!