HiBREW H17 kávéfőző teszt

A HiBREW H17 első ránézésre nagyon hasonlít a Dolce Gusto Krups kávéfőző gépeihez, mivel hasonló „fejjel” rendelkezik és a méretezése is hasonszőrű: 290x317x124 milliméter nagyságú, nem foglal sok helyet a konyhapulton. A tömege sem vészes, 3 kilogrammot nyom. Pár évvel ezelőtt ajándékba kaptam egyet az előbb említett Dolce Gusto kávéfőzőből, ami a mai napig hibátlanul működik, viszont pont azt hiányolom belőle, ami

a H17 legnagyobb dobása: a 3-féle adapterének köszönhetően többféle kávéból is képes finom nedűt készíteni, legyen az Dolce Gusto vagy Nespresso kapszula, de az E.S.E. (Easy Serving Espresso) podot is viszi a klasszikus, őrölt kávéval együtt.

Ez a sokoldalúság széles italválasztékot tesz lehetővé, így nem kell többé csak egy típushoz ragaszkodnod. Az adaptereken felül egy korrekt használati utasítás és egy tamper szintén a csomag részét képezi, utóbbi arra való, hogy az őrölt kávét egyenletesen lenyomkodd, vagyis tömörítsd vele.

Nem árt még a teszt elején tisztázni, hogy a Ranvee oldalán, a leírásban szereplő „Intelligens Capsule Recognition”, azaz intelligens kapszula-felismerés senkit se tévesszen meg: nincs a H17-ben olyan rendszer, ami felismerné a kapszulát, akárcsak a prémium gépek.

Egyszerű, mechanikus rendszerrel működik: amelyik adaptert beteszed, azzal üzemel.

A gép dizájnja sem rossz: fekete és sötétszürke színű, a tetején pedig van egy szép, fényes fém fogantyú, na meg egy érintős(!) kijelző – utóbbit kicsit lentebb részletezem. A poháralátét vagyis a lecsöpögő tálca kétféleképpen is felhelyezhető, így váltogatva, hogy csak egy kis csésze vagy egy nagy bögre egyaránt ráférjen. A víztartálya meglepően nagy, 1 liter űrtartalmú, bár elsőre nem tűnt ennyinek, ezért lemértem, de valóban ennyi víz fér bele. A teteje középen felnyitható, tehát anélkül könnyedén feltölthető vízzel, hogy kivennéd a helyéről. Nézzük, mit tartogat még a tesztalany!

A 20 bar egy tipikus marketingfogás, ami ugyan jól mutat a termék dobozán és a leírásokban egyaránt, de nem valós.

A kávéfőzéshez ideális nyomás körülbelül 9 bar. Az olcsóbb, kapszulás gépeknél, mint amilyen a H17 is, a gyártó általában a pumpa maximális teljesítményét adja meg, de ettől még a valós főzés közben, tehát amikor a víz áthalad a kapszulán/podon vagy az őrölt kávén, akkor a nyomás általában 8-12 bar között alakul. Ha a kávé nem szabályozott nyomással készülne, tehát például túl nagy lenne a nyomás, akkor a kapszula szétdurranna vagy keserű lötty lenne a végeredmény. Egy jóval komolyabb, szinte már ipari kávéfőző sem 100 fölötti bar nyomással készíti a fekete nedűt: a nagy nyomás inkább a rendszer stabilitására, a víz áramlására és több kar egyidejű használatára szolgál.

A nyomásnál viszont sokkal érdekesebb, hogy a H17 tetejére, pontosabban a fejére egy kis érintős kijelző került.

Itt kapott helyet a be- és kikapcsolásért felelős „gomb”, ami egészen addig villog, amíg a gép fel nem melegszik. Ha már folyamatosan világít, akkor készülhetnek a folyékony finomságok egy másik gomb megnyomásával, ami a kávéfőzés elindításáért felel. Ezen a kijelzőn tudod beállítani azt is, hogy hideg/langyos (65-70 °C), meleg (70-80 °C) vagy forró (80-85 °C) italra vágysz, amit egy harmadik gomb zöld, sárga és piros színek váltakozásával jelöl, szerintem elég egyértelmű módon. Legtöbbször Dolce Gusto kapszulákat iszom és ahhoz bőven elég a közepes hőfok, ellenben az őrölt kávéval, amihez már a leírás is a forró beállítást javasolja.

A hideg kávé inkább nyáron örvend nagy népszerűségnek, viszont jár érte a piros pont, hogy ilyet is tud a tesztalany.

A gép ilyenkor simán csak nem melegíti fel a vizet, ezért tudsz belőle például egy finom jeges eszpresszót vagy lattét készíteni. A legtöbb olcsó, kapszulás gépben nincs külön hideg opció, csak forró vizet tudnak adni, ezért jelen esetben ez egy plusz kényelmi funkció. Egyes Dolce Gusto kapszulák esetén a csomagoláson lévő „ice” felirat jelzi, ha nem csak melegen fogyaszthatók.

Visszatérve a kijelzőre: a víznyomást szintén itt tudod beállítani, méghozzá 7 különböző lépésben, de ezt általában rá is írják a kapszulák dobozaira, hogy mi az ideális vízmennyiség hozzájuk: körülbelül 50/85/110/135/160/180 vagy 200 milliliter.

Van a H17-nek előáztató funkciója is, ami szintén a kijelzőről érhető el egy külön „gombbal”, pedig ez egy olyan extra funkció, amit inkább a drága presszógépeknél lehet látni.

Az előáztatás során a gép alacsonyabb nyomáson, rövid ideig vízzel „benedvesíti” az őrölt kávét (vagy a kapszula tartalmát), mielőtt elindulna a teljes nyomású főzés. Ez csak egy pár másodperces előfázis, cserébe egyenletes extrakcióra és gazdagabb aromára, valamint szebb cremára számíthatsz az elmélet szerint, bár a gyakorlat nem győzött meg erről. Az íze ugyanolyan volt az előáztatással készült és az előáztatás nélkül elkészített kávénak egyformán, ráadásul pont az utóbbinak volt szebb a cremája, de szerintem ez már ízlések és pofonok kérdése, nem pedig a H17 hibája. Az viszont már igen, hogy

a kijelzőt mindig határozottan kell nyomkodni, különben nem biztos, hogy elsőre megérti, hogyan szeretnéd a fekete levest.