OneOdio Studio Max 1 DJ fejhallgató teszt

Persze még vannak más dolgok is, de a fentiekből viszonylag egyszerűen kitalálható, kb. minek kell lennie a dobozban (ami egyébként pont akkora, hogy egy 3-4 kilós macska kényelmesen belefér). Kaptok egy hordszütyőt, a fejhallgatót, 2 darab 3,5-to-6,3 mm-es jack kábelt, az egyik végén van egy adapter, ami letekerhető és így mindkét vége 3,5 mm-es lesz, így direktben számítógépre is köthető, ahol jellemzően nincs 6,3 mm-es port. Van továbbá egy Type-C kábel a töltéshez és még egy dologhoz: a 2.4 GHz-es RapidWill+ modulhoz, amit szintén lehet vele tölteni és a Type-C port hangátvitelre szintén alkalmas. Természetesen vannak benne leírások is, de ez mindegyik dobozban benne van.

Ami a OneOdio Studio Max 1 DJ fejhallgató minőségét illeti, elég hasonló a korábbi OneOdio eszközökhöz, és ez sajnos baj,

mert ezen az árszinten teljesen mást várnak el a fogyasztók, mint a 10-20 000 forintos sávban. A nem túl jó minőségű műanyagokat bágyasztó kinézet egészíti ki, ez az összképet meglepően olcsónak állítja be. Bár a pántállító mechanika fém, minden más plasztik, használat közben nyekeregnek a részegységek, ami eléggé lelombozó. A gombok sem fémek, az egész valahogy nem néz ki egy 150 EUR-s fejhallgatónak.

Bár nem vagyok DJ, így keverőpultom sincsen, ezért a dolgokat alapvetően otthoni felhasználási szempontból közelítettem meg. Ha BT helyett a 2.4 GHz-es sávot használjátok, akkor egy kicsit komplikáltabb lesz a történet, mintha egyszerűen csak bedugnátok a 3,5 mm-es jacket a gépbe: majdnem nulla késleltetés és direkt a kapcsolat. Ha viszont a RapidWill+ adaptert – a kapcsolat menüben ez lesz az „M1” – használjátok, ez csatlakozik a géphez, ehhez pedig a fejhallgató.

Ennek eredménye a nagyon alacsony késleltetés, amit már korábban említettem a OneOdio Studio Max 1 DJ fejhallgató kapcsán,

de ebben a módban, mint hangkimenet, az M1-et kell választanotok, nem a Max 1-et. És itt jön a csavar: nekem ezt többször újra kellett párosítanom, szóval nem annyira kényelmes, mint egy hagyományos BT fejhallgató, ami egyszerre több eszközhöz tud csatlakoztatni. Cserébe az alacsony késleltetésen túl a Max 1 tud valamit, amit a hagyományos konkurensek nem: brutálisan hangos. Ez azt jelentette, hogy YouTube-on, a lejátszót maximális hangerőre állítva 16%-os(!) hangerőn volt kényelmes a podcastokat hallgatni. Ugyanez Spotify-nál 12-14% volt.

Tehát itt nem vicc, hogy valóban képes halláskárosodást okozni, ha eszetlenül használjátok.

Az 50% már kellemetlen, feljebb emelve, pedig már valószínűleg egy nagyon hangos bulit is túl tud üvölteni. De ez egy DJ-knek tervezett eszköz esetében normális és használhatjátok hagyományos BT módban is, ha az M1 adapterrel nem akartok vacakolni. Ami a hangját illeti, érződik rajta, hogy megnyomja a mély sávot az elektronika és szerintem a közepet is egy kicsit, ahol az énekhang van. Szóval leginkább bulira hangolt az egyébként kellemes hangzást produkáló, 50 mm-es membrán páros. Ettől ez még egy dinamikus meghajtó, tehát aki igazán cizellált hangot vár, annak rá kell dobnia még egy 100-ast egy planáris fejhallgatóért.

Különösen kíváncsi voltam a DJ fejhallgató vezetékes teljesítményére, ezért egy külső hangkártyán keresztül két dobgéppel, a Novation Circuit és a Roland TR-6S-sel is összekötöttem, méghozzá a mellékelt, nagyméretű jack csatlakozó segítségével. Erre azért volt szükség, mert ezek a „hangszerek” önmagukban nem rendelkeznek elég erős fejhallgató-erősítővel, így közvetlenül rájuk kötve a fejhallgatót halknak bizonyultak – egy hangkártyán vagy egy DJ-pulton keresztül viszont már megjön a kellő hangerő és dinamika. Bármilyen agresszívan tekertem a potmétereket vagy ütöttem le a ritmusokat a dobgépeken, a hangzás tiszta maradt. Ami pedig a kritikus pontot, a késleltetést illeti: a dobgépek villogó gombjai és a fejhallgatón keresztül hallható hang között

semmilyen érezhető elcsúszást nem tapasztaltam, így a Studio Max 1 reakcióideje a gyakorlatban is jelesre vizsgázott, valós idejű élményt nyújtva a zenekészítéshez.

Nem tudom van-e olyan kifejezés, hogy „zsíros hang”, de az érződik a OneOdio Studio Max 1 DJ fejhallgatón, hogy nagyon nagy elánnal tolja az agyba a basszust, így kellemes vele goát, technót, dance zenéket, szóval nagyjából mindent hallgatni, ami nem szupercizellált és basszussal teli. Kiadja a gyorsabb muzsikákat is, nem tufán szól, nem a buta püfölős zenét tolja, hanem azt, amitől megpezsdül a véretek. Viszont az MFB gomb dupla megnyomására válthattok extra basszus módra is, ami nekem overkill volt, mert majdnem kifolyt az agyam a fülemen, amivel a zene minőségét is sikerül némileg erodálni, így nem ajánlom. Mindenféle Hi-Res plecsnivel rendelkezik, amiből egyébként kettő is van, mert kapott egyet a kábeles és a vezeték nélküli átvitelre is. Utóbbit LDAC protokollon keresztül teljesíti, ami a hagyományos BT protokollnál kb. háromszor több adatot visz át.

A fentiekre rátesz egy lapáttal, hogy még az üzemideje is durva.

Olyannyira, hogy lényegében értelmes mennyiségű zenehallgatással nem lehetett a tesztidőszak alatt lemeríteni. 120 óra Bluetooth módban, ez napi 4 óra zenehallgatással 1 hónap(!), ráadásul 5 perc alatt 5 órát vissza is tölt. Az M1 adó pedig 2,5 órát tölt, ha például erősítőre vagy keverőpultra dugva használjátok. Alacsony késleltetésű, 2.4 GHz-es módban ugyanez 50 óra, de még ezzel is megveri egy csomó konkurensét a OneOdio Studio Max 1 DJ fejhallgató.

Aztán ott van a headsetként való használat és a mikrofonjai. Bár sosem értettem, miért van erre szükség egy DJ fejes esetében, de ezt is tudja.

Igaz, csak BT módban, mert 2.4 GHz-en csak a hang megy át és ilyenkor a mikrofon forráscsatornája a PC-tek lesz, vagy az az eszköz, amire a Max 1 csatlakozik.