Hifiman HE400se vezetékes fejhallgató teszt

De azért mielőtt mindenki elájulna a Hifiman HE400se vezetékes fejhallgatótól, azt érdemes tisztázni, hogy ebben a 100 USD körüli ársávban senki nem tud nagyot villantani.

Egyszerűen nem engedi a költségkeret, de már úton van a Hifiman Ananda is, ami egy sokkal komolyabb darab, addig is stay tuned. Visszakanyarodva a HE400se-re, ez a planáris meghajtók legalapabb modellje. Teljesen más technológiát használ, mint amit a dinamikus meghajtóktól megszokhattatok, viszont szereztünk egy ilyet is, a Hifiman HE-R9 személyében, hogy tesztelhessük a planáris és a dinamikus meghajtók közötti különbségeket.

Tudjuk le a Hifiman HE400se kötelező körét, ami a csomagoláshoz kapcsolódik: egy decens, de egyszerű kartondobozban érkezik, amit egy dekorcsík tör meg, semmi csicsa, de jól néz ki. Belül habszivacsban bújik meg a Hifiman HE400se, mellette egy pici dobozban a kétágú 3,5 mm-es jack csatlakozós kábel, ezek mennek a fejhallgató oldalára. A másik végén egy lehúzható 6,3 mm-es adaptert tettek a szintén 3,5 mm-es csatlakozóra, hiszen az ilyen fejeseket illik erősítővel használni, mivel ez lényegében egy passzív eszköz, viszont a planáris megoldások több áramot igényelnek, erre még visszatérek. Mi nincs a csomagban? Kis millió műanyag bugyi és fólia, köszi Hifiman, hogy nem szemetelitek tele a környezetet.

A Hifiman HE400se hatalmas, a fejem harmadát eltakarja akkora, és a kialakításán egyből látszik, hogy zenehallgatásra találták ki.

Nem ingázásra, nem zajszűrésre, haverokkal csevegésre, meg hasonlókra való, hanem tiszta zenehallgatásra, szóval vissza az alapokhoz. Tudjátok hány gomb van rajta? Nulla! És akkumulátor? Az sincs! App? Azt se tudja mi az. Csak bedugjátok a kábelt a fejhallgató részbe, beállítjátok a kellemes kinézettel dolgozó, alumínium vázas, kiváló, inkább kemény, mint puha tömítettségű fejpánttal rendelkező fejhallgató pánthosszát és zenét hallgattok, mert ez csak erre jó.

Nem all-round megoldás, hanem egy célszerszám, de annak kiváló.

Talán egy sirámom lehet, kicsit nehéz kifordítani a nagyon kényelmes fülpárnáit, de ennyi, ezt a zajkeltőt ritkán fogjátok a vállatokon, nyakatokban hordani. Mivel hatalmas, ezért elég jól izolálna, ha nem lenne a hátlap nyitott. Alapvetően kétféle megoldás van, nyitott és zárt hátlapos, az utóbbival sokkal sűrűbben találkoztok, mert a modern Bluetooth-os fejhallgatóknak a hátlap előtt van az akkumulátora, a BT modulja, az összes kapcsoló vezérlése, meg még kis millió bizbasz. Ezzel egy gond van: a hátlapról verődik a hang, ezért a jobb hangminőségre törekvő megoldásoknál ezt sokszor hátrafele kinyitják. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy részlegesen bele lehet rajta látni, illetve kiszűrődik a zene és nem is igazán izolált a tér. Ezért sem érdemes utcán használni, mert oda zajszűrés kell, itt ilyen nincs, cserébe nem is rontja a zúgása a hangminőséget.

Most, hogy végeztem a Hifiman HE400se kialakításával, belemegyek a műszaki részletekbe, és mindent elmagyarázok egyszerű nyelvezettel, hogy értsétek, mitől más ez az eszköz, mint mondjuk egy TWS füles.

Az első, hogy hogyan jön létre a hang, hiszen a hangszóró nem más, mint egy eszköz, ami elektromos jeleket hullámjelenséggé alakít.

A dinamikus meghajtók úgy működnek, hogy egy kúp alakú membránt rögzítenek egy tekercshez, erre áramot kapcsolnak, ez pedig megrezgeti az előbbit, ennek a mozgása generálja a hangot. Ez a megoldás a gyártónak azért jó, mert olcsóbb, nektek meg azért, mert melegebb, basszussal telibb a hang, könnyebb belőle V karakterisztikát csinálni. Ilyen a Hifiman HE-R9, ami szintén ki fogunk próbálni és a HE400se tesztjében is használtam összehasonlítási alapnak.

A Hifiman HE400se viszont planáris, ahol a membrán nem kúp, hanem sík alakú, ezért a tekercs a teljes felületét rezgeti,

nem kell egy kúpnak az erőt „szétterítenie”, a mozgás szabályosabb marad. Ugyanezért gyorsabb is a tranziens válasza, vagyis az éles hangkezdetek pontosabban jelennek meg. A basszus a planároknál ezért nem „dübörög”, hanem inkább textúrázott és feszes és jobban kihallani a basszus és szub-basszus hangokat is, „szaknyelven” erre mondják, hogy szélesebb a színpad. Ez a drágább megoldás, cserébe plasztikusabb a hangkép, cizelláltabb a hang, viszont van egy nagy hátránya: több áramot fogyaszt.

Minden hangszóró úgy működik, hogy kell mellé egy erősítő, ami leadja a megfelelő teljesítményt, hogy az elektromos jelből hang legyen.

Ezzel azért nem szoktatok találkozni, mert az összes Bluetooth fejhallgatóban van beépített erősítő, de a PC-tek és a notebookotok alaplapján is van valamilyen DAC áramkör, ami ezt a feladatot ellátja. Nem nehéz kitalálni, hogy ezeket nem komoly cuccokhoz tervezik, hiszen az ár és a méret többet számít, mint a teljesítmény és a hangminőség és az átlag felhasználót egyébként sem érdeklik az ilyen műszaki finomságok.

Honnan lehet tudni, hogy melyik fejhallgatóhoz elég a notebook vagy a telefon beépített erősítője és melyikhez kell külső eszköz? Ehhez sok műszaki paramétert kell figyelembe venni, de összedobtam nektek egy egyszerű kalkulátort, ahol látjátok, hogy a 4 Hifiman modell közül melyikhez hány milliwatt teljesítmény kell.

Leegyszerűsítve a fentieket: minél nagyobb hangnyomás szintet szeretnétek elérni és minél kevésbé érzékeny a fejhallgató, annál több áram kell neki.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a planáris Hifiman HE400se a notebookomról iszonyatosan halk volt még maximum hangerőn is, ezzel szemben a dinamikus meghajtós HE-R9-nél megvolt a kellő hangerő. Tehát, akinek nincsen valamilyen külső erősítője, az a Hifiman HE400se-vel nem jár jól. Az érzékenysége ugyanis 91 dB/mW, ami egy kicsit kevés, az impedanciája pedig 32 ohm, így kell neki a kakaó, szóval szükségem lett egy erősítőre is a próbához. A családban volt többféle eszköz, egy kb. 50 éves Technics SU-7700, ami egy lemezjátszót hajt meg, egy Onkyo TX-NR626 házimozihoz, meg egy PC mellé rakott Logitech Z906, tehát volt terünk a kísérletezésre.

A fentiekből már látható, miért csak a hobbisták, a hozzáértők és a zene igazi rajongói vesznek passzív planáris fejhallgatókat, mert macerás és költséges – konkrétan drágább az erősítő, mint a HE400se – összelőni az ilyen szetteket. Viszont, ha egyszer összejön a dolog, megkapjátok a Hifiman HE400se-től azt, amiről ez az egész műfaj szól, a gyönyörű hangot. Ez egy viszonylag semleges és pontos hangkarakterisztikájú fejhallgató, ami azt jelenti, hogy amit a stúdióban rögzítettek a zenészek, ahhoz közeli hangot ad vissza, nem ad hozzá és nem is vesz el belőle. Referenciának egyébként a Sennheiser HD600-at szokták használni, mint az egyik legsemlegesebb fejhallgatót.

Mivel szinte mindenki füle a dinamikus meghajtók erőteljesebb mélyeihez szokott hozzá, és a Hifiman HE400se nem ilyen, így eleinte furcsa lesz hallgatni. A fületeknek szoknia kell a HE400se hangját, de egy idő után elkezditek a részletességet kihallani ott is, ahol korábban „nem voltak meg” a hangok. Halljátok majd a lemezjátszótű sercegését, elválnak a basszus és a szub-basszus hangok, de a hangkép egy picit hideg. Ez azért van, mert a modernebb műfajokban sok a mély és magas az ütemszám is, így a komolyzene és a lassabb muzsikák – pl. raggae, ska – jobban működnek a fejhallgatóval, mint a techno, a D&B, dubstep és hasonló basszusorientált műfajok, de természetesen azok is részletesebbek lesznek.

Szerintem nem ezért nem fogjátok megvenni a HE400se-t, mert nem jó, hanem mert macera a használata és ahhoz nem elég drága, hogy egy átlagember vegyen mellé 50 000-ért egy erősítőt is, ami kellően kihajtja a fejhallgatót.

Furcsa ezt leírni, de aki hajlandó elkölteni 700 USD-t egy Hifiman Ananda-ra, az sokkal inkább vesz mellé egy 150 USD-s FiiO K11-et vagy egy Type-C-s Fioo K5 erősítőt – és oda nem is kell annyira -, hogy meglegyen a megfelelő hangminőség, minthogy egy 110 USD-s HE400se-vel társítsa, mert az a „gombhoz a kabátot” esete lenne. Vagy vásárol 800 USD-ért egy Hifiman Ananda BT-t, amiben alapból van erősítő és letudja az egész témakört.

Pedig szerintem jó termék a Hifiman HE400se vezetékes fejhallgató is, csak annyira szűk a piaca, hogy az átlagnak nem jó, az audiofil közösségnek pedig műszakilag ez nem elég komoly cucc.

Akinek pedig csak az számít, hogy legyen egy prémium Hi-Fi terméke, az megveszi a Hifiman Ananda BT-t, és akkor az erősítővel sem kell vacakolnotok.

GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK (GY.I.K.)

1. Mi a különbség a planáris Hifiman HE400se és a dinamikus HE-R9 között?

A Hifiman HE400se planáris meghajtót használ, ami azt jelenti, hogy a membrán lapos és a tekercs a teljes felületét egyszerre rezgeti, így a hang szabályosabb, gyorsabb és részletesebb lesz. A dinamikus meghajtós HE-R9-nél ezzel szemben egy kúp alakú membrán mozog, ami melegebb, basszussal telibb hangot ad. A planáris megoldás cizelláltabb hangképet produkál, viszont több áramot igényel, így a Hifiman HE400se mellé külső erősítő szükséges, míg a HE-R9 egy átlagos telefonról vagy notebookról is jól működik.

2. Mi a fejhallgatóknál az impedancia és miért fontos?

Az impedancia a fejhallgató elektromos ellenállása, mértékegysége az ohm. Minél magasabb az impedancia értéke, annál több feszültséget igényel a készülék a megfelelő hangerő eléréséhez. A Hifiman HE400se impedanciája 32 ohm, ami önmagában nem tűnik magasnak, de a planáris meghajtók természetéből adódóan így is jelentős teljesítményt igényel. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy telefon vagy notebook beépített erősítője nem tudja megfelelően meghajtani, és a hang halk és minőségileg gyengébb marad.

3. Miért kell a Hifiman HE400se mellé külön erősítő?

A Hifiman HE400se passzív fejhallgató, tehát nincs benne beépített erősítő, és planáris meghajtói több áramot igényelnek, mint a hagyományos dinamikus fejhallgatók. Az érzékenysége 91 dB/mW, ami viszonylag alacsony, így egy notebook vagy telefon beépített hangkártyája nem tudja kellő hangerőre és minőségre hajtani. A megfelelő élményhez minimum 500 mW körüli teljesítmény ajánlott, ami csak dedikált DAC/erősítő kombinációval érhető el.

4. Milyen erősítőt ajánlsz a Hifiman HE400se mellé?

A Hifiman HE400se mellé érdemes egy dedikált asztali DAC/erősítő kombót választani, ilyen például a FiiO K7 vagy az SMSL DL200, amelyek legalább 1000 mW kimeneti teljesítményt biztosítanak. Aki kompaktabb és olcsóbb megoldást keres, annak a FiiO K11 vagy a Type-C csatlakozós FiiO K5 is megfelelő választás lehet. Fontos szempont, hogy az erősítő ára jellemzően meghaladja magának a fejhallgatónak az árát, ezt érdemes a vásárlás előtt kalkulálni.

5. Mit jelent a fejhallgatók érzékenysége?

A fejhallgatók érzékenysége azt mutatja meg, hogy egy milliwatt teljesítmény mekkora hangnyomást képes létrehozni, mértékegysége a dB/mW. Minél magasabb ez az érték, annál hangosabb lesz a fejhallgató ugyanakkora teljesítmény mellett, és annál kevésbé igényel erős forrást. A Hifiman HE400se érzékenysége 91 dB/mW, ami viszonylag alacsony, ezért van szükség mellé külső erősítőre a megfelelő hangerő és hangminőség eléréséhez.