SiiPet LitterLens okos macskaalom-figyelő kamera teszt

A LitterLens egy hasonlóan hasznos, bár csak csendes megfigyelő, ami ugyan az almot nem tudja kitakarítani helyetted és a végterméket sem tudja bezacskózni, viszont tisztességesen dokumentálja az alomtálca használatát, mindegy, hogy hány macska jár oda és azonnal jelez, amint valami szokatlant tapasztal.

Rózsaszín és szürke színben egyaránt kapható a kamera – hozzám az utóbbi érkezett tesztre egy kicsi, minimalista dizájnú dobozban. A benne lévő kütyü úgy néz ki, mint egy kis bagoly, az anyaghasználata pedig kifejezetten minőségi. A vezeték nélküli kütyük kategóriáját erősíti, mindössze egy dupla USB-C csatlakozóval ellátott töltőkábel és egy használati útmutató tartozik hozzá, na meg egy falra felragasztható tartó.

A kamera beüzemelése nem különösebben bonyolult, de a leírás és az app egyaránt segítenek, ráadásul a gyártónak YouTube-on is vannak hasznos videói, ha inkább vizuális típus vagy. A LitterLens ideális a legtöbb alomtálcához, főleg ahhoz a fajtához, ami nyitott, hiszen csak fölé kell ragasztani, fel a falra, pont úgy, hogy rálásson az alomra. Zárt alomtálca belső falára szintén rögzíthető, de oda szerintem csak akkor érdemes, ha a doboz elég nagy és a cicának nincs útban, marad elég helye megfordulni és nem zavarja őt, ugyanis a LitterLens szenzoros világítással rendelkezik, ami egy zárt alomtálcán belül zavaróan fényes lehet a háziállat számára. Nézzük, mennyire hasznos ez a kütyü a mindennapokban!

Ahogy korábban írtam, a SiiPet mesterséges intelligenciája észleli a rendellenes mintákat, például a szokatlanul gyakori WC-használatot vagy az átlagosnál hosszabb idejű tartózkodást a macskaalomban és azonnal riasztást küld applikáción keresztül az okostelefonodra. Ez a korai figyelmeztetés segít megelőzni a bajt, mielőtt komoly vészhelyzet alakulna ki. Persze előbb-utóbb valószínűleg a gazdi is észrevenné, ha valami szokatlant találna az alomtálcában, de egy olyan háztartásban, ahol egynél több macska lakik, az ilyen helyzet mindig fejvakarással és egy bizonyos kérdéssel kezdődik:

Vajon melyiknek van baja?

Így ilyenkor a gazdinak saját magának kell kukkolnia és elemezni az alomtálca használatával kapcsolatos szokásokat, ami több napig vagy hétig is eltarthat, főleg akkor, ha valaki nem otthonról dolgozik, és addigra a baj még nagyobb lehet. Szerencsére ilyen riasztásra nem sok példa volt: az első és legdurvább az egyik cica székletével volt kapcsolatos, ugyanis a szokásosnál világosabb barna volt, de ezt a kamera valamiért véresnek látta, így piros színűnek jelezte – csupán vaklárma volt. A másik negatívnak mondható jelzés egy újabb figyelmeztetés volt, ugyanis a LitterLens észlelte, hogy a legidősebb cicám gyakrabban jár az alomra a megszokotthoz képest, viszont félig-meddig ez is vaklárma volt, hiszen a napi átlagos látogatások száma csak eggyel emelkedett.

A kamera minden egyes alkalmat rögzít, amikor a háztartásban lakó cicák használatba veszik az almot,

így a széklet minden alkalommal visszanézhető az applikációban kép és videó formájában egyaránt. Ez egyfelől undi, másfelől viszont igen hasznos, mert így baj esetén elég konkrétan meg tudod mutatni az állatorvosnak, hogy mit láttál, még ha nem is túl guszta.

A felvételek és képek visszanézése mellett élőképet is bármikor nézhetsz az applikációból, de a LitterLens tényleg csak az alomtálcában végzett tevékenységet rögzíti és mivel közel van a padlóhoz, ráadásul lefelé néz az alomtálcára, nem fenyeget a veszélye, hogy olyasmit rögzít, amit nem kellene. Például azt, amikor zuhanyzás után félpucéran tartózkodsz a fürdőszobában, mert maximum a lábad egy része lesz benne a képben, tapasztalat.

A terméklapon ígértek alapján a LitterLens minden macskát egyénileg azonosít, még akkor is, ha a testméretük hasonló, bár a gyakorlatban ezzel alaposan megküzdött a kamera. Közel sem elég minden cicát legalább egyszer látnia – többször és gyakrabban kell ahhoz, hogy 1-2 hét elteltével már magabiztosan tudja, melyik cicáról készített felvételt, ugyanis egészen addig segítened kell neki a tanulásban. A videókat egyesével meg kell nézned (vagy legalábbis elindítanod) és kiválasztanod, hogy melyik macska látható rajtuk, illetve a beüzemelés utáni első napokban a székletek minőségét is neked kell csekkolnod, mi számít jónak és mi nem.

Röviden összefoglalva a beüzemelés utáni rövid időszak egyszerre undi és bosszantó.

Az alkalmazásban egészen 12 hónapra visszamenőleg tudod megnézni az egészségügyi előzményeket és részleteket. Ez azért fontos, mert vannak lassan kialakuló betegségek, ilyen például a krónikus vesebetegség és a cukorbetegség, amik rövid távon nem biztos, hogy felismerésre kerülnek, a hosszú távú adatok alapján viszont lekövethetők a tendenciák és remélhetőleg az átlagosnál pontosabb diagnózist lehet felállítani.

A leírás alapján a LitterLens akkumulátora egy hónapig bírja egyetlen feltöltésből, de ez nagyban függ attól, hogy hány macskát kell megfigyelnie.

Nem mindegy, hogy abba az alomba, amit néz csak egy macskád jár vagy például három, hiszen így jóval többször kell a felhasználási szokásokat ellenőriznie. 3 macska mellett durván 3 hétig húzta egy feltöltésből, a töltést pedig az alján jelzi, a csatlakozó mellett egy kis visszajelző fény. Amikor ez narancssárga színű, akkor éppen tölt, zölden világítva pedig elég szuflát jelez. A bagolyka orra szintén egy visszajelző fénynek minősül: kéken villogva a Bluetooth kapcsolatot jelzi, pirosan villogva pedig a kapcsolat hiányát. A legjobb az, ha fehéren világít, mert abból tudhatod, hogy a működése zökkenőmentes.

Fontos tudni a tesztalannyal kapcsolatban, hogy a próbaidőszak lejárta után előfizetésre van hozzá szükség: a basic csomag ára 5,9 dollár havonta, a prémium pedig 9,9 dollár, ezek átszámolva nagyjából 2000 Ft-ot és 3300 Ft-ot jelentenek. A termék adatlapján világosan részletezik, hogy melyikhez milyen előnyök tartoznak és tekintve, hogy a kütyü alapvetően olcsó, szerintem az előfizetés sem vészes. Főleg a mai világban, ahol szinte már mindenkinek van legalább egy Netflix, HBO Max, YouTube Music vagy Spotify előfizetése.