Ultimea Apollo S90 soundbar teszt

Az Apollo S90 egy színes dizájnnal ellátott dobozban érkezik, amitől hamar megjön az embernek a kedve ahhoz, hogy minél előbb bekösse a soundbart, majd bevágódjon elé az ágyba/kanapéra és elindítsa az éppen aktuális, kedvenc sorozatát a Netflixen. A csomagnak komoly tömege van, 11,5 kilogrammot nyom és közel 47x49x29 centiméteres, amiben sok mindent találsz, kellő odafigyeléssel elrendezve. A dizájn okozta lelkesedésem egy része elszállt, miután kibontottam mindent, ugyanis

első ránézésre az Apollo S90 semmiben sem különb, mint a konkurensek. Aki látott valaha egy soundbart, az igazából már az összeset látta, de ez az érzés csak a beüzemelésig tart az RGB fényeknek köszönhetően

– erről később. A szett minden egysége fekete színű, minimalista, gyakorlatilag jellegtelen. Mindegy, hogy a hosszúkás központi egységről, a 6,5 colos mélynyomóról, vagy a négy darab hangszóróról beszélünk. Utóbbiak közül kettő kisebb, kettő pedig dupla akkora méretű. Az egyszerűségükben az a jó, hogy a legtöbb lakásdizájnba simán beilleszthetők.

Ha nem vagy biztos az egységek elhelyezésében, akkor nemcsak a terméklap, hanem a használati utasítás is segítségedre lesz – utóbbi rettentően korrekt annak ellenére, hogy az angol nyelvű része mindössze 7 oldal. Így is minden fontosat részletez: a csomag tartalmát, a fejegységen és távirányítón lévő gombok feladatát, a csatlakozókat és csatlakoztatási lehetőségeket, a falra való felszerelés menetét és a műszaki paramétereket egyaránt, de azért van a teszt, hogy én is kitérjek ezekre, mielőtt bárki vásárlásra adná a fejét.

A legjobb hangzás elérése érdekében a központi egységet a TV elé vagy alá kell elhelyezned középre, viszont, ha helyszűkében vagy a falra is felfúrhatod – ehhez mindenféle műanyag konzol és csavar is a rendelkezésedre áll a csomagból. A két nagyobb hangszórót a tévéd két oldalára kell raknod, míg a két kicsit távolabb, a hátad vagy az ágyad/kanapéd mögé, szintén a két oldalra, nyilván kinek hogy fér el, ez már a lakás méretétől függ.

A nagy hangszórók érdekessége, hogy a hozzájuk mellékelt talpakra is helyezheted őket, de a központi egységgel szintén összeillesztheted mindkettőt, egy nagy egységgé – tiszta Transformers.

A mélynyomót a hangszórókkal ellentétben tilos bárhová is felfúrni, ugyanis a hátoldalán található a bass-reflexnek nevezett lyuk, amiből a mély basszusok érkeznek (feltéve, ha nincs eltakarva, mert akkor maximum béna puffogásra számíthatsz). Az ajánlás szerint egy körülbelül 30-55 négyzetméter közötti szobát simán lefed az S90 hangzása, amit tanúsítok is, mert az egész otthonom nincs 55 négyzetméter és a komoly basszust minden helyiség összes szegletében lehetett hallani.

A dobozban természetesen mindent megtalálsz, ami az S90 beüzemeléséhez szükséges: hálózati adaptert, HDMI kábelt, optikai kábelt, a hangszórók összekötéséhez közel 40 méternyi kábelt és egy távirányítót, amin rengeteg gomb van. A márkára jellemzően a kábelek kifejezetten OCD-simogatóan vannak csomagolva, ugyanis a gyártó mindegyiket felcímkézi, hogy milyen hosszú és melyik fekete dobozkához való, tehát, ha életedben először kötsz be ilyesmit, akkor sem fogod eltéveszteni.

Az érintős felülettel egyetlen probléma van: annyira érzékeny, hogy gyakorlatilag a macskáim is tudják irányítani. Nem egyszer előfordult, hogy valamelyik átsétált rajta és az egekbe emelte a hangerőt.

A gyártó sok más soundbarjához hasonlóan az S90 többféle csatlakozási lehetőséget kínál és erről a központi egység hátuljára került, nem kevés csatlakozó is árulkodik:

• 1 darab FR (Front Right) csatlakozó a jobb oldali, első hangszóróhoz
• 1 darab DC csatlakozó a tápnak
• 1 darab 3,5 milliméteres jack AUX
• 1 darab digitális optikai csatlakozó
• 1 darab USB port
• 1 darab HDMI port (eARC támogatással)
• 1 darab „sima” HDMI port
• 1 darab FL (Front Left) csatlakozó a bal oldali, első hangszóróhoz

A mélynyomó hátuljára csak egy AC IN, egy SL (Surround Left) és egy SR (Surround Right) csatlakozó került: előbbibe a tápkábelt kell bedugni, utóbbi kettő pedig a kisebb hangszórókkal való összeköttetéshez szolgál. A 4 hangszóróra már csak szintén hasonló, az összekötéshez szükséges csatlakozók kerültek és a szabványos menetek, ha ugye felfúrnád őket a falra.

A legjobb hangzás érdekében (na meg persze azért is, hogy egy kábellel kevesebb kelljen az összekötéshez) érdemes az eARC csatit választani, mert az ARC támogatásnak hála az audio jel mindkét irányba képes haladni a HDMI-n keresztül. Persze van, akinek a tévéje nem támogatja ezt a lehetőséget, ahogyan sajnos az enyém sem, így maradt az optikai csatlakozás, hétköznapibb nevén fénykábel. A klasszikus AUX is adott, de ha nincs kedved egy újabb kábellel bajlódni, vagy csak a telefonoddal párosítanád gyorsan össze, akkor arra ott a Bluetooth 5.4. Nem hiszem, hogy ezzel a lehetőséggel sokan élnek majd, de USB meghajtóról szintén lejátszhatod kedvenceidet.

A mondás úgy tartja, hogy a jóhoz hamar hozzá lehet szokni és én is így jártam az Apollo S90-nel, hiszen a hangzása összességében remek.

Meglepően telt és kiegyensúlyozott: a mélyek pont annyira erősek, hogy odaképzeled magad az akciójelenetekbe, így teljesen új szintre emeli a filmnézést és sorozatozást, de még az egyszerű tévézést is. Az S90 egyik legnagyobb ütőkártyája a Dolby Atmos támogatás: a hang nemcsak körülvesz, hanem olyan, mintha térben szintén mozogna – még ha a fizikai, felfelé sugárzó hangszórók hiányoznak is. Az Ultimea szoftveresen szimulálja a magassági dimenziót, és meglepően jól adja vissza a 3D-s térhatást, főleg filmnézés közben. A gyártó 9.1 csatornás rendszerként hivatkozik az S90-re, ami részben igaz: a tíz hangszóró elrendezése és a Dolby Atmos feldolgozása együtt képes valósághű, kilenc irányból érkező hangot imitálni, így a végeredmény egy jól megkomponált, virtuális surround élmény, nem pedig klasszikus házimozi-architektúra.

Az előre definiált hangmódok ennél a modellnél is adottak, amik a távirányítóról külön gombok formájában és a gyártó ULTIMEA nevű applikációjából egyformán elérhetők:

• Movie (film): A robbanások és akciójelenetek olyan ütősen hangzanak, hogy szinte már ott érzed magad a harctéren.
• Music (zene): A hangszerek tisztasága könnyebben kihallatszódik, a zene az átlagoshoz képest magával ragadóbb.
• Voice (hang): Az előzővel ellentétben itt a zene a háttérbe kerül, nem nyomja el az emberi beszéd hangját, sőt, a párbeszédek tisztasága kiemelkedő.
• Sport: Hasonlít az előzőhöz, mert a sportközvetítések kommentátorának hangja emelkedettebb lesz a közönség zajával együtt, így még akkor is elviselhető lesz egy focimeccs, ha amúgy utálod ezt a sportot – tapasztalat.
• Game (játék): Ez a film hangmódhoz hasonlít, mert az akciójelenetek, például a lövöldözések vagy csatázások hangsúlyosabbak lesznek.
• Night (éjszakai): A mély hangok szinte teljesen eltűnnek, míg a beszédhangok tisztábbak lesznek – érthető, ugyanis így nem fogod felzavarni az alvókat, de ilyen helyzetben inkább kikapcsoltam a soundbart.

Ezeken felül még rengeteg gomb van a távirányítón, amikkel állítgathatod a hangot, nem csak a klasszikus „fel” és „le”. A BASSMX-ről gondolom mindenki kitalálja, hogy a mély és erőteljes basszusokat lehet vele előhozni, míg a MIDRANGE feliratú gombbal segíthetsz egy kicsit a filmen, ha a párbeszédek nem elég érthetőek. A TREBLE hasonló esetben jó, de ezek a gombok csak enyhe mértékben befolyásolják a hangképet, nem kell tőlük óriási változást várni.

A hangzáson felül az appban még sok mást állítgathatsz. Nagyon egyszerűen kezelhető, de az elején egy rövidke oktatóanyag fogad, mit hol találsz. Természetesen állíthatod itt is a hangerőt, ami hasznos, ha nincs kéznél a távirányító. Megválaszthatod a hang forrását, ami megint csak jó, mert nem kell odamenned a központi egységhez és 121 darab EQ mátrix pont is a rendelkezésedre áll, ha valamelyik hangmódon még alakítanál. A maximalistáknak van még 10 hangsáv pluszban, amikkel kedvedre állítgathatod a mély, közép és magas hangokat, szóval

teljesen az egyedi igényeidre szabhatod a komplett hangzást.