hirdetés

Mit kell tudni a drónokról?


A gyorstalpaló szekció következő témája a drónok, így most azt vesézzük ki, hogy mi alapján és miből választhatjuk ki a számunkra megfelelő repülő eszközt, hogyan döntsük el, hogy az adott márka megbízható-e vagy sem, illetve a végén egy fogalommagyarázattal is szolgálunk a könnyebb eligazodás véget. Útmutatást nyújtunk azzal kapcsolatban is, hogy milyen kiegészítőket szerezzetek be, melyek elengedhetetlenül szükségesek.

Tartalomjegyzék

  1. Mit jelent a drón kifejezés?
  2. Mire figyeljünk drón választásakor?
  3. Kameraplatform vagy versenydrón?
  4. Legjobb választások árkategóriánként
  5. Milyen kiegészítőkre lehet szükségünk?
  6. Fogalommagyarázat
  7. Multikopterek funkciói 


Mit jelent a drón kifejezés?

A drónokat – egyébként viszonylag helytelen elnevezést használva – két dologgal szoktuk azonosítani: a katonai felhasználású, merevszárnyú példányokkal, és a polgári felhasználású, jellemzően négy motorral és légcsavarral szerelt darabokkal, mi természetesen az utóbbival fogunk foglalkozni. Bár az UAV – Unmanned Aerial Vehicle , vagyis pilóta nélküli légi jármű – kifejezés jobban illik ezekre az RC távirányítású modellekre, de a köztudatba jobban beivódott a drón szó, ezért mi is ezt preferáljuk.

A drónokat alapvetően két módon szokták megkülönböztetni: az egyik a kategória – játék, hobbi, fél-professzionális, professzionális – a másik felhasználás módja, vagyis a cél, amire építették. Ez sok minden lehet, de jellemzően verseny– és kameraplatformgépeket keresnek az olvasók. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek a piacon mondjuk vadkár figyelő, méhészetbe való vagy határőrzést ellátó példányok, csak mi leszűkítjük a kört az előbbi kettőre.

Azt, hogy egy repülő járművet melyik kategóriába soroljuk be, jellemzően a műszaki paraméterei határozzák meg. Régebben ezt sokkal egyszerűbb volt eldönteni, amíg minden olcsó játékszert szénkefés motorral, illetve nagyon egyszerű vezérlővel szereltek, ám mára a technológia fejlődésével ezek a határok elmosódtak. Általában azt szoktuk mondani, hogy azok a repülő járművek, amelyeket brushless motorral szerelnek és intelligens repülőszoftvereket futtatnak – például Betaflight, Cleanflight stb. -, azokat a hobbi kategóriába szoktuk sorolni.

Mit nézzünk meg egy drónon?

A már említett motorokat mindenképpen. Ebből két típust alkalmaznak, szénkefést – ezekben valójában nincs szénkefe, csak egy Z alakban meghajlított réz érintkező felület viszi át az áramot -, ami az olcsóbb megoldás, cserébe gyengébb és hamarabb tönkre megy, mint a brushless motorok, illetve ütésre hajlamosak megszorulni.

Az egyik ismertetőjelük, hogy ezek in-runner, vagyis belső forgófelülettel rendelkező motorok, és általában nincs rajtuk semmilyen propellerfelfogatási mechanizmus.

A másik típus a BLDC, vagyis brushless motorok, amikben nem található szénkefe, helyette, ha belenézünk, akkor réztekercseket fogunk látni. Ez a drágább, strapabíróbb és erősebb megoldás, illetve jellemzően kevesebb rezgést visz át a drónra, mint a szénkefés társaik. Az ilyen erőforrások tipikusan out-runner motorok – vagyis a mágneseket tartalmazó harang kívül helyezkedik el -, és sok esetben nyitottak. Aki esetleg azt gondolná, hogy a nevesebb gyártók kizárólag az egyiket, vagy a másikat alkalmazzák, az téved, álljon itt mindkettőre 2-2 példa az egyértelműség véget:

  • szénkefés: DJI Tello, Xiaomi MITU
  • brushless: DJI Spark, Xiaomi MI Drone 4K

A másik fontos szempont a drónba szerelt repülésvezérlő. Itt elég sok lehetőség áll rendelkezésre, a verseny drónok jellemzően olyan darabokat használnak, amelyek szabadon programozhatóak azért, hogy a repülési paramétereket, illetve a különböző funkciókat tetszés szerint megváltoztathassuk. Ezt pontosan úgy kell elképzelni, mint a versenyautók esetében, csak itt nem a turbónyomást, hanem a szögelfordulást kell feltekerni. A versenydrónok szinte kivétel nélkül brushless motoros, programozható vezérlővel szerelt, hobbi kategóriájú eszközök.

A kamera platformok esetében sokszor szűkebbek a beállítási lehetőségeink, de az is lehet, hogy egyáltalán semmit nem változtathatunk a szoftver paramétereken, aminek elsődlegesen a stabilitás az oka. A játék kategóriájú gépek általában nem is igénylik ezeket, míg a komolyabb hobbi darabok ma már vezetéknélküli kapcsolaton keresztül egy applikációból állítgathatóak. A repülésvezérlőhöz szorosan kapcsolódnak a repülést segítő szenzorok, mint a GPS és az optikai érzékelő, ami a pozíciótartásért, vagy az ultrahangos, ami a tárgyelkerülésért felel. Ezek megléte szükséges egy csomó elektronikus funkció implementáláshoz, például ha van GPS-ünk, szinte biztos, hogy a drón automatikusan fel és le tud szállni vagy visszatérni a kezdési pontra.

300 milliméternél nagyobb MJX Bugs modellek

Nagyon fontos még a méret, ami eleinte sok vásárlónak nem szempont, addig, amíg el nem kell vinni A-ból B-be a gépezetet. Éppen ezért az egyik trend manapság a behajtható karú repülő eszközök, ebben a DJI igencsak úttörőnek számít. A méret szorosan kapcsolódik a súlyhoz, ami pedig az üzemidőhöz, ez a három paraméter folyamatosan vívja a harcát, a másik kettő rovására. A versenydrónok ebből a szempontból szerencsésebbek, gyakorlatilag mindenféle méretben lehet brutális gépeket építeni 50 grammtól nagyjából 500-ig, de ennek a témának a kivesézése meghaladja a cikk jelenlegi terjedelmét.

Mitől kameraplatform, és mitől verseny drón?

A „kameraplatformok” olyan drónok, amelyek egyetlen célt szem előtt tartva épültek: minél jobb felvételeket és fényképeket lehessen velük készíteni. Ehhez azonban nemcsak jó kamera szükséges, hanem rezgésmentes propellerek, stabil, szélálló test és egy elektromechanikus stabilizátor, ami folyamatosan vízszintben tartja a kamerát. Ezek a modellek szinte kivétel nélkül repülést segítő szenzorokkal mozognak a levegőben, a legjellemzőbbek a GPS, az optikai, az ultrahangos és az infravörös szenzorok.

A kameraplatform elnevezés egyébként a régebbi, kamerát is hordozni képes drónok idejéből származik, de ma már szinte minden gép a saját, speciális, beépített kameráját használja. A jó hír az, hogy néhány esetben ez levehető, és kézi gimbalra téve, normális akciókameraként is használható, ilyen a Xiaomi MI Drone és a GoPro Karma. Ezért a megnevezés csalóka, hiszen még mindig vannak olyan repülő masinák, amelyekre a saját akciókameránkat rögzíthetjük fel, ilyen például az MJX Bugs 3 és 3H, sőt kiegészítő kerettel a Hubsan H501 és az Air modellek.

versenydrónok pont az ellenkező kategóriát képviselik, a repülés minél nagyobb élvezete a szent cél. Alig vannak szenzorok – illetve giroszkópot és gyorsulásmérőt ezek az eszközök is használnak, de ebből is igyekszünk kikapcsolni mindent, amit lehet -, minden, ami súly, azt ledobálják a vázakról, nincs nagyfelbontású videó – bár erre már vannak azért kezdeményezések -, analóg a képátvitel és még sorolhatnám, a látszólag idejétmúlt technikai megoldásokat. Cserébe 12:1 a teljesítmény/tömeg arányuk, 2 másodperc alatt gyorsulnak százra, 150 km/óra feletti végsebességet érnek el, FPV szemüvegbe vetítik a képet, és olyan flikk-flakkokra képesek a levegőben, mint annak idején Besenyei Péter a Red Bull Air Race-en.

Analóg, 5.8 Ghz-s képátviteli megoldás a Hubsan H501 S kameraplatformon

A kettő kategória közötti legnagyobb különbség a képátvitelben mutatkozik meg. A kameraplatformok jellemzően digitális, 2,4 vagy 5 GHz-es rendszerrel rendelkeznek, de vannak régebbi, 5.8 Ghz-vel operálók is. Ennek az oka a mobileszközök elterjedése, hiszen a legtöbben telefonon vagy tableten nézik az élőképet Itt mindenféle remek applikációt lehet futtatni, illetve a megjelenítő mindig kéznél van. Árulnak persze gyári megoldásokat is, ilyen például az 1000 cd/m2 fényerejű kijelzővel rendelkező DJI Phantom 4 Pro Plus drón. Nem meglepő módon a legtöbb szerkezet WiFi szabvánnyal kommunikál, de a komolyabb gyártók saját protokollokat is használnak, mint például a DJI a Lightbridge-t vagy az Occusync-et.

Ezzel szemben a versenygépek analóg, 5,8 Gigahertzes képátvitelt használnak. Igen ez a régi TV adás, NTSC és PAL szabványon. Ennek egyszerű okai vannak: sokkal kisebb a késleltetése, sokkal könnyebb és kisebb FPV adókat lehet építeni, már pedig a súly kardinális kérdés egy sportra kihegyezett gép esetében.

Persze amikor szájtátva nézzük a nagyfelbontású free style videókat, akkor ott egy segédkamera rögzíti a képet, általában nagy FPS szám mellett, 1080p felbontással. Ezt vagy egy külső mini kamera – mint például a GoPro Session, a Runcam 3 vagy a Foxeer Legend – rögzíti, vagy a géptestben egy olyan eszköz bújik meg, aminek két kimenete van: egy digitális a „nézőknek” és egy analóg a pilótának.

Milyen árkategóriák vannak, és kik a megbízható gyártók?

Azt le kell szögeznünk, hogy olcsón nincsenek itt sem jó termékek, csak kompromisszumos megoldások. Hiába értünk a témához, nem tudunk mi sem ajánlani, 20.000 forintért brushless motoros, megfelelő képminőséggel rendelkező drónt, ami GPS stabilizált, elrepül fél órát, és a hatótávja 3 kilométer.

A szövegben szereplő modellek csak példák, a cikk írásának aktuális állapotát tükrözik, amelyek az idő előrehaladtával változhatnak, ezért mindig érdemes rápillantanotok a Top termékek szekcióra, amely az utóbbi időszak legjobb vételeit tartalmazza.

20.000 forintig gyakorlatilag nem lehet kapni brushless motoros gépet, a legolcsóbb ilyen az MJX Bugs 3 szokott lenni. Ezen a drónon azonban nincs kamera, képátviteli rendszer, szóval felszállunk, szabad szemmel repkedünk, és nagyjából ennyi. Ennél olcsóbb quadkopter jó eséllyel a játék kategóriába tartozik, ezeket is meg lehet venni, de inkább beltéri használattal tervezzünk. A jó hír az, hogy a 3-5.000 forintos gépek is nagyon élvezetesek tudnak lenni, ilyen például a Furibee F36, illetve van az úgynevezett „Tiny Whoop” kategória, ami direkt a beltérbe tervezett, veszélytelen, kisméretű „versenygépeket” takarja. Ebben az árszegmensben a best buy a DJI Tello és a Xiaomi MITU.

20-50.000 forint között már elég sok mindenből válogathatunk, de általában az MJX és a Hubsan modelljeit ajánljuk. Ennyi pénzért már 1080p kamerát, GPS-szel stabilizált, brushless motoros gépeket is beszerezhetünk, WiFi-s képátvitellel. A trükk az, hogy ezeken nincsen gimbal, vagyis elektromechanikus stabilizátor, illetve a vezetéknélküli képközlés hatótávja is eléggé limitált, nagyjából annyi, mint egy hagyományos router esetében. Szerencsére vannak hatótáv növelő megoldások, például a Xiaomi 300M WiFi repeater használatával elég jó eredményeket lehet elérni.

50-100.000 forint közötti sávban valójában az 50.000 forintos gépek jobban felszerelt, nagyobb tudású darabjai találhatóak, illetve a gyengébb renoméjú, de nagyobb kameraplatformok. Innen is ajánlunk modelleket, ilyen például az MJX 5W, a Hubsan H501S Advanced és a Hubsan H501 Air. Ezek jellemzően igen meggyőző, applikáció alapú vezérlést, nagy hatótávot, WiFi erősítőt, illetve akár egytengelyes gimbalt is magukban foglalnak.

100.000 forint fölött látszólag összemosódnak a dolgok, de ez koránt sincs így. Az egyik irány a DJI Spark jellegű drónok, de ennek az alapverzióját NEM ajánljuk. Ennek egyszerű oka van, nem jár hozzá távirányító, így érdemes a malacperselyt akkor feltörni, amikor már összejött a pénz a DJI Spark FlyMore Combo-ra. Titkos esélyes a Xiaomi Mi Drone, annak is a 4K verziója. Remek a képminősége, ráadásul a kamerája gimbalra tehető, így akár kézi eszközként is használható. Összességében véve elmondható, hogy a DJI modelljei mind ajánlhatóak, nagyon nem lehet velük melléfogni.

Ami a megbízható gyártókat illeti, mindenki a DJI-t és a Xiaomit szokta említeni, jogosan. Ugyanez igaz a Hubsan és az MJX modellekre, egy két kivételtől – például a Hubsan H122D – eltekintve. Ezek a gyártók általában évenként jönnek ki az új modellekkel, mindig valamilyen eddig nem látott innovációt magukévá téve. Versenydrónnál nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen heti szinten változik a technika.

Ha már ajánlottunk valamit, azt is elmondjuk, mi az, amit kerülni kell, vagy fenntartásokkal kell kezelni. Az egyik ilyen gyártó a Walkera, amelynek vannak ígéretes modelljei, de általában túlárazott, egyedi darabokat dobnak a piacra, tele műanyagelemekkel, amelyek hajlamosak könnyen törni. A másik a Yuneec modellek, amelyek elég jók, de ugyanazt a szegmenst fedik le a DJI gépei is, jobb ár-érték arányt képviselve. Kerülni kell az amerikai gyártmányokat a problémás alkatrészbeszerzés miatt, ilyenek a Horizon Hobby és az Autel gépei. Kiváló masinák, de elég nagy szenvedés hozzájuk bármit beszerezni.

Milyen kiegészítőkre lehet szükségünk?

Megvásároltuk első drónunkat, de ezzel csak az első lépést tettük meg a gondtalan repülés felé. Vannak bizonyos kiegészítők, amelyeket érdemes beszereznünk, azért hogy minél kényelmesebben üzemeltethessük és mozgathassuk eszközeinket.

Sokan nem gondolnak rá, de az egyik legnagyobb probléma, hogy miben szállítjuk a drónjainkat. Ebből a szempontból a DJI tulajdonosoknak szerencséjük van, hiszen számtalan hordtáska és hátizsák kapható a termékeikhez, a Fly More Combo jellemzően tartalmaz is valamilyent. A többi típushoz külön kell megvásárolnunk, szerencsére a legtöbb esetben kapható.

Egy akkumulátor nem akkumulátor, ahogy a sörös vicc is mondja. Mindenki előbb vagy utóbb több áramforrást vásárol, hiszen a repülési idő véges. A DJI Fly More Combo-ban alapból több telep található, de például az MJX 5W-nek is van ilyen variánsa. Egy dologra viszont oda kell figyelnünk: ha az akkumulátor “okos” – vagyis van rajta speciális vezérlő elektronika -, akkor nem vehetünk bárhonnan bármilyen típust, érdemes inkább a gyárit választani. Ha “buta” akkumulátorral szerelik, akkor csak arra kell figyelnünk, hogy a csatlakozó, a cellaérték stimmeljen, és beférjen a tároló rekeszbe.

A szénkefés motorok 5-10 óra után hajlamosak tönkre menni. Éppen ezért érdemes egy CW – az óra járásával megegyező irányba forgó – és egy CCW – az óra járásával ellenkező irányba forgó – motort tartalékban vásárolnunk. Ugyanez vonatkozik a propellerekre, ami az igazi fogyóalkatrésze a drónoknak, különösen akkor, ha a versenygépek közül választunk, tehát ebből tárazzunk be jó néhányat. Érdemes még egy fel- és leszálló padot is vennünk, hogy ne legyen a madárkánk koszos, illetve hogy lenyomjuk vele a növényzetet.

Fogalommagyarázat

ARF (Almost Ready to Fly): majdnem repülésre képes kiadás. Ez azt jelenti, hogy valamilyen alkatrész hiányzik a szettből ahhoz, hogy a géppel repülni tudjunk.
Ball bearing: golyós csapágyazású motor. Strapabíróbb, de drágább, mint a rézgyűrűs csapágyazás.
BNF (Bind and Fly): párosítsd össze és repülj. Ez a kiszerelés akkor szokott érdekes lenni, amikor  a gép több, különböző típusú távirányítóra is felprogramozható. AZ ARF kiszerelésnél is kevesebb alkatrészt tartalmaz
Brushed motor: szénkefés motor, ez az olcsóbb típus.
Brushless motor: szénkefe nélküli motor, ez a drágább típus.
C érték: drón akkumulátorokon szereplő jelölés. A C érték megmutatja, hogy mekkora az a névleges áramerősség, amit képes az akkumulátor rövid ideig leadni. Jellemzően a verseny gépeknél az érték magasabb, 70-120 közötti, míg a stabil kamera platform gépek esetében alacsonyabb.
CCW motor (counter-clockwise): óra járásával ellentétes irányba forgó motor.
Coreless motor: “mag nélküli” motor, olyan speciális motor, amelyet arra terveztek, hogy minél gyorsabban fel tudjon pörögni. Hátránya a rossz hűtési potenciál.
CW motor (clockwise):  óra járásával megegyező irányban forgó motor.
ESC (electronic speed controller): elektronikus sebességszabályzó egység.
FC (flight controller v. flight controller board): repülés vezérlő lapka.
FPV (First Person View): olyan elsőnézetes irányítás, amelyben a pilóta a gép testébe szerelt kamera képét látja egy szemüveg vagy egy monitor segítségével.
Gimbal: elektromotoros kamera stabilizátor. Általában a tengelyszámmal jelölik azt, hogy a gimbal melyik irányba tud stabilizálni.
Hexacopter: 6 motorral rendelkező multikopter.
KV érték: A motorokon található érték, amely meghatározza, hogy 1 V feszültségnövekedés hatására a motor fordulatszáma mennyivel emelkedik. Pl. 2.200 KV azt jelenti, hogy 1 V hatására a motor 2.200 fordulattal fog gyorsabban forogni percenként.
Lipo: a lítium-polimer akkumulátorok rövidítése.
Octocopter: 8 motorral rendelkező multikopter.
Okos akkumulátor: olyan elektronikával rendelkező akkumulátor, amely képes a saját feszültségét szabályozni, és hosszabb használat esetén automatikusan tárolási feszültségre meríti magát. Jellemzően a DJI gépei használják.
OSD (on screen display): bizonyos repülési adatok – sebesség, magasság, általános telemetria adatok – képernyőre vetítését jelenti.
PNP/PNF (Plug and Play/Fly): olyan kiszerelés, ami az alkatrészeket sok esetben szétszerelve tartalmazza, és nekünk kell összeépíteni azokat.
Propellerek szögállása: jellemzően egy négyjegyű számmal jelölik őket, például 7040 (Hubsan H501) vagy 9045 (DJI Phantom). Az első két számjegy a légcsavar hosszát adja meg inch-ben, a második a szögállását. Minél meredekebb, annál nagyobb felhajtóerőt termel, de több áramot is von el.
RTF (Ready to Fly): olyan kiszerelés, ami mindent tartalmaz ahhoz, hogy egyből repülni tudjunk. A legtöbb modell ilyen, ahol külön nem tüntetik fel, azt automatikusan RTF verziónak kell tekinteni. A jelentése az okoseszközökkel is kommunikálni képes drónok megjelenése után némileg módosult, lévén a távirányító maga a tablet vagy telefon.
S érték: az akkumulátorok cellaszáma.
Tárolási feszültség:a lipo cellák középértéke, jellemzően 3,7 volt. Ezen a feszültségen romlik a cellák állapota a legkevésbé, illetve ezen az értéken szállítják őket.

Repülésből származó kifejezések

Aileron: az a szárnylapát, amely a roll értékét szabályozza, vagyis hogy a repülő jármű mekkora mértékben fordul el a hossztengelye mentén.
Elevator: az a vízszintes faroklapát, amely a pitch értékét szabályozza, vagyis hogy a repülő jármű milyen értékben emelkedik vagy süllyed.
Fix szögállású forgószárny: minden drón – eltekintve az extrém kivételektől –  fix szögállású multirotoros gépnek tekinthető. Ez azt jelenti, hogy az ilyen jellegű repülő masinák a motorok fordulatszámának szabályzásával változtatnak irányt. Abban az irányban, amerre a gép haladni akar, leejtik a fordulatszámot, így az elfordul.
Rudder: az a függőleges faroklapát, amely a yaw értékét szabályozza, vagyis hogy a repülő jármű mekkora szögben fordul el a vertikális tengelye mentén .
Pitch (szoktak Elevatorként is hivatkozni rá): az a mérték, amekkora szögben egy repülő emelkedni vagy süllyedni tud.
Roll (szoktak Aileronként is hivatkozni rá): az a mérték, amekkora szögben egy repülő jármű a hossztengelye mentén el tud fordulni vertikális (függőleges fel le) irányban.
Throttle (gáz): a repülő jármű motorteljesítményét szabályzó csatorna.
Változó szögállású forgószárny: tipikusan a helikopterek ilyenek. A teljesítményt a forgólapát szögének döntésével lehet szabályozni, minél meredekebb, annál inkább “belekap” a levegőbe.
Yaw (szoktak rudderként is hivatkozni rá)
: az a mérték, amekkora szögben egy repülő jármű valamelyik irányba el tud fordulni horizontális (vízszintes oldal irány) irányban.

Multikopterek funkciói

3D: olyan légi jármű, amelynek a propellerei szimmetrikusak, és egy speciális vezérlőelektronikával a forgásirányt képesek a levegőben megfordítani, így fejjel lefele repülni.
Automatic Return/RTH/RTL (return to home/launch): A gép megjegyzi a felszállási GPS koordinátákat és a távirányítón elhelyezkedő gomb vagy más, előre beállított esemény hatására visszatér oda.
Barometrikus szenor: légnyomás figyelő szenzor, amivel a kopter képes a pozícióját függőlegesen tartani. A hozzá tartozó funkciót hívják Altitude Hold-nak, vagyis magasságtartásnak.
Flip: “bukfenc”, a kopter képes a saját tengelye körül 360 fokos fordulatot tenni.
Fail-safe (low voltage protection): biztonsági funkció, amely a drágább gépekre jellemző. Lényege, hogy egy előre kiválasztott eseményre a kopter egy utasítást hajt végre. Például az akkumulátor feszültségének csökkenésekor visszatér az irányítójához vagy egyszerűen landol.
Follow Me: követési funkció, amelynek lényege, hogy a drón követi a jelet sugárzó eszközt, vagy egy speciális algoritmus segítségével a képen kijelölt képkockákat. DJI terminológiával Follow Tap-nek hívják.
GPS mód: stabil mód, a kopter GPS pozíciót tart a levegőben, megadott magasságban és irányban.
Headless: alapértelmezetten a multikopterek az irányultságukat a távirányító helyzetéhez képest határozzák meg. Ez azt jelenti, hogy ha a távirányítóhoz képest a gép 180 fokban elfordul, akkor az oldalirányok felcserélődnek. A headless mód ezt a problémát eliminálja, a jobbra és balra irány mindig ugyanaz marad a drón helyzetétől függetlenül.
Mode1 / 2: távirányító beállítás, általában a Mode 2-t szoktuk alapértelmezettnek tekinteni, ahol a bal oldali kar a teljesítményt és a forgást, a jobb oldali kar az irányváltásokat vezérli. Ennek a fordítottja a Mode 1.
One key take off/landing: automatikus fel és leszállás, a kopter nagyjából egy méter magasságig automatikusan felemelkedik és utána a pozícióját tartva lebeg, illetve leszáll.
Panoráma mód (körkörös videó): a funkció segítségével a gép képes egy adott pont körül körözni. Itt a kezelő a kör rádiuszát adja meg, amely körül a drón a levegőben elfordul. Panoráma képek, körkörös videó létrehozására alkalmas.
Telemetria rendszer: különböző, a repüléshez tartozó adatokat – repülési sebesség, magasság, megtett út, akkumulátor feszültsége, szélerősség stb. – visszaírja a távirányító kijelzőjére.

hirdetés