hirdetés

Aktivitásmérők, okos- és sportórák

Mi a különbség egy aktivitásmérő, egy okos- és egy sportóra között? Szükséged van GPS-re, pulzusmérésre vagy esetleg a VO2 Max-odat szeretnéd megtudni? Vagy az értesítési üzeneteid legyenek teljesen magyar nyelvűek? Mindenre van megoldás, igyekszünk még a fel nem tett kérdéseidre is válaszolni.

Tartalomjegyzék

  1. Milyen kategóriák vannak, melyik mire való?
  2. Aktivitásmérők
  3. Okosórák
  4. Sportórák
  5. Egyéb okos- és sportórás tulajdonságok
  6. Összefoglalás

A következőkben leírt információk a 2020 februári állapotokat tükrözik, az idő előrehaladtával a közölt információk a technológiai fejlesztések és a gyártók piaci stratégiái miatt változhatnak, amiért nem tudunk felelősséget vállalni.

1. Milyen kategóriák vannak, melyik mire való?

A különböző sportos, csuklóra való kütyük kategóriái teljesen összemosódtak az elmúlt pár évben. Ma már nagyon sok olyan kategórián átívelő tulajdonságot magukénak tudhatnak, amelyek korábban csak a sokkal drágább eszközök repertoárjában szerepeltek. Ennek ellenére vannak bizonyos sarokpontok, amivel el lehet egymástól választani az aktivitásmérőket és az okos sportórákat vagy a sportos okosórákat. Ebből az egyik tipikusan az ár, a másik a szenzorkészlet, míg a harmadik a rajta futó szoftver.

2. Aktivitásmérők

Durván 10-15 000 Ft-ig kaphatóak aktivitásmérők, ezek célja jellemzően a napi ügyködésetekhez tartozó paraméterek összegzése. Jellemzően a megtett lépések számát és az út hosszát, az elégetett kalóriát és hasonló adatokat tárolják el, illetve summázzák a nap végén. Természetesen más funkciókkal is kiegészültek az idők folyamán, amelyeket a teljesség igénye nélkül a lenti felsorolás tartalmaz:

  • napi adatok: lépésszámlálás, távolság mérése, elégetett kalóriák mennyisége, tétlenségi figyelmeztetés
  • alvásadatok figyelése
  • zenevezérlés (pl. Mi Band 4 és Honor Band 5)
  • változtatható számlapok
  • különböző sportok támogatása
  • színes kijelző (újabb modellek esetében)
  • értesítések megjelenítése (push notification)
  • órafunkciók: ébresztő, ne zavarj, stopper, eszközkeresés stb.

Az aktivitásmérők alapvetően közelítő értékeket adnak, hiszen a szenzorkészletük rendkívül szűk – giroszkóp és gyorsulásmérő, ritkább esetben GPS -, illetve jellemzően fitnesz karkötő dizájnt kapnak. Ez alól vannak kivételek, ilyen például a Blitzwolf BW-HL1 aktivitásmérő, ami bár sportórának néz ki, inkább az előbbi csoportba tartozik. Ezek a ketyerék szinte kivétel nélkül zárt, egyedi rendszert futtatnak, csak nagyon minimális mértékben – pl. új számlapok letöltésével – változtathatóak meg. A drágább modellek jellemzően abban térnek el az olcsóbbaktól, hogy több sportot támogatnak, esetleg kapnak globális pozíció meghatározásért felelős szenzort vagy az anyaghasználatuk jobb.

Ajánlott kínai márkák és típusok:

A fenti gyártók jellemzően a megbízható cégek közé tartoznak, bár hibák itt is előfordulnak, de szerencsére a szoftveres javítások folyamatosan érkeznek rájuk, illetve a programfejlesztések alkalmával akár új funkciók is bekerülhetnek. A legnagyobb kultusza a Xiaomi Mi Band szériának van, a hozzá tartozó Mi Fit alkalmazás a legsokoldalúbb a szegmensben, de a Huawei féle Huawei Health sem rossz. A Blitzwolf elmarad az előbb említett kettőstől, amit jellemzően az árával kompenzál, az applikáció Da Fit névre hallgat.

Kifejezetten nagy kultusza van az okoskarkötők esetében a szíjak cserélgetésének. Ezek a szilikonpántok nagyon egyszerűen fel- vagy lepattinthatóak az aktivitásmérő testéről, de vannak olyan modellek amelyek a már megszokott gyorszáras megoldással operálnak. Ezeket a kiegészítőket az Aliexpress-en százszámra lelhetitek fel, érdemes megnézni a kínálatot.

Kerülendő kínai márkák és típusok:

Tipikusan szoftveres problémák sújtják őket, de sok esetben a menürendszerük irritálóan primitív, vagy csak használhatatlanul lassú. A legtöbb noname típus az Apple Watch-ot majmolja, de funkcionalitásban nem hogy az Almás cég, de még a Xiaomi Band széria termékeivel sem tudnak vetekedni. Ráadásul annyival nem olcsóbbak, mint amennyivel rosszabbak a nagyobb nevű konkurenseknél.

3. Okosórák

Korábban már közöltünk egy cikket arról, hogy mi a különbség az okos- és a sportórák között. Egy okosóra alapvetően attól okos, hogy a rendszere nem teljesen zárt, hanem applikációkat telepíthetek rá, vagyis vagy sima Android vagy pedig Android Wear OS fut rajtuk. Az előbbi a telefonokon is futó operációs rendszer általános változata, ami egy csomó problémát fog magával hozni, amennyiben azt valaki okosórán szeretné használni:

  • nem megfelelő megjelenítés a kör alakú képernyő miatt. Lemaradnak gombok, funkciók nem működnek (a helyzet a négyzet alakú megjelenítőknél egy fokkal jobb)
  • nem lehet rajtuk normálisan gépelni
  • sok alkalmazás nem fog futni a gyenge hardveren vagy egyszerűen kifagyasztja az eszközt
  • ha nincs hangalapú vezérlés – voice assistant – akkor a legtöbb művelet elvégzése – pl. WiFi jelszó vagy email beírása – igazi kínszenvedés

Éppen ezért érdemes elkerülni a sima Androidos órákat, elrettentésül érdemes elolvasni a Kospet Brave, illetve a Zeblaze Thor Pro-Thor 4 párosról írt cikkeinket.

Az Android Wear-rel „szerelt” órák fő problémája a rövid üzemidő és a lassúság, ez a baja a Ticwatch eszközeinek is. Ezt a problémát a Ticwatch Pro modellnél úgynevezett „Layered Display” technológiával próbálták meg áthidalni, itt egy AMOLED és egy LCD képernyő között váltogathattok attól függően, hogy funkciógazdagságra vagy hosszú üzemidőre vágytok. Sajnos a dolog élőben nem igazán működik, hiszen valós használat mellett senki nem fog egy kvarcórát nézegetni, egyébként pedig pont ugyanúgy lemerül, mint az összes többi modell. A helyzetet az menti meg, hogy a Wear OS nagyon sok mindenre használható, univerzális svájci bicska szoftverként működik:

  • szabadon telepíthetőek rá applikációk (de a Play áruház nem egyezik meg a telefonossal)
  • okosotthon vezérelhető róla
  • navigálhattok vele
  • kifejezetten jól testreszabható
  • tud hangalapú keresést (amennyiben van benne mikrofon)
  • elméletileg használható elektronikus fizetésre (NFC chip szükséges hozzá)
  • Wear Media appal saját zeneszámokat is le tudtok róluk játszani
  • általános (pl. Google Fit) vagy speciális applikációkkal (TicFit, TicXersie stb.) a sporttevékenységeteket is monitorozhatjátok

És nyilván van még huszonöt másik olyan funkció, amit lehet használni az Android Wear rendszerrel, ha kellően kreatívak vagytok. A kérdés az, hogy ti, felhasználók mit szerettek jobban, ha az arcotokba tolnak egy kész célrendszert, mint az Amazfit termékei esetében, vagy ha flexibilis a szoftver, cserébe néha kell vele egy kicsit küzdeni.

Az Android Wear futtatása meglehetősen erőforrásigényes, ennek ellenére a Snapdragon szereti a régebbi processzorok architektúrájára felhúzni az okosórákba szánt chipeket. A Wear 2100 és 3100-as széria a Snapsragon 425 low end procira épül, emiatt viszont tetű lassú a rajtuk futó rendszer. Az újabb Wear 3300 már a Snapdragon 429-re alapuló fejlesztés, ami már nem lassú, mint a nyomorúság, viszont ilyen órák még nem igazán vannak a piacon. Ebben az értelemben a Samsung Exynos rendszerei sokkal jobbak.

Feltételesen ajánlott kínai márkák és típusok:

A Ticwatch megítélése eléggé megosztó, ahogyan ez a Népítélet rovatunkból is kiderül. Szerintem nem érdemes megvenni a legdrágább modellt, mert sem üzemidőben, sem sebességben nem hozza az elvárhatót – miért is hozná, hiszen a rendszerchip minden Ticwatch-nál a Wear 2100-as -, ellenben nagyon drága. Szerencsére az egyik legolcsóbb modelljük teljesen élhető, és fele annyiba kerül, mint a Ticwatch Pro, de azért ez is egy kompromisszumos termék. Amíg a Wear 3300-as chippel szerelt ketyegők nem jelennek meg, mást nem tudok nyugodt szívvel ajánlani.

Kerülendő kínai márkák és típusok:

A felsorolt óráknak a fő baja, hogy vagy tetű lassúak, vagy tetű lassúak és használhatatlan a szoftverük is. Az alap Androidos rendszereket nem optimalizálják órás felhasználásra, ezért ezeket nem javaslom.

4. Sportórák

Minden zárt rendszerű óra sportóra, ilyenek az egyedi szoftverrel ellátott Xiaomi Amazfit órák, vagy a Huawei modelljei, de a nagy nevek közül említhetjük még a Polart, a Fitbitet, a Suuntot, a Garmint és még sorolhatnám. Ezek tipikusan sportórák, zárt, de stabil szoftverrel. A dologban azért van egy kis csalás, ha megnézitek például egy Xiaomi Amazfit Stratos könyvtárszerkezetét, látszik, hogy az alapokat az Androidtól kölcsönözte, ami meg tulajdonképpen egy Linux.

A sportórák fő feladata, hogy minél több paramétert adjanak vissza a sporttevékenységeitekről. Pulzusmérés, légzés ütemének kijelzése, aerob-anaerob állapotok rögzítése, lépéstávolság, VO2 MAX – maximális oxigénfelvétel terhelés hatására -, pihenési ciklus, útvonal rajz, szegmensek statisztikái és még ezer másik funkciót várhattok el ezektől az eszközöktől. Természetesen a modern órák repertoárját olyan trendi lehetőségek egészítik ki, mint a háttértáras zenelejátszás, a statisztikai programokhoz csatlakozás, az NFC alapú fizetés, vagyis egyre inkább átemelnek tulajdonságokat az okosórák jól bevált funkcionalitásából.

A sportórákon belül tulajdonképpen van két kategória, amire a készülékek szétválaszthatóak:

Az első kategóriába tartozók szenzorkészlete már elegendő a sportok nyomonkövetéséhez, de alapvetően nem az edzésszerű tevékenységekre hegyezték ki őket. Jellemzően nagyon dögös a kinézetük, csomó funkciót tudnak, ami megkönnyíti a mindennapi használatot, viszont nem igazán a mért adatok pontos kijelzésére találták ki őket. Ez nem feltétlenül baj, még pedig azért, mert emiatt ezek jóval olcsóbb termékek.

A sportok monitorozása kapcsán mindig nézzétek meg a szenzorkészletet, ami állhat az alábbiakból:

  • globális helymeghatározó rendszer: GPS (amerikai), Beidou (kínai), Galileo (európai), GLONASS (orosz)
  • gyorsulásmérő
  • giroszkóp
  • fényérzékelő szenzor (AMOLED kijelzőknél van, transzflektívnél nincs)
  • geomágneses szenzor (iránytű)
  • légnyomásmérő szenzor (barométer)
  • PPG pulzusmérő szenzor

Ezek támogatják a különböző sportaktivitásokat, például a GPS az útvonalrajzért felelős, a légnyomásmérő magasságeltéréseket hivatott figyelni (pl. hegymászás, síelés vagy terepfutás esetén lehet hasznos), a geomágneses szenzor az iránytű funkciót támogatja és így tovább. A fentieknek azonban van néhány problémája, amivel jó, ha tisztában vagytok, mielőtt órát választotok magatoknak.

Globális helymeghatározó rendszer: minél több műholdhoz és műholdas rendszerhez képes csatlakozni egy óra, annál pontosabban képes meghatározni a saját helyét. Ez sajnos egyáltalán nem egy triviális dolog, elég sok eszköznél előjönnek pontatlanságok. A helymeghatározás sok mindentől függ: időjárás, K-index, látható műholdak száma stb. Érdemes olyan órát választani, ami támogatja a GPX útvonalfájlok feltöltését, ilyenkor a kütyü túranavigátorként is használható.

Pulzusmérés: a pulzusmérés funkció minden sporttevékenység alapja, nélküle nem tudjátok megállapítani, hogy a tevékenységek milyen terhelést jelentenek a szervezetetekre. A pulzusmérés kapcsán két dolgot kell tudni: a mérési metódust és a mérőalgoritmust. Az okosoórák PPG-t vagy más néven fotopletizmográfiát használnak, ez a kevésbé pontos módszer, szemben az EKG-val (elektrokardiogram). Ezt a szenzort az órák hátoldalán láthatjátok fotódiódák formájában. A PPG rendszerek viszonylag pontatlanok, emiatt bár nyugalmi helyzetben hellyel-közzel valós értékeket adnak vissza, terhelés alatt jelentősen szórnak, illetve nagyon lassan követik le a pulzus változását, ami alapja a HZT-nek, vagy más néven pulzusszám alapú edzésnek. Ezt külső mellkaspánt használatával lehet orvosolni, amelyek „EKG pontosak”. Éppen ezért ellenőrizni kell, hogy:

  • az adott sportóra támogatja-e a Bluetooth vagy az ANT+ szabványt
  • csatlakoztatható-e hozzá külső pulzusmérő egység a fenti protokollok segítségével

Néhány pulzusmérő pánt, amit érdemes kipróbálni: Magene H64, KYTO, Decathlon Geonaute, triatlonhoz pedig Whoo Tickrx, de az ismertebb márkák pántjai is megbízhatóak.

Érdemes továbbá rákeresni, hogy milyen pulzusmérő algoritmust támogatnak az eszközök. Erre jó példa a Firstbeat, amit a Garmin, a Xiaomi, a Suntoo és a Huawei egyes eszközei is használnak.

á rákeresni, hogy milyen pulzusmérő algoritmust támogatnak az eszközök. Erre jó példa a Firstbeat, amit a Garmin, a Xiaomi, a Suntoo és a Huawei egyes eszközei is használnak.

Adatfeldolgozó szoftverek: a mért eredmények nem érnek semmit, ha nincs mögöttük valamilyen feldolgozó szoftver, amivel az adatokat elemezni lehet. Ebből számtalan ingyenes és fizetős alkalmazás is rendelkezésre áll, csak a legnépszerűbbeket sorolom fel. Szintén érdemes ellenőrizni, hogy az óra vagy annak alapszoftvere ezekkel képes-e integrálódni:

Természetesen minden órának van saját applikációja is, a Xiaomi az Amazfitet, a Huawei a Huawei Health-ot használja, előbbi képes a Strava-val szinkronizálni. Lehet további „third party” applikációkat is használni, amelyekkel még jobban kiaknázható az órák tudása. A Xiaominak van a legnagyobb támogatói bázisa, érdemes rákeresni a Notify & Fitness for Amazfit vagy az Amazfaces alkalmazásokra.

Ajánlott kínai márkák és típusok:

A Xiaomi órái elég megbízhatóak és sokat tudnak. Kiemelkedik közülük a GTR a szépségével és a Stratos 3 a tudásával, ez utóbbi igazi sportóra, tonnányi funkcióval. A Huawei is nagyon szép órákat gyárt, némileg drágábban, de elég hasonló funkcionalitással. Nem annyira sportórákat, inkább EDC mindenes eszközöket dobnak a piacra. A Xiaominak van pár „sleeper” órája, amit még nem teszteltünk, de ígéretesek, pl. a T-Rex és a Verge utód, a Nexo, illetve a Xiaomi Watch Color globális verziója is érdekes lehet.

Kerülendő kínai márkák és típusok:

  • minden, ami kínai ROM-os, pl. Xiaomi Watch Color CN
  • minden, ami noname
  • Xiaomi Verge Lite

A noname órákat felejtsétek el, mint ahogyan a kínai ROM-os darabokat is, hiszen nem integrálták beléjük az angol nyelvet. A Verge Lite pedig egy butított Verge, és elég sok funkciót elveszít ahhoz, hogy inkább a nagyobb tesót legyen érdemes megvennetek.

5. Egyéb okos- és sportórás tulajdonságok

Kijelző: Van még néhány fontos paramétere az óráknak, amiről érdemes szót ejteni. Az egyik a kijelző, ami jellemzően vagy AMOLED vagy úgynevezett transzflektív LCD. Az előbbi ismerős lehet a mobiltelefonok világából, nagyon takarékos és sokkal tisztábban jeleníti meg a fekete és a sötét színeket, mint a TFT, illetve van Always On Display funkciója is. A transzflektív kijelző egy speciális LCD technológia, amely egy fényvisszaverő fólia segítségével visszatükrözi a beérkező fényt. Emiatt vakító napsütésben is látható, nem kell hozzá fényérzékelő szenzor, míg az AMOLED szebb színeket és háttereket képes megjeleníteni, viszont dinamikusan kell a háttérvilágítás erejét változtatni.

Zenevezérlés vagy zenelejátszás: A kettő között jelentős a különbség, az első esetben csak a telefonon futó lejátszó alkalmazást vezérelhetitek. A második esetben az óra saját háttértárral és lejátszóval rendelkezik, nem szükséges a zenehallgatáshoz a mobilotok, viszont egy BT fülhallgató igen.

SIM és e-SIM: egyes órák képesek telefonhívások részleges vagy teljes lebonyolítására. Szinte minden modell képes jelezni, felvenni és elutasítani a hívásokat. Azok, amelyekben van mikrofon, hangszóró, SIM foglalat vagy e-SIM pedig „teljesértékű” telefonhívásokat bonyolíthatnak.

Elektronikus fizetés (NFC): elméletileg az okosórák és a sportórák is képesek lehetnek elektronikus fizetésre. Az előbbiek a Google Pay-be regisztrált bankkártyákat képesek használni. Utóbbiak pedig saját rendszert – Garmin Pay, Fitbit pay stb. – alakítottak ki a fizetéshez. Sajnos a kínai órák ezen funkciója Európában a legtöbbször nem, vagy csak trükközéssel működik.

Kinézet variálhatósága: a külcsín igen sokrétűen variálható, amelyre nemcsak a számlapok cseréje, hanem a különböző modellvariánsok eltérő anyaghasználata vagy a cserélhető szíjak is lehetőséget adnak. A számlapok egy része a memóriában tárolódik, ezért érdemes ellenőrizni, hány darabot tud lementeni az időmérő, illetve hogy elérhetőek-e továbbiak az applikációban. Egyes karkötők szíját egyben – pl. Mi Band széria – lehet cserélni, az óráknál általában gyorszáras oldómechanika segít a változtatásban.

Értesítéskezelés: angolul push notification néven találjátok meg a funkciót. Az alkalmazások üzeneteit az óra számlapjára lehet irányítani, ahol azok megjelennek. Itt jellemzően a karakterkészlet a kérdéses, sok óra nem kezeli a magyar ékezetes karaktereket. Az is fontos szempont lehet, hogy van-e külön üzenetmemória, ahol a korábbi értesítések visszanézhetőek, illetve hogy milyen hosszú szöveget képesek megjeleníteni a képernyőn.

Üzemidő: a gyártók általában elég tág határok között adják meg a működési időt. A stand-by a jobban hangzó, de igazából teljes mértékben irreleváns adat, míg az átlagos üzemidő egy képlet alapján összerakott használati kosárból – adott számú értesítés, sport, GPS használat, közepes fényerő stb. mellett – származtatott szám. Mutatok három szélsőséges példát a Stratos 3-mal:

  • 5-7 nap: minimális fényerő, értesítések és pulzusmérés kikapcsolva, éjszaka DND mód
  • 3-4 nap: átlagos használat, átlagos edzésmennyiséggel, üzenetekkel, automata pulzusméréssel
  • 1 nap: napi 2-3 óra sport, folyamatos pulzusmérés, pulzusmérő mellkaspánt használata, zene lejátszás, maximum fényerő, összes applikáció push notificationre állítva, sok üzenet

Mint látható, az üzemidő nagyban függ a használattól, szerencsére a drágább ketyegők 1-2 óra alatt feltölthetőek.

GPX import, export: feljebb már említettem, hogy a legtöbb órára másolható adat az USB-s töltőjén vagy valamilyen vezetéknélküli kapcsolat segítségével, így kerülnek fel például a zenék a háttértárra. A drágább sportórák egy jelentős részénél van lehetőség arra, hogy GPX fájlokat exportáljatok ki vagy töltsetek be. Előbbi esetben a lementett edzéseitek kimenetét tölthetitek be külső alkalmazásokba további feldolgozás és elemzés céljából, utóbbi esetben útvonalfájlokat tölthettek le az órára. Ez túrázásnál jön kifejezetten jól, amikor az eszköz egy térképen követi a bejárandó útvonalat, és figyelmeztet, ha arról letérnétek.

6. Összefoglalás

Nehéz röviden és nagy általánosságban összefoglalni az aktivitásmérők és az okos-/sportórák kiválasztásának szempontjait, de a legjobban akkor jártok, ha először magatokban eldöntitek, hogy mire akarjátok használni és mennyit akartok rá költeni. Nagyjából 10 000 Ft-ig csak aktivitásmérőket lehet kapni, ezek GPS-szel ellátott változatait 15-20 000 Ft-ért mérik.

Utána következik egy nagyobb szakadék, durván 30 000 Ft-tól érhetőek el az olcsóbb Androidos okosórák, de a Ticwatchokat 40 000 Ft alatt nem fogjátok tudni beszerezni. Ennyiért pedig már számtalan „allround” sportóra is található a piacon, például a Xiaomi Amazfit GTR-GTS páros, amelyek kiváló társak a mindennapokban. Nem igazán sportra hegyezték ki őket, de számtalan olyan funkciót – értesítéskezelés, zenelejátszás, bejövő hívások kezelése stb. – nyújtanak, amelyek megkönnyítik például a telefonhasználatot.

Aki legalább amatőr szinten, de edzésszerűen szeretné a sporttevékenységeit monitorozni, annak mélyebben a zsebébe kell nyúlnia, egy Stratos 2 vagy Stratos 3 lehet a jó választás, de mellé erőteljesen ajánlott egy pulzusmérő mellkaspánt beszerzése is. A fentieket természetesen ki lehet egészíteni mindenféle fontos funkcióval, mint az értesítéskezelés, az elektronikus fizetés vagy a zenelejátszás, de ezek értelemszerűen növelni fogják az árat.

hirdetés