Xiaomi Mi Note 2 okostelefon teszt – Eljött a Messiás

11

Eljött végre az a pillanat, amelyre túlzás nélkül évek óta vártam. Már hosszú évek óta keresem a számomra tökéletes okostelefont, de egyszerűen sehogy sem akartuk egymást megtalálni. Ez a folyamat már jó régen elkezdődött, emlékszem, hogy anno a THL 5000 után jött a THL 4400, aztán megint inkább vettem egy THL 5000-et. Sokáig azt nyúztam, majd végigmentem rengeteg tesztkészüléken, de egyik sem vált be úgy, hogy igazán megszerettem volna. Nevessetek ki, de a THL W100 óta nem éreztem ilyen elégedettséget egyetlen telefon kapcsán sem. Most viszont szereztem egy Xiaomi Mi Note 2-t.

Nem azért rendeltem meg a készüléket, mert eldobtam az agyam a specifikációtól, nem is azért, mert hajlított kijelző fétisem lenne, de még csak nem is a márka iránti elfogultságom miatt. Jó cuccokat gyárt a Xiaomi, de még az ő készülékei sem tudtak korábban meggyőzni. Mindig volt valami bajom velük, bár némelyik már számos ponton megközelítette a tökéletes telefon kategóriát. Meggyőződésem volt egészen idáig, hogy számomra nem létezik a valóban tökéletes készülék, mert annyi járt már a kezeim között, hogy nem tudok igazán hibátlannak látni egyet sem.

A terméktesztelésnek ez az egyik leggyakoribb betegsége, hogy néhány év alatt az ember kezei között annyi kütyü megfordul, hogy eltűnik a kezdeti izgalom az egészből. Nincs olyan izgatott várakozás a csomagra, nincs meg az újdonság varázsa, mert ez hetente számtalan alkalommal előfordul, amikor megjönnek hatalmas pakkokban a termékek. Ez számotokra azért jó hír, mert az így született cikkek közel teljes mértékben mentesek az érzelmektől, ergo nem vagyunk elfogultak a termékekkel szemben pusztán azért, mert nagyon vártuk, nagy szükségünk van rá, vagy esetleg előre tudjuk, hogy mennyire király lesz. Ilyen semleges érzelmekkel dobtam be a kosárba ezt a sokadik telefont, mondván, hogy ,,Na, ez majd hátha más lesz, mint a többi.” Természetesen semmi különlegeset nem vártam tőle.

 

Bontogatás

A DHL hatalmas zacsijában egy feltéphető kartondobozka lapult, ebbe rejtették a kemény, fehér színű, szintén kartonból készült dobozt. Összetapogatva nem érzem kifejezetten szükségesnek a plusz védelmet, de inkább így küldjék, mint alulbiztosítva. Túl sok szót nem érdemel ezen felül a dolog, mivel mindenféle kínai karaktereken és egy “mi” logón kívül nem sok érdekesség található meg rajta.

A beltartalom viszont annál izgalmasabb, ugyanis kapásból a szemem elé került eme gyönyörű készülék, a Virágzó Kínai Kommunista Ipar csodája. Borzasztóan lehűlt a futárkocsi rakterében, de ellentétben például az almás telefonokkal, ez rögtön bekapcsolt, és valós töltöttséget mutatott. Ez nem szidalom, csak egy jelzésértékű megjegyzés. A vásárló kap még egy US dugós töltő adaptert, amely igen nagy áramú/feszültségű töltésre képes (5 V – 2.5 A, 9 V – 2 A, 12 V – 1.5 A), egy könnyen karcolódó tokot, meg egy Type-C kábelt.

Gondolom senkit sem lep meg az első képek alapján, ha azt mondom, hogy a telefon akciósan is nettó 156.000 forintba kerül, mivel a B20-as global verzió csak a legerősebb kiadásból létezik, így ez a legdrágább is. Az olcsóbb, 4/64 GB-os verzióért 122 ezrest kérnek jelenleg. Ez a kövér, zsíros összeg teszi lehetővé a gyártó számára, hogy ilyen borzasztóan erős hardverrel adja a készüléket, lekerekített szélű, valóban hajlított kijelzővel vértezze fel, és a legteljesebb mértékben ellássa különböző szenzorokkal és adatkommunikációs lehetőségekkel.

Így történt tehát, hogy az alábbi specifikációt kapta:

HardverCPU: Qualcomm Snapdragon 821, négymagos, max. 2,35 GHz
GPU: Adreno 530
RAM: 6 GB
ROM: 128 GB
Memóriabővítés: nem támogatott
HálózatVezetéknélküli csatlakozás: 3G, 4G, Bluetooth, GPS, WiFi, NFC
WIFI: 802.11b/g/n/ac
Hálózat típusa: GSM+CDMA+WCDMA+TD-SCDMA+FDD-LTE+TDD-LTE
2G: GSM B2/B3/B5/B8
CDMA: CDMA BC0 / B1 / B10 / B15
3G: WCDMA B1/B2/B5/B8
TD-SCDMA: TD-SCDMA B34/B39
4G: FDD-LTE B1 / B2 / B3 / B4 / B5 / B7 / B8 / B12 / B13 / B17 / B18 / B19 / B20 / B25 / B26 / B28 / B29 / B30
TDD/TD-LTE: TD-LTE B38/B39/B40/41
KijelzőTípusa: kapacitív
Mérete: 5.7 inch
Felbontása: 1920 x 1080 (FHD)
KameraHátlapi kamera: 22.56 MP autofókusszal, dupla LED villanófénnyel
Előlapi kamera: 8.0 MP
Videofelvétel: 4K
Érintéses fókusz: Igen
Kamera funkciók: remegésgátló, Face Beauty, arcfelismerés, HDR, panoráma mód
EgyébI/O Interfész: 2 x Nano SIM foglalat, 3.5mm Audio Out Port, USB Type-C
Bluetooth verzió: Bluetooth V4.2
Szenzorok: Gyorsulásmérő, fényszenzor, elektromos iránytű, gravitációs szenzor, giroszkóp, Hall-szenzor, közelségszenzor
AkkumulátorKapacitás: 4070 mAh
Típusa: Nem cserélhető
Csomag tartalmaOkostelefon: 1
Töltő adapter: 1
USB Type-C kábel: 1
SIM tű: 1
Méretek és tömegTermék mérete: 15.63 x 7.76 x 0.78 cm / 6.15 x 3.06 x 0.31 inch
Doboz mérete: 19.50 x 11.90 x 5.20 cm / 7.68 x 4.69 x 2.05 inch
Termék tömege: 0.168 kg
Doboz tömege: 0.487 kg

 

Sokakat érdekel mindig, hogy számszerűen mire képes egy telefon hardvere, számukra pedig az alábbi biztosítékot tudom nyújtani arra, hogy ezt a telefont semmivel sem akasztod meg, akármekkora állat is vagy.

A hardver viszont korántsem minden, ha optimalizálatlan a rendszer, vagy egyszerűen csak olyan ronda a telefon, hogy nincs szíved vele büntetni magad. Szerencsére a Xiaomi kiemelkedően jó mindkét téren, így a MIUI a szokásos módon közel hibátlan, a kinézet pedig döbbenet. Meg kell jegyeznem, hogy sokan hasonlították első ránézésre a Samsung készülékeihez (bár nekem ez nem jött át), annyi szent, hogy fantasztikusan jól néz ki a gép, és az összeszerelése olyan prémium minőségérzetet ad, amilyet a Mi Mix kapcsán éreztem. Recsegéssel, illesztési hibákkal, de egyáltalán bármilyen összeszerelési problémával egy lapon sem említhető, az eleganciája pedig lehengerlő. Annyira diszkrét és mutatós, hogy aki céltudatosan azért vesz drága telefont, mert a környezetében ez státuszszimbólum, és vagizni akar vele, ezzel tutira tudni fog. Bárki bármit mondhat, az okostelefonok számos körben igenis státuszszimbólummá alakultak át, csakúgy, mint az autók – bár azok már nem mostanában.

 

Tesztüzem

Indításnak az eddigiek mindenképpen meggyőzőek, és ez csak fokozódott, ahogy használni kezdtem. Szeretném kiemelni, hogy bár egy tavaly szerzett Ulefone Viennáról váltottam erre, nem utálom az előző telefonom, tehát nem az iránta érzett utálatom inspirálta a telefonról alkotott pozitív gondolataim.

A MIUI induláskor kikérdezett a legfontosabb dolgokról, majd egy Mi felhőben lévő mentésből visszaállította a legutolsó Xiaomi készüléken használt beállításaimat, appjaimat, meg egyéb apróságokat. Bár az utóbbiak letöltése számomra érthetetlen lassúsággal történt, legalább magától megcsinálta. Elkezdtem a visszaállítást, és kimentem kaját csinálni, de mire visszaértem, még mindig nem fejezte be a telepítést. Közben persze már teljes funkcionalitással üzemel a készülék, tehát nem vagyunk túlzottan lekorlátozva a használhatóságot tekintve.

Bár teljesen feleslegesnek érzem megemlíteni, de a MIUI v8.2 röccenés nélkül, teljes mértékben hibamentesen fut, több hetes használat után sem találtam benne bugot. Az Antutu tarol, a játékok játszi könnyedséggel futnak rajta, és még VR-ra is simán alkalmas.

A rendszer nagyon stabil, rendkívül reszponzív, és végtelenül kiterjedt. Aki használt már MIUI alapú telefont, az tudja, miről beszélek, a többieknek viszont egy kis ízelítőt szeretnék nyújtani ebből az élményből. Aki tisztában van a MIUI mélységeivel, az görgessen lejjebb a következő alcímig.

Kezdjük ott például, hogy az egyes lapokon az alkalmazások rendezgetésére is külön módszerek vannak, hogy a lehető leggyorsabban alakíthassuk át a kinézetet a nekünk tetsző formára. Lehet sok ikont egyszerre mozgatni, törölni, mappázni, és nem kell egyesével nyomva tartva, felemelve, és a képernyő szélére húzva megvárni, amíg egyet áthelyez a szomszédok lapok egyikére, majd ugyanezt megismételni az összes többi ikonnal. A képernyő megjelenése és az ikonelrendezés nem csak szokatlanul testre szabható, de még arra is figyeltek, hogy ezt mindenféle gesztusokkal, trükkökkel villámgyorsan el lehessen végezni. Ez a szellem érvényesül az egész rendszer felépítésében. Ettől igazán MIUI a MIUI.

Az értesítési sáv és kezelőfelülete teljes egészében testre szabható, úgy rendezem az ikonokat, ahogy akarom, kiírathatom rá a hálózati sebességet, a szolgáltató nevét, százalékos, vagy színes csíkos aksikapacitást, időjárási információkat, de még egy általam beállított mobil internetes adatforgalmi keretről is tud információt szolgáltatni. Én például megadtam neki, hogy van havi 1 GB-nyi adatforgalmam, minden hó 1-jén indul újra a számláló, mutassa nekem teljes felbontásban, hogy mikor mennyit használtam, és mennyim van még, illetve még figyelmeztet is, amikor elérek egy bizonyos határt, amit megint csak én állítok be.

Az NFC révén kapásból alkalmas a készülék az érintéssel fizetésre, bár ez itthon nem túl elterjedt technológia. Van olvasómód is, ami éjjel kíméli a fáradt szemeket egyrészt a kék fény szűrésével, másrészt pedig egy kellemes, sárgás árnyalat biztosításával. Ennek rendkívül örülök, tényleg nagyon hasznos funkció, minden nap használom. Ez is kitehető gyorsgombbal a kapcsolópanelre, így két pöccintéssel be is kapcsolható a funkció. A színek és a kontraszt is egyénileg állítható, én automatikus állításon hagytam. A számtalan, online elérhető témával gyökeresen megváltoztatható a telefon kinézete, így pedig akár egy éves használat után is tud teljesen újként hatni a telefon, ha már unalmassá válna a színvilág. Félreértés ne essék: egyes témák képesek újraszabni bizonyos mértékben a rendszert is, nem csak színbeli változásokra lehet számítani.

A hangok kapcsán csak annyit jegyeznék meg, hogy ahogyan az lenni szokott, úgy itt is megvannak a különböző Xiaomi fülhallgatókhoz előre beállított hangzások, de természetesen magunk is testre szabhatjuk. A telefonon beállítható az is, hogy általunk beállított bluetooth eszközök érzékelése esetén további azonosítás nélkül feloldjon a telefon. Ezt úgy kell elképzelni, hogy mondjuk egy MiBand 2-vel a csuklónkon, vagy egy bluetooth fülhallgatóval a nyakunkban a telefon nem fog semmilyen azonosítást kérni, amíg érzékeli a környezetében az eszközt, ha viszont magára hagyjuk, és eltávolodunk, újra ujjlenyomattal, vagy egyéb kóddal lehet csak feloldani.

A feloldóképernyő balra, illetve jobbra húzásával különböző appok érhetőek el, én balra a Chrome-ot, jobbra a kamerát állítottam be, mivel ezeket használom leggyakrabban. A készülék alapból világítani kezd, ha új értesítést kapunk, de ez kikapcsolható, mivel a háromszínű értesítési LED úgyis ad némi információt ennek jellegéről. Dupla hangerőgombos ébresztésre opcionálisan a kamera appot indítja el, illetve arra is ügyeltek, hogy legyen véletlen használat megelőzése funkció, tehát zsebben nem old fel a telefon akkor sem, ha az ujjammal próbálkozok. Ez számomra kiemelten fontos, mivel sokszor tárcsáztam más telefonokkal zsebből, de itt hiba nélkül működik ez a védelem is.

Kiválasztható, hogy az értesítési sáv lehúzásával rögtön megjelenjenek a kapcsolók is, vagy azokat balra pöccintéssel óhajtjuk elérni, és egyben látni mindet. Bármelyik app esetén részletesen megadhatjuk, hogy megjeleníthet-e értesítéseket, és ha igen, milyeneket, és hogyan (ez vonatkozik a záróképernyőre is külön), illetve sorba rendezhetőek a kapcsolók is. Készíthető második asztal is, ami csak külön jelszóval érhető el, így védve az adatainkat. Itt privát kontaktokat, appokat, és miegymást helyezhetünk el, azaz olyan, mintha egy teljesen különálló telefonunk lenne. A váltások között mindig beléptetést kér, tehát teljes a biztonság.

A csendes üzemmód egy nagyon hasznos funkció tárgyalások vagy alvás idejére. Megadható, hogy rezegjen-e ilyenkor a készülék, ütemezhető, részletes értesítési kivételkezelő tartozik hozzá, illetve még arra is képes a rendszer, hogy ha valaki 3 percen belül újrahív, akkor a második hívást már ne némítsa, ezzel is számítva arra, hogy valószínűleg igen sürgős ügyben keresik az embert. Nagyon meggyőzőnek találom a Xiaomi ilyen jellegű funkcióit, amelyeket szemlátomást elfoglalt emberek számára fejlesztett ki. Apróságokról beszélünk, de nagyon hasznosak tudnak lenni.

Az akkumulátorhasználat egy külön világ a MIUI-n belül. Olyan mélységekben képes információt adni az egyes appok és szolgáltatások fogyasztásáról, hogy azt egészen megdöbbentőnek találom. Minden egyes appra külön megadható, hogy futhat-e a háttérben, ha igen, akkor mennyire engedjük ezt neki, lekérheti-e a pozíciónkat a háttérben, kap-e adatforgalmat, satöbbi. A rendszer tud riasztást küldeni, ha az aksi túlmelegszik, vagy hirtelen rohamosan merülni kezd. Más telefonoknál ezt már csak utólag vesszük észre, amikor egy beragadt, úgynevezett wakelock-os app lezabált 50%-ot az aksiról, miközben zsebre volt téve a készülék. A fogyasztáselemző képes megmondani, hogy mik fogyasztanak a legtöbbet, és korlátozással hány perc használati időt nyerhetünk még, ha nem szeretnénk rögvest akkumulátorkímélő módba kapcsolni esetleg.

Bár a 120 GB tárhely bőven elég bármire, gyárilag képes gyors- és mélyelemzést végrehajtani a tárhelyhasználatról, és lelkesen törli a duplikált fájlokat, vagy fölöslegesnek ítélt app datát, ha engedjük neki, ezzel pedig 3 napos használat után kapásból 879 MB-nyi helyet tudtam volna felszabadítani.

A gyermek üzemmódban meg lehet szabni, hogy milyen appok futását engedélyezzük, illetve letiltható az SMS küldése is. Teljes menüt kapott az adatvédelem is, ahol többek között a tartózkodási helyhez való hozzáférésekről tudunk dönteni. Bekapcsolható a lebegő labda funkció, amiről képernyőmentést készíteni sajnos nem tudok, mert van olyan okos a rendszer, hogy az átlag felhasználó nem szeretné azt is megjeleníteni a rendszerfotókon. Ez a labda pöccintésre mindenféle gyorselérési lehetőséget biztosít számunkra különféle funkciókhoz, bár gondolom mondanom sem kell, hogy ezek is testre szabhatóak.

Az értesítési LED színe szintén beállítható az egyes értesítések típusaihoz, ráadásul egy csomó szín közül válogathatunk. A hangeszközök ebből a menüből is elérhetőek, az alatta lévő “Gombok” menü pedig az érintőgombok kezelésére ad lehetőséget. Akár gyorskapcsolót is helyezhetünk el a kapcsolósávon arra, hogy letiltsa az érintőgombokat, de a funkciókat is meg lehet határozni, hogy mit csináljanak rövid és hosszú nyomásra, illetve történjen-e bármi is a home gomb megérintésére. Az alapbeállítás szerint a jobb gomb a vissza, a bal gomb előszedi a háttérben futó alkalmazásokat, a középső gomb pedig a home screenre visz érintésre és megnyomásra is.

Az egykezes használat egy söpréssel érhető el, melyet balról jobbra kell végrehajtani az említett gombokon. Ekkor megerősítés után 3.5, 4.0, illetve 4.5 collra kicsinyített verzióban kezelhetjük a telefont, a képernyő többi része üres marad. Ez a kisebb tenyerűeknek lehet nagy segítség. Van továbbá biztonsági mentés helyben, és felhőbe, ingyenes Mi felhőszolgáltatás, automatikus mentés, és a jól megszokott átköltöztető app is, amivel két telefon között mozgathatjuk a legfontosabb adatainkat telefonváltáskor.

Az külön öröm, hogy a kontaktok kezelése is legalább olyan részletes, mint bármelyik másik menü, egy érdekesség a sok közül, hogy a rendszer beépített funkcióval képes a duplikált névjegyek összemosására. Szépen átkutatja az összes mindenféle névjegyünket, és az azonosakból készít egy listát, majd eldönthetjük, hogy melyikeket akarjuk egyesíteni. Nem csak én örültem ennek a funkciónak, mástól is hallottam már, hogy könnyeket csalt a szemébe.

Az alkalmazások klónozhatóak egyébként, ami azt jelenti, hogy lemásolhatóak, és a felhasználó felé olyan, mintha 2-szer lenne feltelepítve. Ez akkor hasznos, ha valaki például egy Facebook oldalt üzemeltet, és erre 2 külön fiókot használ. Ilyenkor klónozhatja a Facebook appot, de még akár a Messengert is hozzá, és egyszerre két helyen lehet bejelentkezve. Zárolhatóak továbbá az egyes alkalmazások, amelyek plusz védelmet nyújtanak a betolakodók ellen, ugyanis csak jelszavas feloldással nyithatóak meg. Itt be is fejezném ezt a “kis” ízelítőt, mert sosem érünk a cikk végére, ha csak a rendszer funkcióit sorolom, de szerettem volna éreztetni, hogy milyen végtelen részletességgel rendelkezik a MIUI önmagában, tehát telefontól függetlenül.

 

Most már tényleg tesztüzem

Az összeszerelés tehát kifogásolhatatlan, és ehhez hozzátartozik az is, hogy a gombok nyomáspontja határozott, nagyon el lett találva. Nincs kotyogás, holtjáték, vagy lötyögő SIM tálca, minden patent módon illeszkedik. Két nano SIM-et fogad be egyébként, memóriakártyás bővítésre nincs lehetőség, de 128 GB háttértár mellett valószínűleg nincs is szükség rá. Szerencsére a Blitzwolf Type-C kábele is minden további nélkül illeszkedik bele, én szívesebben használom azt minden telefonomhoz, mert az tutira nem korlátozza az eszközök áramfelvételét, ugyanis 3 ampert is képes átengedni.

A kijelző gyönyörű, ehhez kétség sem fér, viszont fontosnak tartom megjegyezni, hogy a széleken kap egy nagyon enyhe kékes árnyalatot, amit nem tudok mire vélni. Ez akkor látszik csak, ha szemből nézem a széleket, vagy hegyes szögből a kijelző lapos részeit. Nem csak erre az egy készülékre jellemző, mivel ez már a második, ami nálam van, és mások is jelezték fórumokban. Nem mondanám zavarónak, mivel sok időbe került, mire sötétben észrevettem ezt, de ott van. A színek nagyon szépek, élénkek, filmek nézésére is remek darab. A fényerő bőségesen elegendő, de a minimum nem elég alacsony, mert még olvasómódban is túl erős teljes sötétségben. Az 5.7 colos méret igazából nem tűnik nagyobbnak az 5.5-ös telefonjaimnál, gondolom a káva teljes hiánya teszi ezt. A FullHD felbontást bőven elegendőnek találom, felesleges lenne több pixelt megmozgatni. Az AMOLED technológia nem kamu, ugyanis sötétben látszik a legjobban, hogy a fekete színű tartalmaknál valóban ki vannak kapcsolva a pixelek, ez pedig sokat javít a színek szépségén.

A hangszóró hangzása rendben van, bőven elég hangos is, de ahogyan az mindig lenni szokott, itt is csak jobb oldalt van hangszóró a rácsok mögött, bal oldalt valószínűleg a beszédmikrofon van elhelyezve. Fülhallgatóval megdöbbentően jól szól (van lehetőség 3.5 mm-es jack és bluetooth csatlakoztatásra egyaránt), igazi élmény vele zenét hallgatni, én még mindig az Oittm RE-E01-et nyúzom, és továbbra is imádom. A mélyek semmi kívánnivalót nem hagynak maguk után, de közben nincsenek elnyomva más tartományok, és némi hangszínszabályzás után kiváló hangzás érhető el. A beszédhangszóró igazán kellemes minőségben továbbítja felém a hangokat és a partnereim sem panaszkodtak az én hangomra, bár a sors iróniája, hogy amióta megkaptam, azóta a legtöbbet két olyan ismerősömmel telefonáltam, akik Xiaomi Mi5-öt, illetve Note 3 Pro Global Edition-t használnak.

A GPS kegyetlenül gyors, éppen csak megnyitom a térképet, már mutatja is, hogy pontosan hol vagyok, iránnyal együtt. Nem kóvályog, nem veszít jelet, egyszerűen csak működik és pont. Ez egyébként a rengeteg műhold támogatásának köszönhető. A szenzorok szintén remekül teszik a dolgukat (még barométer is került bele!), minden jól van bekalibrálva.

Az ujjlenyomatolvasó a fizikai home gomb alatt kapott helyet, rendkívül kényelmesen helyezték el. Olyan sebességgel és pontossággal dolgozik, amit eddig még csak Xiaomi készülékeknél tapasztaltam. Ezt mások is számtalan alkalommal megerősítették már egyébként. A beolvasás sebessége itt is pár tizedmásodperc lehet, ugyanis éppen csak odaérintem az ujjam, már fel is oldott, hibás beolvasásnak pedig se híre, se hamva, 10-ből 10-szer felold. A lenti gombok egyébként a home kivételével kaptak egy nagyon diszkrét háttérvilágítást. A felfestés ugyan csak egy-egy pötty, mivel szoftveresen megváltoztatható a funkciójuk, így félrevezetőek lehetnének a megszokott ikonok.

Adatkommunikációs téren teljes a felhozatal. Van B20-as 4G+ támogatás, NFC, Bluetooth 4.2, dual-band, ac-s WiFi (azaz vesz és sugároz 5 GHz-es hálózatokat is), és szerencsére kapott infra LED-et is, így akár a tévét, légkondit, vagy éppen a szobai ventilátort is irányíthatjuk vele.

A processzor nem fogyaszt sokat hatalmas számítási kapacitása ellenére, vagy csak jól optimalizált a rendszer, mert az aksi kifejezetten jól bírja. A 6 GB RAM is veri a nevetséges kategóriát, majdnem 3 GB akkor szokott szabad lenni, amikor már minden appot megnyitottam, amit naponta használni szoktam. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ezt bárki is megtelítse.

A hátlapi kamera egészen jó képeket készít. Az egészen jó itt nagyon jót jelent általánosságban, de az árához képest csak egészen jót. Ha valami ennyi pénzbe kerül, azért csinálhatna olyan képeket, hogy összecsináljam magam, de kifejezetten extrém jó képekről sajnos nem beszélhetek. Ne keserítsen el senki amit mondok, ugyanis ki fogja szolgálni nagyjából bárki igényeit, és ha innen nézzük a problémát, akkor ez egy nemlétező probléma. Minek jobb képeket csinálni, mint amire bárkinek szüksége lehet? Ha viszont onnan nézem, hogy nagyságrendekkel olcsóbb telefonoktól láttam sokkal szebb színekkel rendelkező, élénkebb, élettel telibb képeket, akkor sajnos görbül a szám. És nem felfelé.

Tekintsetek meg hát egy kisebb válogatást a képeimből. A nappaliak azért is nem olyan élénkek és színesek, mert ilyen remek időt fogtam ki a tesztidőszakkal egész végig. Alapvetően rendben vannak a fotók, mert még a széleken sincs mosódás vagy kromatikus aberráció, sőt, még csak nem is zajosak a képek. Ez az, ami miatt bátran ki merem jelenteni, hogy majdnem bárki teljesen elégedett lesz a készülő képekkel. Ami viszont a kézből, félig menet közben készített éjszakai képeket illeti… Rengeteg zaj, elvesző részletek, életlen elemek, hogy mást ne mondjak. Beszéljenek a képek, én csak annyit mondok, hogy nem ezt vártam az éjszakai fotóktól.

Persze, ha valakinek van 2 helyett mondjuk 8 másodperce is fotózni, akkor könyörtelenül eltiporhatja azokat a negatívumokat, amelyeket az imént felsoroltam. Szó sincs róla tehát, hogy a kamera rossz lenne, mert a megfelelő beállításokkal igenis király képeket készít még éjjel is egy okostelefonhoz képest. Az baj az, hogy ezt nem tudja megtenni gyorsan, kézből.

Azt viszont kifejezetten dicséretesnek találom, hogy míg ugyanezen gyártó Yi M1 kamerája teljesen elvérzett videózás közben a képstabilizátoros teszten (értsd: beültünk egy Nissan GT-R-be, ami szétrázta az agyunkat is), ahhoz képest, hogy a valóságban hogyan rázkódott a kezemben tartva, a végeredmény szerintem kifejezetten élvezhető. Ezt nagyon jó tudni, mert így kiemelten alkalmasnak találom videózásra, főleg, hogy képes 4K-ban is rögzíteni (az alábbi videó csak FullHD felbontású).

Az aksi 4070 mAh-s, ami meglepően nagy kapacitás a telefon méretéhez és tömegéhez képest, valamit nagyon jól csináltak a tervezéskor. Támogatja a Qualcomm QC 3.0 gyorstöltési szabványt, amivel kerek 2 óra alatt sikerült 0-ról 100%-ra töltenem. Ettől rövidebb időre számítottam, de tekintve, hogy az első 20-30%-ot 20-30 perc alatt pumpálta bele, és hogy milyen takarékosan bánik az energiával, nem panaszkodhatok. A tipikus kijelzőidő egész napos használat mellett kb. 5-7 óra, ami egészen jó érték ilyen hardver mellett. Ez egyébként egy SIM kártyával, folyamatos szinkronizációkkal, és számos appnak engedélyezett, korlátlan háttérbeli hozzáférési jogosultsággal, bekapcsolt GPS-szel, automata fényerőszabályozással, és állandó mobilnetes vagy WiFi kapcsolattal értendő.

 

Összegzés

Az eddigi legjobb okostelefonomat sikerült tesztelnem. A THL W100 óta ez az első olyan készülék, amit igazán megszerettem minden hülyesége ellenére. Nem zavar, hogy gyengék az éjszakai képek, az sem, hogy túl magas a minimum fényerő, mert kárpótol érte egy minden porcikájában magyar nyelvű, végtelenül kidolgozott MIUI rendszer, egy megállíthatatlanul erős hardver, egy több napos üzemidő, kiemelkedő zenei hangzás, gyorstöltés, a hajlított kijelző élménye, a rengeteg plusz szolgáltatás, lehetőség és beépített funkció, amelyek a Xiaominak köszönhetőek, és ha mindez nem lenne elég, még a termék is gyönyörű mellé.

Tény, hogy tökéletes telefon nem létezik, főleg a különböző igények és preferenciák miatt. Az viszont biztos, hogy a Xiaomi igen jól közelíti a lehetetlent ezzel a készülékkel. Sokan azt mondják, hogy okostelefon a buta embereknek kell. Sokan azt mondják, hogy telefonra 30 ezresnél többet kiadni butaság. Sokan viszont 100.000 forintnál húzzák meg a lélektani határt. Az pedig megint csak egyéni vélemény kérdése, hogy lesz-e, aki kiad a Xiaomi új csúcskészülékéért közel nettó 156.00 forintot, jelenleg ugyanis ennyibe kerül akciósan.

Akármilyen soknak is hangzik, én bármikor megvenném még egyszer ennyiért, viszont ha valakinek ez túl sok, még mindig ott az olcsóbb variáns 122.000 forintért és csak Gigabájtokban különbözik a nagy tesótól. A telefont kiemelten ajánlott vételnek tartom.

Itt megvásárolható >>

Olcsóbb verzió >>

11 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Nagyon dicséred a MIUI rendszer. Nekem mióta Xiaomi telefonom van, azóta problémám, hogy a mappába pakolt programokat nem lehet automatikusan pl. ABC sorrendbe rendezni.
    Van valami ötleted erre?

  2. Szép Samsung koppintás.De ahogy látom egyenlőre nem cserélem az S7egdet.És olcsónak sem mondanám.
    Szóval lehet hogy egyszer rendelek kínait(és kínaiaknak dolgozom,és ezt hazahoznák nekem olcsóért)de még nem jött ek az idő.

  3. Én sem cserélném le az s7 edge-t. Nem mintha bajom lenne a xiaomi-val, bár engem személy szerint nem nyűgöztek le az egyre magasabb áraival, viszont árban az S7E bruttó 150-160 körül kapható magyarországon, a xiaomit hozassam be, fizessek vámot stb… és máris többe kerül. Ráadásul számomra nem utolsó szempont, hogy nem vízálló. Hiába samsung drága meg így meg úgy… ezt mindenki maga döntse el. 🙂

Comments are closed.