Umi Z okostelefon teszt – Léket kapott zászlóshajó

0

Nálam járt az Umi Z, a sorozat zászlóshajója. Sokat vártam a telefontól, mert a beépített hardver igen erősnek ígérkezett, és nagyon reméltem, hogy a szoftveres részt sem rontották el. Kamera fronton is sok nyalánkságot tartogatott a modell, cserébe viszont magasabb, nettó 68.700 forintos árat kell érte fizetnünk.

Kicsomagolás

Az Umi Z, hasonlóan a sorozatba tartozó Umi Superhez, fémdobozban érkezik. Erre az első pillanattól kezdve ellenérzéssel tekintettem, ugyanis a telefont nem lehet belőle normálisan kiszedni. Vagy az alja esik le, vagy a műanyag profil szorul bele az alsó részbe. Kis küzdelem után persze hozzá lehet jutni, de az ember nem azért veszi meg a Z-t, hogy egy mini kiszabadulós játékkal múlassa az idejét. Az alján viszont kapunk egy hasznos összefoglaló táblázatot, ami a telefon hardverjellemzőit taglalja. Érdekes módon a képernyő sorban az 1920*1080p HD felirat található, ez nyilván elírás, a „full” szócska lemaradt.

A beltartalom ahhoz képest, hogy az Umi üstököséről van szó, szerintem szűkös. Kapunk egy töltőt, ami 5 volton 1.67 ampert tud magából kipréselni, és egyébként gyorstöltésre is alkalmas, de nekem nem minden elosztóval működött, de ez nem biztos, hogy a töltő hibája. Jár hozzá egy igen jó minőségű, piros műanyaggal burkolt Type-C USB kábel, egy SIM tálca tű és egy igen rövid, többnyelvű leírás. Azért egy LCD fólia, esetleg egy védőtok még beleférhetett volna a csomagba, ahogy az OTG kábelt is hiányoltam. Előbbi kettőt például az Oukitel U20 Plus 32.000 forintos ára tartalmazza, ami még a felét sem éri el az Umi Z-nek.

Amennyire hiányosnak találtam a kiegészítők listáját, annyira elégedett voltam az építési minőséggel és a kinézettel. Ami nekem tetszik, jellemzően nem esik egybe a kínaiak arany-ezüst színek mentén mozgó, túlzottan csicsás ízlésvilágával, de ez a készülék nálam telitalálat. A frontrész tulajdonképpen egy iPhone 6 koppintás a gyöngyház fehér alapjával és az elnyújtott vezérlőgombjával, ahol az ujjlenyomat olvasó is megbújik. A kijelzőt egy megvilágítatlan, de alig észrevehető fekete keret határolja, amit csak nagyjából egy hét után vettem észre. Kifejezetten kellemes, ahogy elhatárolja a tartalmat a körülötte elhelyezkedő előlaptól, és egyben azt az érzetet is kelti, mintha a készítők nagyon odafigyeltek volna a részletekre. A felső részen találhatjuk még a 13 Megapixeles selfie kamerát és a visszajelzésre használt „Harlequin LED-et”, míg alul a középső gomb mellett rejtve két további érintőgomb bújik meg, jelöletlenül.

A hátlap úgy néz ki, mintha egy Xiaomi powerbankot kilapítottak volna, majd az alsó és felső részén egy-egy határoló csíkkal dobták volna fel a dizájnt. Nálam az elméletileg aranyszínű járt, de ez a  annyira halvány, hogy azon is gondolkodnom kellett, hogy ez az ezüst variáns-e, vagy sem. Kellemesen visszafogott, nem hivalkodó, ezért a képzeletbeli listám pozitív oldalára behúztam egy strigulát. A telefont a gyártó „bullshit” részlege egyébként a Bauhaus építési stílus típusjegyeivel próbálja azonosítani, ami nekem azért annyira nem jött át.

Az összeszerelési minőség példás, túlzott méretű hézagnak nyomát sem láttam. A telefon tekergetésre nem ropog vagy nyekereg, nagyon masszív az összhatás. A gombok kellemes nyomásérzettel rendelkeznek, minden szépen klattyan, szerencsére sikerült elhagyni az Umi Maxnál tapasztalt lötyögős kapcsolókat. A készülék meglepően könnyű, mindössze 175 gramm, ami 5.5 inches méretben egyáltalán nem számít soknak.

Tesztüzem

Mivel a hardver meglehetősen ütősre sikerült, ezért a kínzást teljesítménymérő tesztekkel kezdtem. Volt is mit izzasztani, ugyanis ez a világ első, Helio X27-es, 10 magos SoC-al szerelt telefonja, ami még az X20-ashoz képest is megemelt órajeleken ketyeg. Az ARM big.LITTLE technológiájának köszönhetően a magok sebessége eltérő, az erősebbek a teljesítményért felelnek, míg a lassabbak a kisebb fogyasztásukkal növelik az üzemidőt.

Az Umi Z esetében az első két mag 2.6 Gigahertzen, míg a másik két négyes csoport 2 és 1.6 GHz-en operál, amelyet a telefon a teljesítményszükséglet szerint használ ki, hol jobban, hol kevésbé. Ez az üzemidő szempontjából is fontos lesz, ahogy azt majd a későbbiekben is látni fogjuk. Az X27 nagyjából a Snapdragon 820 teljesítményét hozza, amit itt egy Mali T-880 GPU chip egészít ki, 4 GB RAM mellett.

Az Antutu és a GFX Benchmark tesztek rendkívül meggyőzőek, tulajdonképpen jobb eredményeket kaptam, mint amit vártam. Az előbbiben 107.498 összesített pontszámot ért el a telefon, míg a T-Rex tesztet 33 FPS-sel abszolválta. A szintetikus tesztek persze nem adják vissza a játékélmény során tapasztaltakat, tehát elővettem néhány gyilkolászós, és egyben hardver intenzív játékot. Az Injustice: Gods Among Us volt az első, amit próbáltam, mert eddig ez volt az a program, ami az összes telefont zavarba hozta. Itt még csak nem is akadt, bár azért a hátlapján produkált némi melegedést. Jött a Mortal Combat X, ami hasonlóan gördülékenyen futott. Gondoltam 10 millió játékos nem tévedhet, vegyük elő a Marvel: Contest of Championst, és henteljünk egy kicsit kedvenc szuperhősünkkel. Az eredmény nem változott, akadásnak, lassulásnak nyomát sem tapasztaltam.

Ez utóbbi játék közben vettem észre, hogy milyen remek kijelző került az Umi Z-be. A Sharptól érkező, 5.5 inches, 1920×1080 pixel felbontással rendelkező egység az IGZO LCD fantázianevet kapta. A 4 anyag vegyjeléből – indium, gallium, cink és oxigén – összelegózott műszó egy 401 ppi pixelsűrűségű megjelenítőt takar, amely a színeket kifejezetten élénken jeleníti meg. A fényereje megfelelő, bár már középállásban is annyira vakított, hogy az esti használathoz lejjebb kellett vennem. Akinek ez nem felel meg, az a Miravison névre keresztelt kijelző beállító funkcióval tovább konfigurálhatja, én az élénk profilt használtam. A betekintési szögek jók, hiába forgattam össze-vissza, alig romlott a kép, bár szerintem egy ekkora megjelenítőnél ez nem elsődleges szempont.

A megfelelő védelemről a Dragontrail erősített üveg gondoskodik, ami hasonló a Gorilla Glasshoz, de ez utóbbi némileg keményebb. Igazából teljesen mindegy, melyik védi a telefonunkat, ha nem szögbelövővel teszteljük, mindkettő elég ellenálló lesz. Nem tudom, hogy a Dragontrail felületkezelésnek van-e hozzá köze, de a nyomásérzet kifejezetten jó, az ujj nagyon könnyen siklik a felületen, ami az olyan ujjelhúzás alapú játékoknál, mint a Contest of Champions, rendkívül hasznos.

Sokan panaszkodnak a fórumokon arra, hogy a „home” gomb alatt megbújó ujjlenyomat olvasó nem, vagy nem megfelelő módon működik. Nekem tízből kilencszer jól funkcionált, ellenben a többi Umi modell saját olvasójával. Lehet, hogy ebben annak is szerepe van, hogy közvetlenül rálátunk a gombra, ezért nem nyúlunk mellé, mint az Umi Max esetében. A nem látható gombokkal hasonlóan jól boldogultam, bár tény, hogy szokást igényelnek. Aki találkozott már ilyennel, az ezt is remekül fogja használni, aki meg nem, annak ott van a virtuális menü. Én az utóbbit egyből kikapcsoltam, mivel nem vagyok nagy barátja a képernyőterületet feleslegesen betöltő megoldásoknak.

Szoftveres oldalon egy szinte teljesen lecsupaszított Android 6.0 Marshmallow-t kapunk, amit a gyártó csak szimplán a „pure”, vagyis tiszta jelzővel illet. Állítólag azért nincsenek extrák, mert ez a közösség és a felhasználók kérése. Nem tudom, hogy ez mennyiben marketing szöveg, de én kifejezetten örültem neki, hogy nem kell mindenféle tökéletesen haszontalan, de egyben eltávolíthatatlan ikonokat kerülgetnem a képernyőn. Két plusz funkciót azért sikerült elrejteni a rendszerben, az egyik a Harlequin LED visszajelző, a másik – a már említett – virtuális menü. Nekem ugyan nem hiányzik, de mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy nincs gesztusvezérlés, gyorsgomb, illetve a kisebb kezűeknek sokszor jönne jól az egykezes használatot támogató megoldás.

Vannak továbbá szerintem feleslegesen erőltetett szoftveres dolgok. Egyik ilyen az egyharmad képernyőt elfoglaló zenelejátszó csík, amit egyből betettem a kukába. A másik az eltüntethetetlen Google keresősáv, ami minden képernyő felső részén megjelenik. Volt továbbá egy megmagyarázhatatlan furcsaság, amit eddig még egyetlen tesztelt telefonnál sem tapasztaltam. A Waze feltelepítése után képtelen volt a szoftver letölteni a nyelvi csomagot, így az autós navigáció csendben maradt, csak a kijelzőn nézhettem a követendő útvonalat.

Nagy lelkesedéssel álltam neki a kamera tesztelésének, mert a gyártó azt ígéri, hogy a csillagokat is lehozza az égről a kedvünkért. Lézeres mélységérzékelés, szupergyors fókusz, mindkét kamera 13 Megapixeles, kontrasztjavító, és még 10 egyéb fogalom, ami a műszaki kislexikon kamera szekciójában fellelhető. Ehhez képest a képeket a pocsék jelzővel tudnám illetni, a videó viszont csak simán hitvány. Ráadásul mindezt úgy, hogy a cég agyondicséri magát, bereklámozza a fogyasztónak a tutit, helyette meg kapunk egy maximum közepesnek mondható minőséget.

Az autófókusz egyébként valóban gyors és a mélységélesség is jó, de a színkezelés borzalmas. Az ég kék tintafolt, a fák ágai nem különülnek el. Úgy néznek ki, mint amikor negyedikben véletlenül ráültünk a zöld temperára, ami a rajzlapra fröccsent. Ráadásul a képek szélei sem élesek, pedig ez utóbbit az Oukitel U20 Plus már 32.000-ért is tudta. Ennek valószínűleg az erős zajmentesítés az oka, sötétben durva szemcsésedés tapasztalható az egekben lévő ISO érték miatt, amin a vaku sem segít, viszont néha az autófókusz sem találja el az élességet. A szoftver egyébként nem lenne rossz, egy csomó beállításra lehetőséget ad, van HDR, önkioldó, gesztusvezérlés és sok minden más, csak éppen elektronikus képstabilizálás nincs, ami az előzőeknél fontosabb lett volna.

A videókról nagyjából ugyanazt lehet elmondani, mint a fotókról. Én 1080p 30 FPS és 4K felbontás mellett készítettem őket, de egyrészt egy sima körbefordulástól is borzalmasan remegnek, másrészt sem a színek, sem az élesség nem megfelelő. Érdekesség kedvéért megnéztem a részletes fájladatokat, előbbi 17.000 kilobit/másdopercnyi adatot tárol el, utóbbi pedig 45.000-et. Ezek az értékek is lehetnének magasabbak, de még ez sem magyarázza az alapvetően rossz minőséget. Gyanús, hogy a 4K nem is natív felbontás, hanem „upscale-elt” érték, bár erre bizonyítékot nem találtam.

Voltak más gondjaim is a szoftverrel, például a Facebeauty opció kő merevre fagyasztotta az alkalmazást, talán nem tetszett neki az elé rakott agyagszobor. A beállításokban fellelhető funkciók esetében nem férnek ki a menüpontok nevei, így az „automatikus j”-ről sosem fog kiderülni, mit csinál. Szintén nem túl felhasználóbarát, hogy egy menüelem megnyomása után kilép a szoftver a beállításokból, tehát, ha három, egymástól totál független dolgot – például a hangfelvételt, a GPS pozíciót és a HDR-t – szeretnénk bekapcsolni, akkor háromszor kell bemennünk ugyanoda.


Következő pofon akkor érkezett, amikor át akartam tölteni az anyagokat a laptopomra. A gyári kábelen keresztül ugyanis nem sikerült rávennem a Windowst, hogy felismerje a Z-t, és az Umi hivatalos fórumai szerint ezzel nem vagyok egyedül. Szerencsére egy másik Type-C USB kábellel gond nélkül ment, de ez nagyjából olyan szarvashiba, mintha valaki azért nem tudna írni, mert hiányzott az iskolából, mikor az „a” betűt tanították.

A multimédia részleg koporsójába az utolsó szöget a hang veri be. A beszéd ugyan viszonylag jól hallható még kihangosítva is, de a hangszóró zenehallgatásra már kevésbé alkalmas. A hangtartomány összemosódik, a zenészeket egymás fölé ültették egy képzeletbeli póznán, néha a nagybőgős gitározik, vagy fordítva. A hangerő felső 10%-ában ráadásul torzítás is tapasztalható, cserébe viszont legalább hangos.

Az üzemidő szerencsére kiváló. A telefont egy 3780 mAh kapacitású Sony akkumulátorral szerelik, amivel nálam átlagos használat mellett simán kihúzta 2 napig, de intenzív, folyamatos játék mellett is elmegy 6 órát. Ez persze nagymértékben függ a használt szenzoroktól és a fényerő mértékétől is. A telep feltöltése villámgyors, ugyanis az 50 %-os értéket akár fél óra alatt is el tudjuk érni. Mivel nálam ez nem mindig volt stabil, én egy Xiaomi power bank 2-t használtam, ami szintén gyorsan nyomja bele a delejt. Így nagyjából 45 perc alatt fel tudtam tölteni annyira, hogy egy napot üzemeljen.

Az adatkommunikáció terén hozza a telefon a kategória átlagát, van 800 Megahertzes frekvenciatámogatás, így a Vodafone-osok sem fognak sokat káromkodni a B20 hiánya miatt. Két nano SIM kártyát tud fogadni, de mivel nekem az egyik nem ilyen méretű volt, micro SD kártyával kombináltam. Így a 32 GB-os belső tárolót további 256 GB-vel tudjuk növelni, ha úgy érezzük, hogy a gyári mennyiség nem elég. Ez utóbbi ráadásul belső tárhelyként is tud funkcionálni, vagyis telepíthetünk rá alkalmazásokat. A WiFi kétsávos, 2.4/5 GHz-en is képes kommunikálni, és természetesen az elmaradhatatlan 4.1-es Bluetooth támogatás sem hiányzik.

Szenzorokkal is viszonylag jól teletömték a csúcsmodellt, van iránytűnk, GLONASS műholdakat is felhasználó GPS-ünk, giroszkópunk, ami jól jöhet a VR kapcsán, és szerencsére az NFC sem maradt ki, bár ez utóbbit nem próbáltam. Miközben autóztam, tökéletesen tette a dolgát, a GPS pontos, ahogyan az iránytű is jól működik.

Részletes specifikáció >>

Összegzés

A Z modell az Umi Titanic-ja. Hiába áll a hajó felső része sziklaszilárdan, ha a felszín alatti lyukakon ömlik be a víz. Félreértések elkerülése végett a telefon egyáltalán nem rossz, csak az ember többet vár tőle, főleg, ha a cég is a zászlóshajó jelzővel illeti. A fő gond az, hogy egy csomó amatőr hiba rondítja az összképet: nem működő töltő és USB kábel, kifagyó kamera alkalmazás, alapvető kiegészítők hiánya, de említhetném még az operációs rendszerből hiányzó funkciókat is, amit egy kis odafigyeléssel és plusz ráfordítással lehetett volna kompenzálni. A multimédia résznél pedig azt éreztem, mintha elfogyott volna a pénz, sem a videók, sem a készített képek nem hozták az elvárható szintet, továbbá a hang sem volt az igazi.

Ehhez képest a kijelző remek, a hardver minden eleme nagyon erős, mint ahogy a kinézet is tetszetős, tehát akit egyáltalán nem érdekelnek a kép- és videókészítési lehetőségek, hanem például játszani akar a telefonon, annak jó választás lehet az Umi Z. Az végső értékelést közepesre összehozó telefon helyett vehetünk például Xiaomi Mi5-öt vagy Vernee Apollo Lite-ot, mert ezeknél az összkép sokkal kiegyensúlyozottabb. Szerintem a nettó 68.700 forint így egy picit túlzó, de akció keretében, 60.000 forint alatt már elgondolkodnék a megvásárlásán.

Itt megvásárolható >>