Ulefone Gemini telefon teszt – Félig vak ikerszemek

3

De jól néz ki ez a telefon, milyen dögös ez a szín, és mennyi kiegészítőt adnak hozzá, mondták többen is, mikor megmutattam az Ulefone új üdvöskéjét, a Geminit. A hátlap kinézetét nagyon eltalálták, és a dupla kamera is bizakodásra ad okot. Szerencsére nem csak ezért jó a padlizsán színű telefon, hanem olyan erényeket is megcsillogtat, amiket elsőre nem várnánk a 38.000 forintos telefontól.

Kicsomagolás

Nagy mobilhoz nagy doboz dukál, hiszen ez most a trend. Az 5,5 inch-es készülékméret elcsomagolásához pedig jelentős terjedelemre van szükség, amit egy fehér hátterű tartóval oldottak meg, aminek elején a Gemini díszeleg.

Felül a sötétlila telefon helyezkedik el, ami élőben sokkal jobban néz ki, mint a képeken. Szerintem iszonyatosan eltalálták az árnyalatot, ami egyszerre diszkrét és egyedi is. Ha egy kicsit játszunk a fénnyekkel, akkor pedig még szebb, így kell telefonhátlapot tervezni. Az előlap már nem ilyen bombasztikus, körben a megszokott keret határolja a kijelzőt, amelynek felső részében rejtették el a selfie kamerát, az alján pedig az ujjlenyomat olvasót.

A készülék alatt bújik meg a dobozban a kiegészítők garmadája, egy töltő, az usb kábel, egy rendkívül jó szilikon tok, aminek furcsán pöttyös a hátoldala, és ez valahogy jól egybesimul a hátlap kinézetével, ráadásul még véd is.

Két különböző kijelzővédő fóliát is kapunk gyárilag, egy üveg és egy műanyag alapút, ez utóbbit már az LCD-re felhelyezve kapjuk. Jár továbbá egy fém gyűrű, aminek a túloldala egy tapadós platnihoz van rögzítve, így nyakba is akaszthatjuk telefonunkat.

Valamiért viszont a nagy falon túl úgy gondolták, hogy ha középre elrejtenek egy homokszemet, akkor azt élvezettel fogjuk nézegetni, pedig nem, sőt idegesítő, ahogy önkéntelenül is rátéved a szemünk. A fólia ráadásul gyenge minőségű, a zsebemben 1 hét alatt középen megkopott, pedig isten bizony, nem dörzsöltem reszelővel. Használjuk helyette az üvegből készültet, az sokkal ellenállóbb.

A hátoldalon a szemfülesebbek egy dupla kamerát vélhetnek felfedezni, amelyek közrefognak egy LED vakut. Érdekes módon a hagyományos gombelrendezést megcseréltek, bal oldalon van a hangerőállítás és a feloldás, míg jobb oldalon a kamera bekapcsoló gombot nyomkodhatjuk. Érdekes módon a micro USB csatlakozó mellett már csak egy oldalon találunk hangnyílást, pedig megszokhattuk, hogy ezeket a gyártók duplán alakítják ki, csak a bal oldaliból általában nem távozik hang.

Tesztüzem

Megkapta a készülék a szokásos alkalmazásokat, tűzfal, játékok, GPS tesztelő és minden egyéb, amit már megszokhattatok. Egyből feltűnt, hogy az Ulefone átszabta a kinézetet, ami miatt 5 percig kerestem a Play áruház ikonját, a hátterek viszont igen szépek. Ezt leszámítva jól néz ki a ráhúzott bőr, az egyediség kedvelői szeretni fogják.

Amit viszont senki nem fog, az a MediaTek MT6737T processzor teljesítménye. Adtak egy nagy pofont a Full HD kijelzővel a központi egységnek és a grafikus chipnek, ráadásul a valós képméret is csak 4,6 inch. Ezt kellene kihajtania a hardvernek, de ez sajnos nem igazán sikerül. Ebből is látszik, hogy az Antutu összesített pontszáma mennyire nem mond el semmit arról, hogy milyen valójában használni a rendszert. A megjelenítendő 1920×1080 pixel kihajtása ugyanis az erőforrás igényes alkalmazásoknál bizony gondot okoz.

Ez a normális használatban nem igazán érhető tetten, de ha elindítunk egy játékot, akkor egyből belassul a telefon. A Contest of Champions leginkább azoknak fog tetszeni, akik gyerekkorukban szerették a képregényeket, másnak viszont biztosan nem, mert játszani ilyen akadások mellett nem igazán lehet. Az Asphalt 8 Airborne egy fokkal jobb volt, csak ritkán esik a folyamatosság olyan szintre, hogy nehezen legyen játszható, de nem ezzel a telefonnal fogjuk megdönteni az FPS rekordokat.

A médiafogyasztást a SoC-ben ketyegő Mali- T720 sem igazán támogatja, alap dolgokra elég, de nem egy erőművész. Amíg nem kezdjük el terhelni nagyon nagy felbontású videókkal, izmos játékokkal, vagy virtual realityvel a hardvert, teszi a dolgát, de ennél többre nem igazán képes. Az Umi Max – ami nem sokkal kerül többe – például érzésre lényegesen erősebb volt, pedig majdnem ugyanennyi pontot kapott az Antutu processzor szekciójában, tehát a gyenge láncszem minden bizonnyal a GPU.

A 3 GB RAM viszont mindenre elég volt, amit Andorid alatt futtatni lehetséges, de általában a telefonoknál sosem ez a szűk keresztmetszet, A 32GB-ot háttértár elég bőséges, és ebben az árszegmensben sok konkurens csak a felét adja annak, amit a Gemini számunkra nyújt.

A telefon egyik erőssége a kijelző, ami a Sharptól érkezik, 4.6 inch-es valós méretben, 1920x1080p felbontás mellett. A már jól ismert Gorilla Glass 3 felületkeményítés védi a külső behatásoktól, a 401-es PPI érték egyáltalán nem rossz, mindenképpen a jobbak közé tartozik. A „Display tester” névre keresztelt alkalmazással kedvünkre kínozhatjuk a megjelenítőt, én a színeket és a betekintési szöget kifejezetten jónak találtam.

Egyszerre öt pontot érzékel a Sharp üdvöskéje, ami szerintem bőven elég, bár nem tudom, hogy egy ennél is magasabb értéknek milyen gyakorlati előnye lehetne. A fényerejével is elégedett voltam, ugyanis fényképezés közben nagyon sütött a nap, mégis valamennyire olvashatóak maradtak a betűk.

A fentiekkel teljes mértékben együtt lehet élni, ha nem a gamer társadalom szűk szeletét képviseljük, az operációs rendszer fura hibáival már kevésbé. Az alap Marshmallow-tól alig eltérő szoftver mindenféle fura dolgokkal örvendeztetett meg, például a telefon közelségérzékelője véletlenszerűen nem működött, vagy csak elkezdte váltogatni a hangkimeneteket. Ez vagy abban nyilvánult meg, hogy átkapcsolt a táskámban lévő Bluetooth fülesre – így nem hallottam semmit – vagy kihangosította a telefonomat, akkor pedig elkezdett ordítani.

Olyat is tapasztaltam, hogy várakoztatásra kapcsolta beszélgető partneremet, akinek a hangját így nem hallottam. Nem mondom, hogy állandóan ez volt a helyzet, és az is lehet, hogy a két vezetéknélküli eszköz kavart bele a dolgokba, de attól még roppant idegesítő volt.

Visszakanyarodva az egyedi funkciókra, az ujjlenyomat olvasó tette a dolgát, ahogy kell, bár ezt viszonylag ritkán használtam az MGCOOL karkötő automata feloldásának köszönhetően, ami egy remek funkció, mindenkinek ajánlom. A HotKnot leginkább az NFC-re hasonlít, adatcserét valósít meg két eszköz között, de ezt sajnos nem tudtam kipróbálni.  Remélem a fenti hibákat az Android Nougat, vagyis a 7.0-s verzió meg fogja oldani, ami OTG frissítésként fog érkezni a közeljövőben.

A virtuális gombokat nem lehet kikapcsolni, mivel fizikaiból csak egy van, vagyis nem lenne mivel vezérelnünk a telefont, ezért a menüpont is hiányzik. Persze ezt is elrejthetjük a szokásos módon, de az azért fura, hogy a kinézetet sem engedik variálni. Ez a használatban persze semmilyen fennakadást nem okoz, egyszer sem tapasztaltam akadozást vagy késlekedést.

Elég sokat autóztam a telefonnal, ami kiváló alkalmat adott arra, hogy leteszteljem az üzemidőt és a GPS-t. Előbbi szerintem hosszabb, mint az átlag, pedig ez a 3250 milliamperóra kapacitásból nem feltétlenül következne. Ehhez azért az is hozzájárult, hogy mivel nem volt rajta olyan jó játszani, ezért nem is erőltettem a dolgot, így simán elmegy 2-3 napot, ha az energiazabáló WiFi és GPS duó használatát hanyagoljuk, és a fényerőt sem toljuk a maximumra.

A helymeghatározó szenzor 5 méteres pontossága nagyjából az átlag, amivel találkozni szoktam telefonok kapcsán, de van egy olyan gyanúm, hogy mindegyikbe ugyanazt a modult szerelik. Ez tökéletesen működött, gyorsan befogta a műholdakat, és a jel sem szakadozott.

Ha már szenzorok, gyorsan lefuttattam egy tesztet, hogy megtudjam, pontosan mit is kapunk a pénzünkért. Sokszor jártam már úgy, hogy a leírás beígért valamit, ami  nem volt benne, vagy csak simán nem működött. Szerencsére itt erről szó nincs, a GPS-ről már beszéltem, az iránytű jól mutatja északot, a giroszkóp miatt pedig a telefon VR képes, bár ezt a hardver azért igencsak megszenvedné.

A hanggal nincsen gond, akár fülhallgatón, akár anélkül hallgatunk zenét, és a beszélgető partnereim sem panaszkodtak. A vicces az, hogy tulajdonképpen az egyik legjobb zajkeltőt sikerült a készülékben elrejteni, amit eddig hallottam, egy idő után azt vettem észre, hogy a konyhában – ahol semmilyen más zeneforrás nincsen – már a 10. számot hallgatom.

Helyenként még basszust is fel lehet fedezni benne, alig recseg, azt is csak a felső 10%-on, de például a Vernee Apollot – aminek ez volt szinte az egyetlen gyenge pontja – simán veri, pedig az több, mint kétszer ennyibe kerül. Zenehallgatás közben teljesen véletlenül rájöttem még egy funkcióra, ha a jobb oldali gombot hosszan nyomva tarjuk, akkor elindítja a hangrögzítést, rövidre pedig a szokásos fényképezőgép alkalmazást tölti be.

A duális kamera – amiből a tényleges képkészítésért felelős egység 13, míg a mélységélesség érzékelést végző 5 Megapixel – eredményei érdekesek, én személy szerint többet vártam, ha már erre helyezték a hangsúlyt. Jobban örültem volna egy darabnak, ami bombajó képeket csinál, sem mint kettőnek, ami csak elfogadhatót. Két dolog nem tetszett, az egyik, hogy soha nem sikerült pengeéles képeket csinálnom, valami mindig bemozdult, ami a sétáló emberek esetében elfogadható, a gombák esetében viszont már nem.

A másik, hogy a színek iszonyatosan túlszaturáltak, minden túl zöld, kék vagy sárga. Emiatt a részletek is bemosódnak, pedig azt igazán nem lehet mondani, hogy vakító napsütésben nem volt elég fény. Ez a 13 Megapixel nem az, amire én vágytam, a magas számok nem tükrözik a várható minőséget. A front kamera 8 Megapixel, ezzel már elfogadható képeket lehet készíteni saját magunkról, de ez is inkább csak a szociális hálón való megosztásra, és nem a műterembe való.

Ugyanez igaz a videókra is, az 1080p 30FPS adatok leírva nem hangzanak rosszul, de a valóság az, hogy ez is inkább csak átlagos, nem pedig kimagasló, de ezt a mindennapi életben el lehet fogadni, különösen ezért az árért.

Szerencsére kiküszöbölték a szokásos Vodafone-os problémát is, van LTE B20, dual WiFi, Bluetooth 4.0, vagyis a teljes vezetéknélküli repertoár rendelkezésre áll. A készülék két SIM foglalattal rendelkezik, egy nano és egy mikro kártyának alakítottak ki helyet, de elég furcsa rendszerben. Egy tálca két oldalára kell elhelyeznünk a kártyákat, ráadásul fejjel lefelé. Ezzel nekem nem volt gondom, ha egyszer a készülékben vannak, akkor jól működnek, de azért sajnáltam, hogy a TF kártyának így már nem maradt hely.

Összegzés

Fura „madár” az Ulefone Gemini, bizonyos területeken brillírozik, ilyen a kinézet, az üzemidő, a hang, a háttértár vagy éppen a memória. A másik halmaz ezzel áll szemben, a gyenge processzor és a grafikus chip még nem is lenne akkora baj, de az idegesítő szoftveres bugok meg tudják keseríteni az életünket, amiket valószínűleg megold majd a következő androidos frissítés

Ha rápillantunk az árra, akkor viszont sokkal rózsásabb a helyzet. 38.000 forintot biztosan ér a telefon, főleg ha beleszámoljuk a két kijelzővédő fóliát, a szilikon tokot, a fém tartót, meg az egyéb apróságokat, amiket kapunk hozzá, akkor a valós ár még lejjebb fog kúszni. Különösen akkor, hogy ha akciósan a német raktárból rendeljük meg, így sem vám, sem áfa fizetési kötelezettségünk nem keletkezik, csak a szállításért kell kiadnunk némi plusz pénzt.

3 HOZZÁSZÓLÁS

Comments are closed.